Csak a felszínen szokatlan

A Star Wars után másik legnépszerűbb franchise-át, a Marvel-univerzumot is átvitte a moziból a kis képernyőre a Disney. A WandaVízió című minisorozat újszerűnek tűnő módszerekkel nyúl a szuperhősös műfajhoz, ám hamar kiderül, hogy a filmekhez hasonlóan itt is csak kevés igazi kockázatot vállaló, áramvonalasított termékről van szó. De ez nem jelenti azt, hogy rossz nézni.

2021. január 23., 18:55

Szerző:

A szuperhősök megpihennek. A Marvel filmjeiből ismert Skarlát Boszorkány, polgári nevén Wanda Maximoff (Elizabeth Olsen) és Vízió (Paul Bettany) a világuralomra törő szupergonoszok legyőzése után összeházasodnak, egy békés kertvárosba költöznek, és igyekeznek elrejteni szomszédaik elől, hogy egyikük egy, az anyag manipulálására képes mutáns, másikuk pedig egy robot.

Szépen, csendben telnek a hétköznapok, és a két hős megtanul együtt élni az átlagemberek problémáival: hogyan keltsünk a főnökben jó benyomást, amikor átjön vacsorára? Mi van, ha a helyi iskola adománygyűjtő gálája nem úgy sikerül, ahogy eltervezték?

Természetesen ennél azért komolyabb kérdések is felmerülnek. Wanda és Vízió mintha nem emlékeznének korábbi életükre. Néha kizökkennek, megzavarodnak, aztán mintha mi sem történt volna, gyorsan vissza is térnek az idillhez: mintha szerepet játszanának, akaratuk ellenére. Víziónak pedig igazából nem is kéne itt lennie: a karakter már a 2018-as Végtelen háborúban meghalt.

Habár első pillantásra komplexebb, mélyebb munka a WandaVízió, mint a Marvel-univerzum eddigi filmjei – és némileg talán ténylegesen is az –, Kevin Feige producer nem hazudtolja meg magát. Készre vágott, fogyasztható falatokat adagol a néző szájába: csak a tálalás különleges, az étel nem. Kapunk egyrészt egy önmagát parodizáló sitcomot, amelyben néha annyira elmerülnek az írók, hogy az saját jogán is viccessé válik. Erre jön rá a J. J. Abrams által megnevezett, de egyébként is jól bejáratott tévés történetmesélési taktika: a mystery box. Ennek értelmében az epizódonként húsz-huszonöt perces hülyülésekben a sorozat írója, Jac Schaeffer elhint néhány nyugtalanító – akár lynchinek is nevezhető – utalást arra, hogy a vidám kertvárosi idill mögött egy sokkal komolyabb, félelmetesebb valóság húzódik. A módszer túlságosan átgondoltan, szinte mechanikusan működik, mintha maga Vízió mérte volna ki gondosan az arányokat. Viszont arra épp elég, hogy a néző csak azért is várja és megnézze a következő részt.

A színészek és a megvalósítás – mégiscsak a világ egyik legnépszerűbb franchise-áról beszélünk – természetesen fenomenálisak. Elizabeth Olsen és Paul Bettany karakterei a Marvel-filmekben némiképp háttérbe szorultak, de így, hogy első főszerepüket nem egy évtizedes sémákra épülő szuperhős sztoriban alakítják, hanem a komikus oldaluk is megmutatkozik, akár emlékezetessé is válhatnak. Külön szép, hogy minden egyes pillanatban, amikor a WandaVízió átvált harsány sitcomparódiából thrillersorozattá, a hangkeverés és a kameramunka mellett a két színész legapróbb rezdüléseiből, hangsúlyaiból is rögtön tudni, hogy no, itt most komolyra fordultak a dolgok.

A mellékszereplők is szinte tökéletesek: a többnyire vígjátékokból ismert Kathryn Hahn és a sitcomlegenda Debra Jo Rupp önfeledten komédiáznak a bizarr helyzetekben, de a két főszereplő mellett a Ha a Beale utca mesélni tudna és az Empire sztárja, Teyonah Parris emelkedik ki igazán. Az ő egyre inkább kulcsfontosságú, a látszatnál sokkal mélyebb karaktere talán az egyetlen rejtély a sorozatban, ami azokat is lázban tudja tartani, akik nem elkötelezett Marvel-rajongók.

Akad persze egy másik rejtély is: mennyire lesz képes megélni sorozatként a Marvel-univerzum, aminek eddig minden premierje a moziban volt? A WandaVízió az első minisorozat a franchise-ban, de több is követi majd a Disney+-on, például az, amely Lokit (Tom Hiddleston) állítja a középpontba. A Disney tavaly a The Mandaloriannel hasonló irányba vitte el a Star Warst is – az a próbálkozás óriási sikerrel járt, és a WandaVízió első három részének többmilliós nézőszáma is bizakodásra ad okot. A Marvel-franchise-t eddig is többször nevezték a történelem legnagyobb sorozatának, így a faux sitcomos formátumból még arra is lehet következtetni, hogy a stúdió erre játszik rá, ezt viszi el a végletekig. Ám ezenfelül is van logika abban, hogy a kis képernyőn folytatódjon a szuperhősök története: a Disney tudja, hogy a nézőközönséget a mozikban kell megnyerni, a streamingszolgáltatókon pedig bebiztosítani. Habár, vagy éppen azért, mert biztonsági játékot játszik a WandaVízió, tökéletes sikert érhet el. / Mohos Máté

(WandaVízió, 9x25 perc, Disney+)