Kurz még egyszer

Ausztriát a háború óta javarészt a polgári-kereszténydemokrata ÖVP és a szocialisták (SPÖ) – többnyire közös – kormányzása jellemezte, pragmatikus együttműködésük vezetett országuk nálunk annyit irigyelt felemelkedéséhez. Sebastian Kurz, az ÖVP még mindig csak 33 éves új sztárja vetett véget két éve ennek a fejlődést már kétségkívül gátló, megkövesedett politikai gyakorlatnak. Kurz, maga is a migráció, a muszlimok térnyerésének ellenzője, a szélsőjobboldali FPÖ-vel alakított koalíciót. Kimondatlanul, de a szándékkal is, hogy „megszelídíti” ezt a kellemetlen, de jelentős bázisú pártot – amint például Antall József próbálta hajdan Csurkáékkal.

Az FPÖ elődjét 1949-ben engedélyezték, első elnöke egykori SS-tiszt volt, tagjai, szavazói a „német-nemzetiek” Ausztriában máig számottevő táborából kerültek és kerülnek ki. A szocialisták kormányoztak velük először koalícióban 1983 és 1986, majd az ÖVP 2003 és 2007 között. Az utóbbi eset nemzetközi felháborodást váltott ki, az EU a minimálisra csökkentette a kapcsolatokat Ausztriával. Wolfgang Schüssel kancellár mellett, aki összefogott a szélsőjobbal, kevesen álltak ki – Orbán Viktor köztük volt.

Sebastian Kurz államtitkár, majd külügyminiszter 2017-ben, még mindig csak 31 évesen került az egyre több választót veszítő pártjának élére, majd „robbantott”: a rendkívüli választásokon az ÖVP ismét az első helyre került. Kurz lett a kancellár, az FPÖ-vel alakított kormányában a szélsőjobb kulcspozíciókat kapott, köztük a belügyit. Ezúttal elmaradt a nemzetközi felháborodás, de Kurznak csalódnia kellett: nem sikerült mérsékelnie a neonácikhoz is kapcsolatokkal rendelkező partnereit – majd jött az Európára szóló botrány, az „Ibiza-videó” ügye. Kiderült, hogy Heinz-Christian Strache alkancellár, az FPÖ elnöke két éve sokmilliós anyagi támogatás fejében zsíros állami megrendeléseket ígért egy (vélt) orosz oligarchának. A fogtechnikusból lett pártelnök maga akart a hatalom élére kerülni, de a videó drámaian lebuktatta.

„Olyan médiavilágot akarunk építeni, amilyet az Orbán csinált” – hallhattuk a felvételen Strachétól, aki egyúttal Heinrich Pecinát ajánlotta az oroszok figyelmébe. A büntetett előéletű osztrák figurát, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy megszüntették a Népszabadságot és átjátszottak egy sor megyei napilapot a magyar kormányholdingnak.

Strache nem sokkal a botrány előtt járt Budapesten. „Minden stratégiai kérdésben egyetértés mutatkozott az FPÖ elnöke, illetve az alkancellár úr és a magyar kormány delegációtagjai között” – olvashattuk Orbán nyilatkozatát, nemkülönben, hogy mennyire kívánatos „európai modell”, ahol a jobbközép a tőle jobbra álló párttal kormányoz. Ibiza után persze csend: „nem foglalkozunk osztrák ügyekkel”, ennyi volt a reakció.

Strache és Johann Gudenus, az FPÖ parlamenti frakcióvezetője, a videó másik szereplője lemondásra kényszerült, majd a teljes kormány. Kurz előremenekült, és sikeresen vitte a kampányt, bár botrányok az ÖVP-nél is voltak. A kancellári hivatalból a bizalmatlansági szavazás előtt merevlemezeket adtak be megsemmisítésre egy magáncégnek. Az adathordozókon az Ibiza-üggyel kapcsolatos dokumentumok lehettek, miközben Kurz tagadta, hogy az ügyről a kirobbanása előtt tudomása lett volna. Nem ártott a kampánynak az sem, amikor kiderült: az ÖVP 2017-ben a megengedett ötmillió helyett 13 milliót költött a választási hadjáratra, és nagyvállalatok, dúsgazdag szponzorok tiltott juttatásait kis részletekben könyvelve rejtették el.

Michael Brandstaetter, a bécsi Kurier volt főszerkesztője könyvet írt Kurz és belügyminisztere, Herbert Kickl praktikáiról, arról, hogyan próbálta a kancellár befolyásolni a független sajtót és hogyan dolgozott a kulisszák mögött Kickl, az FPÖ fajüldöző nézeteiről ismert fő hangadója. Ő javasolta, hogy a menedékkérőket „koncentráltan helyezzék el”, ő hangoztatta, hogy „a jognak kell követni a politikát, nem a politikának a jogot”. Kickl még Kurznak is sok volt, és közölte: esetleges újabb kormányában annak nem lehet helye. Vajh miért tűrte meg az egyik kulcstárca élén 17 hónapig? S kérdezhetnénk: miért csinált alkancellárt Strachéből, akinél legalábbis az intellektuális képességek mértékét sejteni lehetett?

Strache egyébként a már a botrány után tartott európai parlamenti választáson mandátumot szerzett. Arról lemondott, indította viszont a mostani választáson pártjának listáján a feleségét. Belőle sem nagyon lesz képviselő, mivel férje újabb botrányba keveredett, ami alkalmasint fő oka volt az FPÖ választási vereségének. Egykori testőre jelezte, hogyan eszik-iszik-öltözködik a Strache pár hamis számlákkal pártjának havi 10 000 eurós reprezentációs keretéből, kap az asszony további tízezret mint „állatvédelmi megbízott”, és élnek a párt által több ezerért bérelt villában – miközben az alkancellári fizetés havi 20 000. A többszörös botrányhőst talán kizárják pártjából, de utódja és szoros elvbarátja, Norbert Hofer, az FPÖ nemrég óriási többséggel megválasztott elnöke marad. Ő minimális többséggel vesztett 2016-ban a köztársaságielnök-választáson Alexander Van der Bellennel, a Zöldek akkori elnökével szemben. Hofer azok közé tartozott, akik annak idején Ausztria EU-belépése ellen szavaztak, és azt ígérte: népszavazást ír ki a tagság ügyében, ha az ország élére kerül. Igen jó a viszonya Orbán Viktorral, akit „régi barátjaként” emleget. Néhány hete járt nála Budapesten, a házigazda méltatta az FPÖ-nek az osztrák kormányban végzett munkáját, és hangoztatta, milyen sok kérdésben ért egyet a két párt.

Jóllehet nem kizárható, hogy Kurz végül ismét az FPÖ-vel működik majd együtt, ezt most egyik fél sem tervezi. A kancellár kényelmes helyzetben van: a legvonzóbbnak a Zöldekkel való összefogás tűnhet számára, hiszen a környezetvédelem egyre népszerűbb, és így a bécsi kormány nemzetközi fogadtatása is kedvező lehet. Különösen, ha abba esetleg bevonják a NEOS elnevezésű liberális alakulatot. Kérdés, meg tudnak-e Kurzék egyezni a liberális Zöldekkel. A baloldali bázisdemokrata párt, amely mindig kiállt a migránsok, a muszlimok jogai mellett. A súlyos kudarcot elszenvedő szociáldemokraták ellenzékben próbálnak megújulni, újabb ÖVP–SPÖ-koalícióra senki nem gondol.

Sebastian Kurz, a politika csodagyereke koraéretten rafinált, elveket könnyen mellőző, pragmatikus alkat, bizonyosan talál megoldást, ha ez egyáltalán nem ígérkezik is könnyűnek. Aztán majd még meg kell küzdenie a harcos szomszéddal is. Orbán Viktor igencsak rossz néven vette Kurz ismételt bírálatait, akárcsak azt, amikor az Európai Néppárt osztrák képviselői is megszavazták a Magyarország elleni jogsértési eljárást. Ha ehhez még a kancellár a szélsőjobb helyett a liberálisokkal is szövetkezik, megnézheti magát. / Heltai András