Fegyveres demokrácia?

Január 17-én vasárnap, és január 20-án, Joseph Robinette Biden elnöki beiktatásán nem történt incidens, pedig akár lehetett is volna. Az Egyesült Államok mégiscsak a világ legerősebb katonai hatalma, meg tudta oldani önerőből, hogy a helyi milíciák, polgárőrködő önjelölt felfegyverzett futóbolondok, bushwacka vigilanték ne január 6-át játszanak. Washington DC északnyugati belvárosa mellett mind az ötven állam Capitoliumát védték erősen, nem is igen szottyant kedve senkinek tengelyt akasztani a védőkkel.

Az egy hónappal ezelőtti washingtoni képek úgy beégtek, mint megelőzően a droggal ereszen csimpaszkodás a brüsszeli belvárosban. A The New Yorkerben olvasom az eddig elém került legjobb riportot az eseménysorról (Luke Mogelson: Among the Insurretionists. Jan. 15.), amihez a volt Népszabadságos Gárdi Balázs félelmetesen remek fekete-fehér fotóit is disztópikus hangulatban nézem. Börtönsziget-, és jailbreak-filmek köszönnek vissza, csak ez nem egy stúdió, hanem a képviseleti demokrácia legnagyobb szentélye a világban. „A jelenet álomszerű, az a fajta dolog, ami egyszerre lehetetlen Amerikában és csak Amerikában lehetséges, az egyetlen országban a világon, amely magánszemélyeknek engedélyezi, hogy elképesztő méretekben halmozzanak fel katonai támadófegyvereket, ugyanakkor azzal nyugtatja meg magát, hogy egy ilyen arzenálnak sose lesz politikai következménye.” 400 millió magánkézben lévő lőfegyver egy 330 milliós országban, 25 éve létező és mély gyökerű, társadalmi beágyazottságú „milícia mozgalommal”, amit a Trump-éra minimum eszmeileg támogatott. „Elegendő fegyver van állampolgári kézben, hogy magánkezdeményezésre elfoglaljanak egy közepes méretű államot”, és ne felejtsük: Amerikából nézve Franciaország a „közepes méretű állam”. 1995-ben kezdődött a mostani menet, Oklahoma államban egy Timothy McVeigh nevű Öböl-háborús veterán felrobbantotta az állam szövetségi irodaházát. Azóta millió és egy eset, száz és ezer Lee Harvey Oswald-wannabe. Sokesetben leszerelt katonák, a poszttraumás stresszben lévő veteránok a Konföderáció szellemében alakítanák az Uniót, a Lincoln elnököt megmerénylő John Wilkes Booth szellemében és eszközeivel.

Igazi politikatudományi közhely első része, hogy az Egyesült Államok világmintának szolgáló, „Mi, a nép...” kezdetű Alkotmányának Első Alkotmánykiegészítése a szólás-, vallás-, és sajtószabadság alapjogának biztosításáról rendelkezik. Miután a későbbi Egyesült Államokat a brit szigetekről kivándorolt vallási és politikai disszidensek alapították, nem meglepő hogy ezek a szabadságjogok kerültek az élre. A Nagy Francia Forradalmat megelőző történet ez, a szabadságjogok kiemelt megfogalmazása a Felvilágosodás értékeinek államjogi keretbe illesztése kiemelkedő jelentőséggel bír nem csak Amerika-, de világszinten is. A sztereotíp közhelydurrogtatás következő lépése ilyenkor a Second Amendment (Második Alkotmánykiegészítés) előráncigálása, mely a fegyvertartás szabadságáról beszél. Ha ezzel a témával kezdünk beszélgetést, akkor nyilvánvaló, hogy elő fog kerülni üstöllést két szó, az egyik a wilderness és a másik a frontier. A határvidék vadonjában élő embernek eszköz kell, hogy meg tudja védeni magát. És itt bicsaklik meg a mondandó: a vadonban rátámadhatnak vadak (grizzly medve pédául, aki ellen nem biztos, hogy elég a Bowie-kés), és a vadon teremtménye a „vadember” is. „Hogyan lehet valaki perzsa?” - tette fel a kérdést a Felvilágosodás egyik nagyja (Montequieu), és ugye nem csak perzsa lehetett az illető, hanem irokéz, sziu, apacs és még sok minden, de a brit szigetekről, majd máshonnan is érkező politikai és vallási disszidens bevándorlók akkortájt közülük leginkább a mohikánokat szerették, s főleg azért, mert látszott közülük az utolsó. Az önvédelelem jogát minden jogrendszer elismeri; valamilyen szintig. Akár a fegyveres önvédelem jogáig, és az ehhez szükséges eszközök tartása országonként különböző. A nyugati hemiszféra országaiban Kanada kivételével elég általános az engedélyezett, vagy az engedély nélküli lőfegyverek tartása. (Hamár Kanada: az USA északi szomszédja ugyanolyan terrorszervezetnek nyilvánította a Proud Boyst, az egyik trumpista militáns szerveződést, mint amilyen az Al-Kaida vagy az ISIS.) Falusi „Második Alkotmánykiegészítés szentélyek” virágzanak, nyilván a Dél és a Középnyugat pusztaságai a melegágy, ahol a fegyveres milíciák fokozódó jelenléte nagyonis szembeötlő. Michiganban az FBI megakadályozott egy emberrablást a múlt év végén: a Wolverine Watchmen nevű fegyveres szerveződés az állam kormányzója, Gretchen Whitmer korábbi demokrata elnökjelölt foglyulejtésén fáradozott.

Bizonyos szempontból személyes ellenségnek tekintem a Boogaloo Boys nevű milíciát – a Breakin2: Electric Boogaloo c. 1984-es filmből a név –, általános feszerelésük a legmodernebb támadó kézifegyverek, terepszín öltözet, kaffiya (palesztin kendő) mellett a hawaii ing (Aloha shirt), amit magam is szívesen viselek. Nem szeretnék összetéveszthető lenni velük. Boogaloo-ék netes mémje szerint „a Második Alkotmánykiegészítés EMBEREK MEGÖLÉSÉRŐL szól, ha ez nem tetszik, hát sajnáljuk”. / Vágvölgyi B. András