Orbán nem fog tudni megszökni

Hogyan látszanak a legújabb magyarországi fejlemények – például a Gruevszki-ügy vagy az orosz fegyverkereskedők Moszkvának való kiadása – az Egyesült Államokból?

Magyarország a jelenlegi kormány irányítása alatt továbbra is úgy viselkedik, mint a leggyengébb láncszem a nyugati szövetségesi rendszerben. Kezdve a még mindig titkos paktummal, amelyet az Orbán-kormány a Roszatommal kötött, és amellyel megsértette az uniós közbeszerzési szabályokat, és Oroszország befolyását erősítette a Paksi Atomerőműben (és így az európai energiahálózatban) a nyugati alternatívák rovására. Magyarország folyamatosan akadályozza a NATO együttműködését Ukrajnával is. Szijjártó Péter a múlt héten Brüsszelben megismételte ezt a politikai blokkolást, majd ezen a héten Oroszország fokozta az Ukrajnával szembeni katonai agresszióját az Azovi-tengeren lévő Kercsi-szoros erőszakos katonai blokádjával. Ezzel egy időben – éppen az a kormány, amely annyira ellenséges a bevándorlókkal, akik menedékjogért folyamodnak háborúk és elnyomás elől menekülve – Magyarország hírnevet szerzett mint „Európa hátsó ajtója”, amely néhány igazán rosszindulatú egyén számára nyitva áll. A hírhedt „aranyvízum”, azaz a letelepedésikötvény-program, amely gyorsított eljárásban adott EU-s tartózkodási engedélyt a szíriai diktátor pénzembereinek vagy sok-sok kínai „befektetőnek”, éppen annyira erősíti ezt a képet, mint a fegyverkereskedők Oroszországnak történt kiadatása, amellyel megússzák a felelősségre vonást az Egyesült Államokban. Most pedig Magyarországon kapott menedéket a macedón politikus, akit egy rendes bírósági eljárásban korrupció miatt ítéltek el jogerősen, és aki úgy kerülte el a börtönbüntetését, hogy útlevél nélkül, varázsütésre megérkezett Magyarországra – mint a magyar miniszterelnök vendége. És valóban, a jelentések szerint magyar diplomaták szállították Gruevszkit keresztül Albánián egészen Budapestig. Már nem „csak” aggodalom, hogy Putyin kedvenc miniszterelnöke a NATO-ban ül, vagy hogy erodálódnak a demokratikus fékek és ellensúlyok Magyarországon. Elérkeztünk egy pontra, amikor a magyar kormány, úgy tűnik, Európa leginkább problematikus gaztevőjének szerepét vette fel.

A Gruevszki-ügyben egy kritikus Twitter-bejegyzésben azt a kérdést tette fel a napokban: ki teszi meg ugyanezt majd Orbán Viktorért, amikor eljön az ő ideje? Eljön tehát a magyar kormányfő ideje is?

A magyarországi korrupció valós történetei – beleértve a visszaéléseket az uniós forrásokkal, amelyek éppen a miniszterelnök belső köre és családja számára hoznak előnyöket, és amely esetekkel a kormány és az általa uralt bűnüldöző hatóságok nem foglalkoznak – végül világossá válnak majd az egész világ és természetesen minden magyar számára is. Ez csak idő kérdése. Nézze csak meg a történetet, amely a The New York Times weboldalán, majd vasárnap a lap nyomtatott változatának címoldalán jelent meg. Ben Novak és Patrick Kingsley cikke részletesen mutatja be az Origo bukását: sok éven át volt komoly hírportál, de mostanra a kormánypropaganda egyik szószólójává silányodott. Hasonló történetek keringenek a kormányzati nyomásról és az Orbánékkal együttműködő üzletemberekről. És az igazság végül mindig nyilvánosságra kerül. Orbán nem fog tudni megszökni az igazságszolgáltatás elől, még akkor sem, ha az őt érintő történelmi ítélet akkor fog megszületni, amikor már csak az unokái olvashatják el, miféle bűnöket követett el. Ha viszont előbb eljön a számvetés ideje, akkor abban reménykedhet, hogy lesz egy hely, amely biztonságos kikötőt biztosít számára. Lehet, hogy lesz egy szép kertes dácsája Oroszországban vagy Kazahsztánban, azokon a helyeken, amelyeket annyira csodál. Persze az is lehet, hogy számára lesz egy lágyabb menekülőút, mint azoknak az üzleti partnereinek, akik részt vesznek az ügyleteiben. Nekik tényleg komolyan aggódniuk kell a jövőjükért Európában.

Egyelőre azonban felelősségre vonásról szó sincs, sőt az Orbán-rezsim virágzik. Mit gondol a mai magyarországi belpolitikai helyzetről?

Ebben a sajnálatos időszakban, amelyet az elmúlt kilenc év jelentett Magyarországon, az egyik visszatérő súlyos probléma éppen a szólás- és véleményszabadság elnyomása volt. A folyamatos médiafelvásárlások, illetve a független és magánhírforrások bezárása, a nyilvánosság csatornái feletti totális ellenőrzés és befolyásszerzés, amelyet a kormánypárt és körei hajtanak végre, mind-mind a Kádár-rendszert idézik, ma egy kicsivel több üzleti lehetőséget és utazási esélyt engedve a magyaroknak. Más szempontból a szabad véleménynyilvánítás elnyomására tett erőfeszítések magukban foglalják azokat a drákói törvényeket, amelyeket 2017-ben, majd pedig 2018 júniusában fogadtak el a magyar Országgyűlésben, hogy kriminalizálják a civil szervezetek munkáját, különösen azokét, amelyek humanitárius vagy jogi segítséget nyújtanak a menekülteknek. Az összes magyar menekültnek és leszármazottaiknak szerte a világon könnybe lábad a szemük, amikor meghallják ezeket a budapesti intézkedéseket.

Valóban ilyen jól láthatók a magyar kormány okozta esetleges problémák az Egyesült Államokból?

Az Orbán-kormány csatája azért, hogy bezárja Magyarország legjelentősebb és legmegbecsültebb intézményét, a budapesti Közép-európai Egyetemet (CEU), nemcsak oda vezetett, hogy több tízezer tüntető volt az utcákon Budapesten, hanem széles körű nemzetközi felháborodást is kiváltott. Kollégáim a PEN Americában már korábban, e hónapban csatlakoztak hozzám egy kétpárti nyílt levél aláírásával, amely a CEU kiűzetése ellen tiltakozik. És ha már a PEN, a globális írószövetség szóba került: fontos megemlítenem a felháborodást, amelyet a Konrád György és más írók elleni sorozatos támadások miatt érzünk. Konrád az elmúlt hónapokban ismét céltáblájává lett olyan trollok támadásainak, akik a hivatalos nyilatkozatok becsmérléseit visszhangozzák. Konrád az egyik leghíresebb, a kommunizmus idején üldözött magyar író, aki vezető szerepet játszott a magyar kulturális és politikai életben, mióta 1990-ben véget ért a kommunizmus időszaka Magyarországon. Olyan világhírnevet szerzett, hogy a nemzetközi írószövetség közössége őt választotta meg a nemzetközi PEN elnökének, így 1990 és 1993 között ő vezette a világszervezetünket. Nagyon szomorú, hogy a mai magyar kormány csatlósai támadják a 85 éves Konrád Györgyöt, ahelyett hogy tiszteletüket fejeznék ki élete és munkássága iránt, amely a magyar nemzet fényét emeli.

Mint a magyar ügyek, a térség szakértője, hogyan látja, Donald Trump valamiféle ideológiai közösség miatt szemet hunyhat afelett, hogy Orbán Putyin iránti elkötelezettsége biztonsági és NATO-szövetségesi kockázatokat hordoz?

Érdekes kérdés, hiszen Putyin nemcsak Orbánt, hanem Trumpot is elbűvölte. Éppen azoknak az országoknak a választott vezetőit, amelyeket Putyin igyekszik gyengíteni és megzavarni. Az elmúlt napok pedig azt mutatják, hogy mind Trump, mind pedig Orbán magáévá tette az orosz „igazságmantrát”, amely szerint túl nehéz lenne eldönteni és tudni, mik a tények a fontos kérdésekben. Emlékezzünk csak vissza! Trump a múlt héten is ezzel állt elő a CIA elemzésének megállapításaira reagálva, miszerint Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös adott megbízást a szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolására. Erre az amerikai elnök azt mondta: „talán ő és talán nem”. Orbán pedig néhány nappal később azt mondta, fontos, hogy a magyar kormány ne kommentálja a Nikola Gruevszki elleni ítéletet, mert „bonyolult politikai csatározások és játékok folynak Macedóniában, ahol az igazságszolgáltatás is ezek része”, majd hozzátette: „Én magam sem tudom, hogy mi igaz és mi nem igaz, mert ezt szinte lehetetlen eldönteni.”

Lehet-e bármilyen fordulatot várni a jövő évi uniós voksolástól?

Kíváncsian várom az európai parlamenti választási kampányt, amely lehetőséget ad új politikai formációk megjelenésének, úgymint a magyar Momentum, amely érdekes kísérlet. És remélem, ha ismét vállalja a jelöltséget és újra is választják régi Twitter-barátomat, Deutsch Tamást, elkezdi majd kivenni a részét az európai parlamenti munkából, és képviselni azokat a választókat, akik támogatják. / Biró Marianna