Félelemtanból jeles

Minden eddiginél búsabbak, dühösebbek az emberek a világban, jóval inkább tele vannak félelemmel, mint valaha – derül ki a Gallup felméréséből. A magyarok túlnyomó többsége viszont egyre jobban érzi magát. A lakosság 70 százaléka érzett boldogságot az elmúlt időszakban, és csak harminc százaléka gyűlölt vagy félt – derítette ki a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung budapesti irodájának kérésére a Závecz Research.

A World Happiness Report 2019-es jelentése szerint Magyarország a 69. helyről feljött a 62. helyre a boldogság világranglistáján. 2012 óta évről évre javul a helyezésünk, bár még nem éri el a környezetünkét. Ezzel együtt is: mintha itt lenne a gulyáskapitalizmus, egyre vidámabb a barakkunk. Boldogabb a magyar, miközben elveszíti Akadémiáját, fontos egyetemeit, színházait, tévéit, rádióit, újságait, civilszervezeteit, sok százezer honfitársát, egyre gyengülnek a védelmére rendelt szervezetek, kórházai betegek, iskolái butulnak. A korrupció, a tisztátalan vagyonok halmozódása sem szegi kedvét. Ez vagy az egészséges életösztön, vagy a céltudatos csőlátás eredménye.

Az ok paradox. A félelem politikája biztosítja a derűt. Az érzés, hogy minden fenyegetettség ellenére megvédenek bennünket. A félelemtan – olvasom egy marketingelemzésben – elfogadott. Leggyakrabban a vásárlók megdolgozására használják. „Arckrémek, gyógyszerek, lakáshitelek és macskaeledelek épülnek ugyanarra a módszerre (…) Először félemlítsünk meg, okozzunk fájdalmat, majd jelentsük ki, hogy termékünk, mondjuk az új vécéöblítőnk a megoldás, hogy a kispolgári élet méltóságát megvédelmezzük a fenyegető, vécédeszka alatt meglapuló rajzfilmbaktériumok 99,9 százalékától.”

Ezt teszi Orbán Viktor is, lassan negyedszázada. 1997 őszén jelentette be, hogy pártja alkotmányon kívüli vészforgatókönyvet készített. Ha ugyanis a külföldiek megvehetik a magyar földet, minek lépünk be a NATO-ba, akkor mit fog itt védeni a NATO? Hamarosan a baloldalról jelenti ki, hogy genetikailag kódoltan, amint teheti, ráront nemzetére, meg kell tőle védeni. Aztán a TF-en a vesztésre álló választás két fordulója között családok, a gyerekek, a méltóság, a hit és a haza védelmére szólított fel minden magyart.

Azóta: megvédjük a keresztény értékeket, a családot, a mi határainkat, Európa határait, a hazánkat, a magyarokat, Budapestet, Európát, zsidó honfitársainkat, a nyugdíjakat, a biztonságunkat, a magyar embereket a bűnözőktől, a terroristáktól, az illegális bevándorlóktól. Megvédjük a függetlenséget és a nemzeti identitást. Majd a multik, Brüsszel, Soros migránsai…

„Sorsdöntő győzelmet arattunk, lehetőséget teremtettünk magunknak, hogy megvédjük Magyarországot” – mondta Orbán Viktor tavaly a választási győzelmet ünneplő beszédben.

Védünk, védünk, védünk, ami feltételezi, hogy támadnak, támadnak, támadnak.

De van itt menekült? Ugye nincs! Vagy ha igen, rácsok mögött éheztetik – nagyon helyes, gondolhatja a többség, és mind derűsebb, miközben például Somogyi Péter akadémikus, neurobiológus az MTA közgyűlésén például azt mondja, a félelem országa lettünk.

Franklin D. Roosevelt 1933-as amerikai elnöki beiktatási beszédében azt mondta, hogy az egyetlen, amitől félni kell, az a félelem. Tegyük hozzá, hogy ezen belül a csinált félelem ellen szinte nincs védelem. Csak az élet maga, amely idő múltán semlegesíti a blöfföt. Szellemvasúton ülünk, és mint ahogy a megzavarodott Pelikán a Vidámpark igazgatójaként A tanúban, folyamatosan küldenek rá minket a rémpofákra. Milyen jó utána kiszállni és nem félni. Pedig valójában lenne mitől.

Ha ellenzéki politizálásra, polgári érdekvédelemre vállalkozol, a hozzátartozóid állása is veszélybe kerül, ha szobrász vagy, ha vendéglátós, újságcsináló – elveszted a megbízásaidat, munkáidat, forrásaidat mindenhol, ahová a hatalom keze elér. Vállalkozásodért, földedért, ha nem tartozol a csapatba, bejelentkeznek, olyan helyzetbe hoznak, hogy jobb, ha eladod nekik… Legyen jó ügyvéded! A pénznél is többet ér, mert nem elvehető.

A civilizáció látszik veszélyben, amitől már jobban félnek az emberek a világban, mint az atomtól, Európa világháború utáni stabil rendszere szétcsúszóban, a világ alig követhető technológiai átalakuláson megy át – mi meg lemegyünk a kisboltba, és kösz, meg vagyunk védve. Ami valódi veszély, arról nem veszünk tudomást, amit mi csinálunk, elhárítjuk. (Tényleges fenyegetésként nemcsak a globális felmelegedésre gondolhatunk, hanem az elgyötört egészségügyi rendszerre, a konokul semmibe vett iskolákra is.)

Politológusok Trump példáján mutatják be, hogy a sokaság egyre inkább függővé válik a biztonságot ígérő politikai csábítóktól. Nem csak Amerika, mi is.

Hamarosan piréz no go zónák fenyegetnek majd a VIII. kerületben, de az illetékesek rendet raknak. Nem lesz piréz. Örülhetünk majd megint. / Nagy N. Péter