Extrém vendégség

A többnapos rendezvényfolyam két legnagyobb érdeklődést kiváltó szereplője Donald Trump egykori főtanácsadója, az azóta önmagát politikailag megsemmisítő Steve Bannon, valamint Yiannopoulos volt. Nem meglepő módon fő üzenetük arról szólt, mennyire rosszul végzi dolgát az európai baloldal és a jobbközép, ezzel szemben Orbán Viktor és kormánya etalonként szolgálhat a szerintük egzisztenciális veszélybe sodródó kontinens számára. Ez a riport interjúnak indult, de a NER-valóság úgy hozta, hogy sem meghallgatni, sem meginterjúvolni nem sikerült az alanyt, Milo Yiannopoulost, akit Schmidt Mária állami hátszéllel gyarapodó közalapítványa hívott meg Budapestre előadni. Schmidt persze csak fügefalevélként funkcionált a rendezvényen, hiszen maga a meghívott nyilatkozta érkezése előtt, hogy a kormány invitálta Magyarországra. De ki is valójában Milo Yiannopoulos, és miért vele ünnepelteti magát a kormányfő?

A leginkább csak Milóként ismert Yiannopoulos karaktere önmagában is kuriózum. Egyszerre brit, görög, katolikus, zsidó és meleg, egy fekete férfival él boldog házasságban. Emellett pedig markánsan konzervatív politikai kommentátor. Saját jobboldaliságát ezen ismertetőjelek gyakori ismételgetése mellett azzal magyarázza, hogy elege lett abból az identitáspolitikai dogmából, miszerint a meleg vagy zsidó embernek automatikusan baloldalinak vagy liberálisnak kellene lennie csak azért, aminek született. Ezzel szemben számára katolikus identitása diktálja politikai értékrendjét, habár például Ferenc pápáról alkotott véleménye leginkább Bayer Zsoltét idézi. Ki nem állhatja a bevándorlókat, kiváltképp a muszlimokat, katolikusként elítéli a terhességmegszakításhoz való jogot, homoszexuálisként viszont meglepő módon kárhoztatja a melegek túlzott emancipációját, akiknek, véleménye szerint, családot kellene alapítaniuk és szaporodniuk kellene, majd ezek teljesítése után kiélni egyéb vágyaikat. Vélhetően feleségeik nagy örömére. Meggyőződése, hogy leszbikusok nem léteznek, utálja a feministákat, és bevallottan azt sem tagadja, hogy transzfób vagy iszlamofób lenne. Megosztó politikai nézetekért nem kell tehát a szomszédba mennie.

Yiannopoulos informatikai újságíróként kezdte pályáját, de hamar ráérzett a reakciós újságírás és a kommentárok kiemelkedő népszerűségére, és bővítette portfólióját. Jó érzékkel lovagolta meg a különböző online platformok adta lehetőségeket nézeteinek népszerűsítésére, a meghökkentés pedig remekül működött stratégiaként, rengeteg vita és előadás népszerű résztvevője lett. Bár keresztény-konzervatív, melegségét aktívan és meglehetős exhibicionizmussal éli meg, aminek üzenete a fent említett határozott tiltakozás a sztereotipnek vélt politikai skatulyák ellen. Az igazi áttörést és a rajongói bázis jelentős bővülését az alternatív jobboldali Breitbart.com hírportálhoz való csatlakozása jelentette. Itt ért össze karrierje az Orbán-konferencia másik fő meghívottjáéval, Steve Bannonéval, aki a névadó Andrew Breitbart 2012-ben bekövetkező halála után vette át annak vezetését. Bannon 2015-től Trump kampányfőnökévé avanzsált, Milo pedig megtalálta politikai hősét az általa egyszerűen csak „apuciként” emlegetett Trumpban. Orbán Viktornak sajnos csupán a nagybácsi szerepet tudta meghitelezni.

A Breitbart.com és az ahhoz hasonló alternatív jobboldali hírportálok szerepét nem lehet megkérdőjelezni Donald Trump sikeres elnökjelölti kampányában. A tradicionális média állandó kritikája mellett az álhírek terjesztésével is operáló médiaközeg segítette Trump üzeneteinek célba juttatását. Ironikus, hogy azóta éppen a gyakran füllentő Trump az, aki a bevett sajtótermékeket szokta már ezzel a váddal illetni. Breitbartos korszakában Milo az amerikai és globális színtéren egyaránt ismert lett, főleg a fiatal közönség körében. Ez Donald Trump, de a tágabb értelemben vett republikánus tábor számára is üdítően hathatott, hiszen a fiatalabb generációt régen tudta ilyen mértékben megszólítani akármilyen jobboldali üzenettel egy politikai beszélő fej Amerikában. Trump persze így is kemény vereséget szenvedett végül a fiatalok körében Hillary Clintonnal szemben.

Milo a publicisztikákon túl kihasználta színpadi vénáját, valamint szemérmetlen exhibicionizmusát, és személyesen is próbálta eljuttatni üzenetét a fiatalokhoz, többnyire egyetemek diákköreinek meghívására. Ennek fontos célja volt az angolszász egyetemeken álláspontja szerint elviselhetetlen mértékben eluralkodó progresszív véleményterror elleni küzdelem, és a politikai korrektség által megfojtott szabad véleménynyilvánítás újraélesztése a rá jellemző konfrontatív stílusban. Nagyban legitimálta üzenetét, hogy néhány egyetemen a radikálisabb hallgatók nyomására valóban nem engedték be, hasonlóan ahhoz, ahogy e sorok íróját sem az ő budapesti szereplésére. A politikai balközép számára világszerte figyelmeztető jelként kellene hogy hasson ez a jelenség. A gyakran provokatív és felháborító nézeteket csak erősíti, ha azok nem ütköztethetők józan ellenérvekkel, és a mások érzékenységére hivatkozva elhallgattatják őket. Valóban elfelejtettünk volna vitázni és érvelni?

Bannon és Milo szárnyalása pár hónap különbséggel tört meg tavaly. Míg Bannont a fehér házi intrikák és a szivárogtatások miatt penderítette ki Trump a kabinetjéből, addig Yiannopoulos vakmerő véleményeinek egyikével futott bele egy nagy pofonba. Egy korábbi interjújában azt feszegette ugyanis, hogy tinédzserek idősebb személyekkel folytatott beleegyezéses viszonya előnyösen hathat az előbbiekre bizonyos esetekben. Ez már túl soknak bizonyult az amerikai konzervatívok számára, és még a Breitbart is útilaput volt kénytelen kötni a talpára, könyvkiadója pedig felmondta szerződését. Ezen töréseket Bannon azóta tovább súlyosbította, az amerikai jobboldalon már nem szívesen látott vendég a saját pártjában okozott jelentős károk miatt, míg Milo is perifériára szorult.

Nem csoda tehát, hogy Európában már nagyobb kereslet van rájuk a kisebb-nagyobb euroszkeptikus pártok holdudvaraiban, mint Amerikában. Milo haknijai továbbra is jelentős közönségeket vonzanak, bár az angolszász világon kívül mégsem az igazi, nem mindenki érti az üzeneteket, és ő sincs mindig tisztában a helyi viszonyokkal. Orbán Viktornak és a kormánypártoknak viszont így is megfelelt a portéka, a vendéglátókat nem érdekelte, hogy a termék már értékcsökkent, a számukra fontos üzenetek elhangzottak a vegytiszta hallgatóság előtt. Úgy fest, mára már ők feledkeztek meg a vitázás és az érvelés jelentőségéről. / Kaló Máté