Veszélyben az orosz olajtermelés
Az alacsony olajárnak mi, az importőr országok örülünk, de örömünkbe üröm is vegyülhet. A csökkenő bevételek ugyanis költségtakarékosságra ösztönzik a termelőket, aminek elsősorban a fejlesztések látják a kárát. Ez veszélyes helyzethez vezethet elsősorban Oroszországban, ahol még mindig jórészt elavult technológiával folyik a kitermelés, ami már rövid távon is mennyiségi csökkenést eredményezhet. Ha ez bekövetkezik, kevesebb olajat tudnak majd exportálni.
Szakemberek szerint az orosz olajipar berendezései elavultak, alacsony a hatékonyságuk, és emiatt rengeteg nyersanyag megy veszedőbe. Ez igaz a vezetékhálózatra és az elosztó rendszerekre is. Egyes becslések szerint a kitermelés és a szállítás során a kőolaj 40-50 százaléka vész el, ami ha igaz, elképesztő pazarlás. A megoldást a korszerű technológiák általános alkalmazása jelentené, ehhez viszont óriási beruházásokra lenne szükség. Az ehhez szükséges pénzmennyiséget legalább 300 milliárd dollárra becsülik!
Az idő ráadásul sürget, mert a régi technológia és eszközök már most is lassítják a termelés bővülését. Az adatok azt mutatják, hogy az olajtermelés tempója évek óta csökken, annak ellenére, hogy stabil növekedést terveztek. Novemberben Oroszország napi átlagban 9,82 millió hordó kőolajat termelt, 0,4 százalékkal kevesebbet, mint októberben. Ezzel az első tizenegy hónapban az ország termelése napi átlagban 9,79 millió hordó volt, összesen 447,364 millió tonna, 0,5 százalékkal kevesebb a tavalyi első tizenegy havinál.
Tavaly, a korábbiakhoz képest csökkenő ütemben, de még 2,2 százalékkal nőtt az orosz olajtermelés, a kormányzati várakozásnak megfelelően. Idén a kormány egy százalékos növekedésre számított éves átlagban. 1999 óta az orosz kitermelés közel 60 százalékkal nőtt tavaly őszig, de az utóbbi években a növekedés üteme jelentősen lassult, évi 2-2,3 százalékra. 2004-ben az évi növekedési ütem még 9 , 2003-ban pedig 11 százalékos volt.
Az orosz kormány márciusban meghirdetett terve szerint az olajtermelést 2015-re napi 11,23 millió hordóra, 2020-ra napi 11,94 millió hordóra, 2030-ra napi 12,04 millió hordóra kellene emelni. Ez elképzelhetetlen a már említett beruházások végrehajtása nélkül. Ennek érdekében eddig is kevesebbet tettek a nagy cégek, mint kellett volna, most pedig az alacsony olajár még tovább rontja a fejlesztési esélyeket. A következmények súlyosan érinthetik azokat az országokat is, köztük hazánkat, amelyek szükségletüket főleg orosz importból fedezik. A termelés visszaesése ugyanis közvetlenül kihat az export alakulására is.
Mindezeken túl az orosz kivitelt és a fejlesztést a magas exportadó is fékezi. Néhány hete az olajtermelők kilátásba helyezték, hogy ha a kormány nem lép, akár le is állíthatják az olajexportot. Most, december elsejei hatállyal a kormány tonnánként 192,10 dollárra csökkentette az exportadót az eddigi 287,30 dollárról. Mivel egy hordó kb. 170 kilogramm, a már 50 dollár alatti árból az eddigi 48 helyett még mindig 32 dollár adót kell fizetniük az exportáló vállalatoknak! Az orosz olajtársaságok érthetően elégedetlenek, mert az alacsony világpiaci ár és a magas adók miatt nem csak az exportot kénytelenek visszafogni, hanem további beruházásokra sem gondolhatnak.
Hogy mi lesz a technológiai fejlesztéssel, ha a kőolaj világpiaci ára hosszabb időre is a jelenlegi szinten maradna, senki sem tudja megjósolni. Ha elmaradnak, az egész világpiac meg fogja érezni. Oroszország adja jelenleg a világ olajtermelésének közel 11 százalékát, földgáztermelésének az ötödét, és a világ második számú nyersolajexportőre Szaúd-Arábia után.
