A Tavasz pillanata

A lengyel televíziókban mindig Robert Biedron bukkant fel, amikor melegügyek kerültek a felszínre, rendre őt kérdezték, amikor valamilyen támadás érte a melegközösséget. Vagyis nem új arc robbant be a lengyel közéletbe, hiszen maga immár a harmadik párt színeiben tűnik fel. A Tavasznak most mindenesetre a liláskéket, a bíbort választotta. Még diák volt, amikor először párttag lett, akkor a volt állampárt szociáldemokrata utódpártjában kezdett politizálni. Egyszer parlamenti és kétszer önkormányzati választáson is indították, de reménytelen helyet kapott a listákon.

2001-ben részt vett a meleg büszkeség napjának felvonulásán Varsóban Piotr Ikonowicz baloldali politikussal, volt Szolidaritás-aktivistával együtt. Ők voltak csak ketten, akik a politikusok közül erre vállalkoztak. 2001-ben megalapította a Homofóbia elleni kampány emberi jogi szervezetet, ennek elnöke volt egészen 2009-ig. Abban az évben ugyanis bejutott a szejmbe, méghozzá a Janusz Palikot, a Polgári Platform (PO) nevű jobboldali liberális párt korábbi politikusa által alapított új formáció színeiben. A párt a Te Mozgalmad nevet viselte.

Nem Biedron volt az egyetlen olyan arc, amelynek feltűnése kihívás volt a lengyel politika addigi összes bevett pártjának. Palikot indított egy kiugrott papot és képviselő lett a transznemű Anna Grodzka is. Biedron elsősorban a melegek érdekében fellépő jogvédőként volt ismert. Egyebek között megírt egy könyvet, amely sok kérdést tisztázott volna a homoszexualitás jelenségét illetően. Úgy gondolta, hogy a könyv esetleg választható tansegédlet is lehetne a lengyel iskolákban, de próbálkozását az akkori liberális kormány visszautasította.

Ha megnézzük Biedron hivatalos életrajzait, Wikipédia-szócikkét is beleértve, egy valódi 21. századi politikus életpályáját látjuk. Tizenéves korától készült a politikai pályára. Szexuális másságát idegenforgalmi technikumi tanulmányai idején ismerte fel. Politikai tanulmányokat folytatott, fiatalon párttag lett. Coming outját is politikai pályájának szolgálatába állította. Bizonyosan nagy bátorság kell ehhez a lengyel politikai-társadalmi közegben. Azt még elviseli a közeg, ha valakiről tudott, hogy meleg vagy leszbikus, esetleg transznemű. Azt azonban, hogy ezt a „másságot” nyilvánosan vállalja, kiálljon a maga és a hozzá hasonlók emberi jogaiért, s hogy eközben szembeszálljon a hazájában rendkívüli hatalmat gyakorló katolikus egyházzal, ez túlmegy a legtöbb politikai erő tűréshatárán. Pedig a lengyel társadalom is, az egyházhoz, a vallásgyakorláshoz való viszony is változik. Ennek egyik meggyőző jele volt, hogy tavaly óriási sikert aratott a Klérus című film, amely a katolikus papság életéről, a hierarchia álszentségéről, papi pedofíliáról, a cölibátus megkerüléséről és mindenekelőtt a pénzről szólt.

Biedron első politikai patrónusa Janusz Palikot, a liberális PO filozófusból milliomos vodkagyárossá lett belső ellenzékije lett, akinek sikerült mozgalmával bekerülnie a politika fő sodrába. Palikot jól ismerte fel, hogy a társadalomban jelentős tömegek maradtak képviselet nélkül, és sokan úgy érzik, hogy az állammal szövetkező katolikus egyház olyan életmódot, szokásokat kényszerít rájuk, amelyeket ők elutasítanak. A Palikot-mozgalomra szavazott sok százezer lengyel, akik elutasították az egyház és az állam alkotmányellenes viszonyát, a világi állam lebontását. 2011-ben a mozgalom a szejm harmadik legerősebb pártja lett.

A nők önrendelkezési joga, a drákói abortusztörvény enyhítése csakúgy a párt fő ügyei közé került, mint a lombikbébi-eljárások állami támogatásának elérése. A melegek és más szexuális kisebbségek jogainak elismertetése is része lett a programnak. A mozgalom hangsúlyozottan Európa-párti volt, s két évre rá, amikor több kisebb baloldali szervezettel egyesülve felvették a Te Mozgalmad nevet, az EU-optimizmus vonala továbberősödött. A 2016-os választáson azonban már nem jutottak be a szejmbe, ahogy a széttöredezett utódpárti baloldal sem kapott mandátumot. A Palikot-jelenség ugyanakkor jelezte, hogy a társadalom nem írható már le a hagyományos kategóriákkal.

A jelenleg egyedül kormányzó Jog és Igazságosságot, a PiS-t jogosan nevezik jobboldali nacionalista konzervatív pártnak. Ugyanakkor ez a párt sok olyan szociális programot megvalósított, például a családi pótlék radikális emelését, amelyet a baloldali és liberális kormányzatok elmulasztottak. A gazdaságban viszont folytatja elődjeinek neoliberális irányvonalát. A PiS fő ellenfele, a Polgári Platform csak a gazdaságpolitikát vagy az EU-hoz való viszonyt illetően folytatott liberális politikát. Azokban az esetekben, amikor az egyházzal vagy a harcos konzervatív erőkkel kellett volna szembeszállnia, mindig visszahúzódott. Ilyen volt például a melegekre is érvényes élettársi kapcsolat bevezetése, az abortuszszabályok ügye, a lombikbébiprogramok állami támogatása és más olyan ügyek, amelyekben a mai társadalomban felmerülő választások és döntések összeütköznek az egyházi tanokkal.

A politikai átrendeződés jele, hogy új erőre kaptak a szélsőséges nacionalista csoportok, és a kormánypárt egyre közelebb kerül hozzájuk. Különösen azóta van ez így, hogy Varsó szembekerült az EU-intézményekkel a jogállam elleni támadás miatt. Az ellenzék elég következetesen kiáll az európai normák védelmében, az alkotmányosságért és a bíróságok függetlenségéért. A következetesség viszont hiányzik, amikor „ideológiai” kérdésekről van szó, amikor egyházi körökkel kerülhetnek szembe, vagy amikor a történelem fájdalmas és ellentmondásos, esetleg nehezen vállalható epizódjai kerülnek elő. Nincs sok érzékük a szociális problémákhoz, és a környezetvédelem is elég idegen tőlük.

Ebbe a politikai közegbe robbant bele, ha nem is teljesen váratlanul, Biedron a pártalapításával. A Tavasz indul az EP-választáson, a listavezető maga Biedron lesz. Azt azonban bejelentette, hogy nem készül az Európai Parlamentbe, az ő ambíciója az, hogy Lengyelország miniszterelnöke legyen. A párt jelöltjei, ahogy ígérte, új, tehetséges és több nyelven beszélő szakértők lesznek, akik alkalmasak rá, hogy képviseljék az országot Európában. A program egyszerre szól azokhoz, akik jobb életszínvonalat, és azokhoz, akik több személyi szabadságot szeretnének.

A sajtó elsősorban arra figyelt fel, hogy Biedron az állam és az egyház teljes elválasztását, az iskolai hitoktatás megszüntetését akarja, továbbá biztonságos terhességmegszakítást és ingyenes lombikbébiprogramot ígér a nőknek. Követeli az egyház megadóztatását, a költségvetésből finanszírozott úgynevezett Egyházi alapítvány megszüntetését. Az oktatásban és az egészségügyben is reformokat akar, mindenekelőtt méltó bért az orvosoknak és a pedagógusoknak. Több olyan részletkérdés is bekerült a programjába, amely sok millió lengyelt foglalkoztat. Például egyik követelése, hogy harminc napon belül mindenki jusson szakorvosi vizsgálathoz, ha arra van szüksége, és minden járásban legyen geriátria, azaz az időskori betegségekkel foglalkozó szakellátás. Az oktatásban javuló angoltanítást, digitális tantermeket és az erőszak elleni képzést ígér. Biedron, ha kormányra jut, 1600 zlotyra (csaknem 120 ezer forint) emelné a minimális nyugdíjat, és bölcsődei helyet adna minden igénylőnek. Az új párt a gyermeküket egyedül nevelőknek is támogatást ígér, és már az első gyereknek is adná a ma csak a másodiktól járó 500 zloty családi pótlékot. 2035-re felhagyna az országban a szénbányászattal.

Az eléggé vegyes kívánsággyűjtemény egyszerre adna azoknak, akik a világi államot, több személyes szabadságot, női jogokat követelnek, és azoknak, akik nélkülöznek, nehezen élnek meg, hosszan várakoznak, mire orvoshoz jutnak, s elégedetlenek az oktatás és az egészségügy általános állapotával. Amikor pedig a szénbányászat megszüntetését ígéri, akkor a környezetvédőknek és az EU-nak is gesztust tesz. A program is jelzi, hogy Biedron szerint csak az emberi jogi, liberális életmódot előnyben részesítő programmal kicsi az esély a győzelemre, de még a jó választási eredményre is, mert rengeteg a szociális probléma.

A Tavasznak jók az első visszhangjai. A tekintélyes közvélemény-kutatók első vizsgálata szerint ma Robert Biedron pártja lenne a harmadik erő a szejmben. A PiS vezette Egyesült Jobboldal 29 százalékra számíthat, a liberálisok Polgári Koalíciója 20 százalékra, és Biedron Tavaszát az első mérésnél máris 14 százalék jelölte meg a maga választásaként. Több kisebb párt is átlépné most a küszöböt, így a Kukiz-féle protesztpárt és a hagyományos baloldal pártja, az SLD is. A választásokig még négy hónap hátravan, biztos, hogy az új pártot sokan fogják támadni, hiszen veszélyesen kavarja fel az állóvizet, új témákkal való foglalkozásra kényszeríti a politikusokat. / Miklós Gábor