Fájóan hiányzó élet

Hermann Ildi az életet kutatta. Érzelmesebben fogalmazva: a halál utáni élet esélyeit. Mert akinek tragikus sorsául jutott a vészkorszak, ha a teste – valamilyen isteni szerencse folytán – nem semmisült is meg, a lelke jó darabja biztosan odaveszett. A Hiányzó történetek cikk- és fotósorozat – amely immár könyvben is megjelent – róluk szól. Azokról, akiknek újra kellett tanulniuk élni – és azokról, akiknek az esély sem adatott meg erre.

A fotóművész Amerikában élő holokauszttúlélőket keresett fel, feljegyzéseket készített az életükről, illetve megörökítette a portréjukat.

Hermann Ildi maga is megtanulta, hogy az élet nem mindig magától értetődő, mondhatni, nem alanyi jog. Súlyos betegségből gyógyult, ő is újratanult élni, megtanulta becsülni a pillanat értékét, a hétköznapi gesztusokat, apró mosolyokat. Nagyon korán, mindössze negyvenévesen ment el.

Könyve, pontosan szívbe találó képei, érzékeny cikkei maradtak a fiatal korára is gazdag életútból. És az ő fájóan hiányzó története. / H. E.