Remekművek, csaták, meglepetések

Virág Judit galériája húsz éve szolgálja a magyar műkereskedelmet, alkotókat inspirál, gyűjtemények születésénél bábáskodik, felfedez, közízlést formál. Forgalmának nagyságát mutatja, hogy a tavalyi téli aukción 1,2 milliárd volt a leütési ár. A jubileumi őszi aukcióra szinte ellenállhatatlan kedvezménnyel készült: a szokásos húsz- helyett csak tízszázalékos jutalékot kért, a vásárlók között kisorsolt egy Berényi Róbert-olajfestményt, a túllicitáltak egyike pedig Zsolnay-kerámiával gazdagodott. Ezen az ünnepi eseményen és a másik mérvadóan nagy galéria, a Kieselbach két nappal később tartott aukcióján több remekmű bukkant föl, s akadtak meghökkentő meglepetések is.

Mindkét aukció telt házat vonzott, kialakultak drámai helyzetek, éles csaták. Virág Judit kínálatában megjelent néhány múzeumi rangú alkotás annak a korábban Londonban is élő magyar bankszakembernek a nagyjából kétmilliárd forintra becsült gyűjteményéből, amelyből nem sokkal az aukció előtt kiállítást is rendeztek. Akkor már sejteni lehetett, hogy ez a tárlat kedvet ébresztő, bevezető eseménye a gyűjtemény darabonkénti értékesítésének.

Így került az árverésre például Kassák Lajos kompozíciója a hatvanas évekből, vagy Bortnyik Sándor avantgárd korszakának legeredetibb darabja, az 1923-ban festett Vörös palack (Vörös üveges csendélet, Kompozíció üveggel), Kádár Bélától a Nővérek vagy Vaszary János híres virágcsendélete, a Váza virággal, amelyről azt írja a katalógusban Boros Judit: „Vaszary virágcsendéletei a szabadságról szólnak. Az életöröm határtalanságáról, amikor egy-egy pillanatra átéli az ember a teljességet.”

A Kieselbach Galéria ezúttal a „szép festészet” nemrég kötetben is bemutatott alkotójától, Vass Elemértől, „egy bohém úriembertől” – ahogy Rieder Gábor nevezi az aukciósház katalógusában – is árverezett képeket. Nancy Goodman Brinker egykori budapesti amerikai nagykövet lenyűgöző gyűjteményeiből pedig többek között Ország Lili, El Kazovszkij, Nádler István, Fehér László alkotásait vonultatta fel.

A Kieselbach első számú címlapképének valószínűleg Plány Ervin apró festékpöttyökből összerakott Tavaszi kertjét szánta. Technikai érdekességként írja festői módszeréről Molnos Péter, hogy „a színintenzitás fokozása végett nem a palettán keverte a festéket, hanem a vásznon”. Virág Judit galériájának kiszámíthatóan legsikeresebb remekműve Rippl-Rónai József Pihenő Fenellája volt, a művész „kukoricás”, kontúros kis festékfoltokból építkező korszakából. Ezt a festményt közvetve egy magyar nótának köszönheti a képzőművészet. Rippl-Rónai párizsi látogatása során egy szálló olvasóterme előtt hallotta meg, hogy valaki gitárkísérettel és rossz magyarsággal a Csak egy kislány van a világon című műdalt énekli. Ő volt Fenella, aki a dalolás mellett néha modellt ült ismert mestereknek. Rippl-Rónai meghívta Kaposvárra, ahol a társasági élet egyik népszerű egyénisége lett. Rippl-Rónai többször lefestette. Arcképet azonban nem készített róla, mert bár az alakja csodálatos volt, az arca nem volt szép.

A Pihenő Fenella 60 milliós kezdőárról indult, és 85 millióig jutott el. Bortnyik Vörös palackját 30 millióért kiáltották ki, és éppen a duplájáért ütötték le. Több is volt ebben a képben, hiszen a teremben ülő egyik vásárló egy ütemmel elkésett a 65 milliós ajánlatával. A Bretont is ámulatba ejtő tehetségű Reigl Judit – aki maga fogalmazta meg, hogy „a szürrealizmussal lépett túl a szürrealizmuson” – A semmi szétzúzása című 1954-es, 36 millióról induló festményét 65 milliónál ütötték le.

Szintén a titokzatos magyar gyűjtő anyagából árverezte a Virág Judit Galéria Fényes Adolf szegényeket bemutató ciklusának kiemelkedő képét, a Hazatérő testvéreket. Húszmillióról 36 millióra licitálták fel az alkotást. (Úgy látszik, a szegények hajdani világa érdekes lehet a jelenkor Magyarországán. A Kieselbach kínálatában szerepelt a közönség által az aukción nagyon kedvelt Batthyány Gyula képe, a Rózsa Sándor a lovát ugratja, amely majdnem megduplázta 550 ezer forintos kikiáltási árát.) Érthetetlen meglepetés, hogy a nemzetközi szalonokban is egyre magasabban jegyzett Maurer Dóra Szférikus tükörképek című remekműve 3,6 millióért sem talált gazdára Virág Judit aukcióján.

A Kieselbach árverésén Mattisch Teutsch János Kompozíció V. című képe 26 millióért kelt el, a várakozásnak megfelelően jól szerepelt Tihanyi Lajos Napfényes nagybányai utca kék házzal és a Veresvíz-patakkal (nyolcmillióért vitték el), Ziffer Sándorban sem lehetett csalódni, Ligeti Antal képeit mindkét galériában magasan jegyezték, és Mednyánszky alkotásai iránt is nagy volt a fizetőképes érdeklődés. A Kieselbach sok Gulácsy-képpel jelentkezett, közülük a Vándor a tájban címűt nem vették meg, a többi 1,6 és 2,8 millió közötti áron kelt el. Aba-Novák képeit Kieselbach és Virág is egyenletesen jó áron értékesítette.

Vaszaryból is imponáló volt a kínálat, Virág Juditnál a Tengerpart (Rimini, 1928) című képért 40 milliót fizettek, ugyanannyiért ütötték le, mint Perlmutter Izsák gyönyörű Szalonját. A 24 millióra tartott Női akt tükörrel és kék drapériával című Vaszary-festményre azonban nem érkezett licit a Kieselbachnál. Mindkét aukciósházban maradt eladatlan Vaszary. Bár korai még kimondani, de mintha képeinek gyors áremelkedése elérte volna azt a határt, ami után további attraktív növekedésre már nem lehet számítani.

A Kieselbach-aukción megfejthetetlenül sokat adtak Böhm Pál ringlót, dinnyét, barackot ábrázoló Őszi csendéletéért: az 1,6 millióért kikiáltott mű ára két telefonos licitáló csatájának eredményeként 10 millióra kúszott föl. Ország Lili kissé derűsebb koraszakából származó képére, a Próbababákra nem érkezett licit, jelzés nélküli Labirintusa viszont a kezdő 700 ezer forintos árról hárommillióra emelkedett. / Hajba Ferenc