A „fegyveres tüntető” ideája polgárháborús előérzet-e?

Történelmi időkben minden kis részletnek súlya van. Amit most Washingtonban látunk, az a következő: a bukott Trump elnök részéről eltartott kisujjal indított felkelésszervezésből kezdődött az eseménysor, ám auto-tyranomakhia lett belőle (zsarnok-öngyilkosság). Mi most a helyzet? A lapzárta miatt a január 20-i, a zajosnak ígérkező beiktatási ünnepségről nem tudunk itt beszámolni, csak a megelőző két hétről.

17-e vasárnap afféle főpróbanapnak számított, de a washingtoni Capitoliumot és az ötven állam helyi kapitóliumait olyan nagy erőkkel védi a Nemzeti Gárda és a jogbetartató ügynökségek, hogy a hétvége eseménytelenül telt, úgymond. Egy washingtoni hajléktalanbrigád tűzgyújtása volt az esemény. A katonai barakká lett törvényhozási épületben a képviselőház gyorsan keresztülvitte az impeachmentet „lázadás kezdeményezése” címszóval, a szenátusi még-többség frakcióvezetője, Mitch McConnell viszont már nem zsúfolta be az amúgy is sűrű hétbe az elnök felelősségre vonását, az már az új összetételű szenátus feladata lesz, mely demokrata többségét az elnöklő Kamala Harris VP-szavazata biztosítja. Hogy mi értelme így? Elsősorban megakadályozni, hogy 2024-ben Trump indulhasson az elnökségért. Közben persze minden mozog, bugyborékol. A trumpista képviselő, Josh Hawley kiadásra váró könyvét visszadobta a patinás Simon & Schuster kiadó, Trump jogászcsapatából kiszállt Rudy Giuliani, aki bár jogi érvek mögé bújik, de az elszámolási vita lehetősége is felvetődik, állítólag az elnök nem volt hajlandó kifizetni a megállapodott 20 ezer dolláros napidíjat; a trón-, oválisiroda- és Twitter-fosztott Trump kegyelmi kérvények szignálásával múlatja a csermelyléptű időt utolsó napjaiban a Nyugati Szárnyon, mondják, volt olyan is, amiért kétmilliót kasszíroz. „Sikeres üzletember” ő önképe szerint, még ha mostani sikereit közhatalmi eszközökkel éri is el.

*

Január 6. után az amerikai politika fő kérdése az volt, hogy lesz-e impeachment az Egyesült Államok elnöke ellen, vagy nem lesz. Lett. Történelmet írunk, soha nem volt még elnök, akit kétszer is megimpeacheltek volna. Egyszer is ritka. (Richard Milhous Nixon az impeachment helyett választotta a lemondást 1974-ben; Bill Clinton a republikánus „történelmi bosszú” miatt hazudta azt a vérnősző Kenneth Starr ügyész indította „alkotmányos vádemelési eljárása” alatt, hogy az orális szex nem szex.) Trump első impeachmentje sem azért történt, amiért kellett volna. Trump első impeachmentjének a megválasztása körülményeit vizsgáló Mueller-bizottság jelentésének eredményeként kellett volna megtörténnie, „idegen hatalommal együttműködésben megvalósított konspiráció” miatt. Még Steve Bannon, a széljobbos teoretikus, a Breibart nevű kurucinfó alapítója és Trump kampányának/elnökségének első éceszgébere is azt mondta a 2016. júniusi, a New York-i Trump Tower-beli találkozóról, amikor egy Kreml-közeli ügyvédnő, egy szovjet afgánháborús veterán/amerikai befektetési bankár és az Aglararov orosz-azeri popipari dinasztia tagjai Don jr-ral és Jared Kushnerrel (az amerikai Tiborczcal) találkoztak, hogy „a beszélgetésnek hazaárulást érzékeltető hangulata volt”. Trump első impeachmentje csak 2019-ben történt, és azért, mert egy telefonbeszélgetésben arra noszogatta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, aki kolléga, maga is egy tévéműsorban tanulta az elnöki szerepet, hirdetve a minden határon túlmenő virtualitás jövendőképző hatását, hogy szállítson neki „mocskot” Joe Biden fiáról, aki az ukrán energetikai tröszt, a Burusima igazgatósági tagja. Ahogy korábban, a jelzett kampányidőpontban Veszelnyickaja ügyvédnő is „mocskot” ígért Hillary Clintonra négy és fél éve. Az ukrán születésű Vindman amerikai tengerészgyalogos ezredes, aki szakértőként jelen volt a telefonbeszélgetésen, és ellentmondott az elnöknek az eljárásban, ráment az ügyre, nyugállományba vonult. Trump viszont végigevickélt a cikluson.

A QAnon Sámán vikingszerkós vizitációja és az öt halálos áldozatot követelő kongresszusi redneck-karnevál kicsit súlyosabb eset, a 35 éves katonanő, a légierő afganisztáni-iraki veteránja, Ashli Babbitt halála súlyos társadalom-lélektani problémákra mutat rá. Azok a republikánus honatyák (Josh Hawley, Ted Cruz), akik nyíltan Trump pártját fogták, jó eséllyel kiírták magukat a civilizációból. Van a Félelem és reszketés Las Vegasban című, korunkat megelőlegező alapműben egy megvilágító erejű jelenet. Újságíró-vadászok veszik körbe a nevadai sivatagban a főszereplő Raoul Duke-ot és Lacerdát, a portugál fotóst (Dr. Gonzo nincs jelen). We are everyday Americans – mondják, több a foguk, mint az IQ-pontjuk, pedig foguk sincs sok, konföderációs zászlókat és világszínvonalú felfegyverzettséget villantanak. Kérdezgetik, fenyegetik Duke-ot; olyanok, mint a neofasiszta Proud Boys vagy Satu és Debil (a 2006-os húgyszagba csavarodott „Kossuth tériek” legexponáltabb hangadói) Budapestről, mintha a Györkös bácsi bőnyi legényei lennének: szélnácik és kőfasiszták, épp csak Ku-Klux-Klan-csuklyájuk nincs, ami azt is mutatja, hogy bár trendi a tradi, de a KKK mára nagyon is idejétmúlt hagyományőrző szervezet. Kevlar golyóálló mellények, szúró-, vágófegyverek, baseballütők a „Three Percenters” vagy a „Cowboys for Trump” nevű szélsőjobbos milíciák tagjainak alapfelszereltsége. Molotov-koktélos férfiak Alabamából, egy nyugat-virginiai törvényhozó, ahogy a puccsizmuson delirál. A „Storm the Capitol”-felhívás („Támadjuk meg a Parlamentet”) a digitális kommunikációt mérő Zignal Lab szerint több mint százezerszer hangzott el, a „Demokraták-deep state-sátánizmus” vonalon. „Csomagolj egy pájszert!” – írogatták a közösségi médián, különösen a Parler és a Gab nevű Twitter-utánzaton, ami trumpista körökben népszerű. Az arizonai Phoenixből érkezett Jacob Anthony Chansley, aki Jake Angeli néven ismert konteós körökben; mint QAnon Sámán kétségtelenül látványos ember, boltozatos, egyenletesen szőrösített mellkas, az arcszőrzet csak kiemeli az amerikai színeket, ahogy játszanak a fején, a vikingszarv teszi olyanná, mint egy nemezelő lovasíjászt a bugaci kurultájról. Titkos alapok útiköltség-támogatást adtak, özönöltek a népek, a trumpista szubkultúra bentlakói. „Akasszuk fel Mike Pence-t!” – kiabálták, miután betörtek a törvényhozás épületébe. (Pence alelnök árulónak minősült, mert egy valójában formális aktusban nem fordult szembe az íratlan szabályrendszerrel. Pence lehetősége megfosztani az elnököt, ami az alkotmány 25. § alapján még fennáll.) 1812 nem épp most volt, akkor történt meg először, eddig utoljára, hogy valaki, akkor vöröskabátos brit katonák, elfoglalták a Capitoliumot. Most másodszor. Pelosi képviselőházi elnök a Vezérkari Főnökök Tanácsának elnökét, Mark Milley tábornokot kérte alkotmányosan, hogy zárják el Trump elől a nukleáris opció kódjait. A helyzetet tovább komplikálta, hogy 2017 ősze óta Trump hozzáférése eleve nehezített, az atomfegyverek indítógombjaihoz eddig sem fért hozzá szülői felügyelet nélkül. A hátralévő pár napban, ha háborút indított volna Kína, Irán vagy Oroszország ellen, az nem biztos, hogy vicces lett volna. A katonák fegyelmezett emberek, garantálják ezt. Nem úgy a Trump mellett álló Satuk és Debilek: „We wait to take orders from our President” – mondják a „The Oath Keepers”, a „Guardians of the Republic” és a „Not on Our Watch” szubkulturális elmeháborodott-hálózatok.

Felmérések szerint az amerikaiak többsége (57 és/vagy 63%) azonnal elvett volna minden hatalmat Trumptól, mert lázító beszédével és tweeetjeivel okozója a két rendőr és három támadó halálát okozó eseménynek. Az impeachment útja most az, hogy Pelosi házelnök a beiktatás után mikor terjeszti fel a szenátus elé az indítványt, melyet azonnal tárgyalniuk kell majd.

Nem egy republikánus törvényhozó támogatná az impeachmentet, köztük a stájerországi születésű Arnold Schwarzenegger volt republikánus kaliforniai kormányzó, aki a Kristályéjszakához hasonlította a szerdai eseményeket, és gyerekkora ausztriai öregembereiről mesélt egy videóban, akik náci múltjukat igyekeztek alkoholizmus és gyerekverés útján feledni, persze csak amennyire lehet. A Yale világhírű történésze, Timothy Snyder azt írta hétvégi véleménycikkében, hogy „a posztigazság prefasizmus, és Trump az USA első »igazságutáni elnöke«”. Bólogató Jánosok övezik a zsarnokot, aki ettől is megzavarodva próbálja az igazságig ismételgetni olyan középfajú hazugságait, mint amilyen a „sikeres üzletember vagyok”, „Oroszország nem támogatott 2016-ban” és a „Barack Obama Kenyában született”. Ezek a középsúlyú hazugságok segítik a 21. századi autokratákat: Kaczynski a szmolenszki légi baleset áldozati kultuszára építi populista hatalomgyakorlását, Orbán Viktor pedig nonegzisztens muszlim bevándorlóktól való rettegésre építi újabban a hatalmát. „Ezek nem túl nagy hazugságok; nyújthatóak, de nem illeszkednek a Hannah Arendt által a »faktualitás rendszerének« nevezett dologba.” Arendt említése már csak Soros György miatt is figyelemre méltó („A totalitarianizmus eredete”), a Schwarz Gyuri a Szabadság térről nagyot megy, nagyobbat, mint Orbán: Disraelivel, Nathaniel Rothschilddal, Samuel Oppenheimerrel említődik egy lapon, a post-truth előfasizmus „Jud Süss”-e lett Putyin, Orbán, Gruevszki és mások narratívájában. Január 7-én Trump meghirdette a „békés hatalomátadást”, amiben már implikálta azt is, hogy az általa kezdeményezett puccs elbukott. A Twitter elvette Trumptól eszközét, január 20-ig nem csiripelhet többé; liberális demokraták Navalnijtól Merkelig felháborodtak, hogy jön egy tech cég ahhoz, hogy fontos közszereplők szólásszabadsági ügyeibe kontárkodjon?!

Egyszerű, megmondom: a „clear & present danger” („jelen lévő és egyértelmű veszély”) formulájának alkalmazásával. Trump, mint „az Egyesült Államok valaha volt legrosszabb elnöke” (Timothy Garton Ash) jelen van, és veszélyt jelent a világ legrégebbi demokráciája ellen, és nem is biztos, hogy csak az elit- és Kongresszus-ellenes beszédével jelenti a jelen lévő veszélyt. „Találjon nekem 11 ezer 800 szavazatot!” – hörögte telefonba a georgiai államminiszternek, választási csalásért ordibálva már januárban. Ehhez képest Georgia, egy meghatározó déli állam mindkét szenátori helyét demokrata tölti be most már, egy fekete és egy zsidó, ami mutatja, hogy a Dél is jócskán változik. A korábbi elnök szerint Trump lekezelően vezette az országot, az ismert eredménnyel. „Látunk erre példát a Fülöp-szigeteken, Magyarországon, és még néhány afrikai és ázsiai országban” – mondta Obama. 11-én a demokraták beadták az impeachmentet, a republikánusok elsőre elutasították, mondván, Pence alelnöké a feladat a 25. alkotmánykiegészítés alapján, de Pence továbbtolta a képviselőházra.

A Facebookon írta Ara-Kovács Attila, a remek külpolitikai elemző, a DK európa parlamenti képviselője, hogy „a legtanulságosabb felszólalások republikánus részről hangzottak el. Azok, akik végül nem szavazták meg az impeachmentet, igen vegyes képet mutattak; akiknek komoly érveik voltak, azok az országról és pártjukról beszéltek; akiknek csak üres, populista kijelentéseik, azok Trumpot védték. Jellemző, hogy az a tíz honatya, aki repubikánus részről megszavazta az impeachmentet, nagyon komoly beszédet mondott, elemző mélységgel. És az is jellemző, hogy minél fiatalabb volt az illető, annál gátlástalanabbul és tartalmatlanabbul kelt Trump védelmére. (...) Az embernek kivédhetetlenül az az érzése támad, hogy a Republikánus Párt menthetetlen.” Steny Hoyer demokrata képviselő, aki a rendszerváltás idején Budapesten is támogatta a sajnos rövid életűnek bizonyult magyar demokrácia megszületését 1989-ben – sokáig az ő alakjával illusztráltam magamban az „államférfi” fogalmát: magas, erős, eszmékkel körbebástyázott ember, aki liberális filozófiával libikókázza ki a cowboy-tempót –, most az amerikai politika teljes etikai megtisztulásának igényét vetette fel. Trumpot az impeachment el fogja ítélni; ez lesz az alap.

A másik nagy kérdés, és ebben főhet McConnell feje, hogy vajon túléli-e a GOP (Grand Old Party), a Republikánus Párt, „Lincoln pártja” (már rég nem az!) ezt a zűrzavart. Hogy a Trump-ellenes republikánusok (például Mitt Romney, Lisa Murkowski, Arnold Schwarzenegger) képesek-e egy körletben maradni a Trump-afficionádókkal (mint amilyen Josh Hawley, Ted Cruz stb.)? Kérdés, hogy 20-án hogyan megy majd a beiktatás, a „fegyveres tüntetők” kapnak-e bármilyen szerepet? Mert az már tudható, hogy az új elnök az első napján úgy két tucat elnöki rendelettel eltörli a trumpizmust! / Vágvölgyi B. András