Elkerülhető-e a szociális katasztrófa?
Szociális katasztrófa fenyeget 10-15 éven belül a nyugdíjrendszer átalakítása nélkül – jósolják szakértők a demográfiai trendekre és az öngondoskodás rendkívül alacsony szintjére alapozva. A költségvetés képtelen lesz finanszírozni az ellátásokat ahhoz, hogy azok a nyugdíjasok többségének normális megélhetést biztosítsanak, ráadásul százezrek csak minimális juttatásokra lesznek jogosultak.
Bár a magán-nyugdíjpénztárak szétverésének és vagyonuk lenyúlásának fő kormányzati érve a nyugdíjak védelme és a rendszer átalakításának szükségessége volt, ebből – ahogy az várható volt – semmi nem lett. A 3000 milliárd forintból mára lényegében semmi sem maradt, részben az adósság törlesztésére fordították, hogy sikerként állíthassák be annak csökkenését, a többit pedig egyszerűen felszívta a költségvetés. Hiába voltak az ígéretek a magánszámlák létrehozásáról, azok még mindig nincsenek, sőt a legújabb bejelentések szerint ha lesznek is, akkor is csak virtuális adatok jelennek meg rajtuk, valódi pénz egy fillér sem.
A közvetlen politikai haszonszerzés oltárán feláldozott vagyon nagyon fog majd hiányozni a jövőben, amikor szakértői elemzések szerint hatalmas kihívások várnak a nyugdíjrendszerre. Orbánék sokat hangoztatott elképzelése, hogy a rendszert önfenntartóvá teszik, a jelenlegi szabályozás alapján megvalósíthatatlan. Még a tavalyi évben sem sikerült ezt elérni, a hiány 70 milliárdos volt, annak ellenére, hogy 2011-ben valóságos kampányt indítottak a rokkant-, korengedményes és szolgálati nyugdíjasok ellen, százezreket bélyegezve csalóknak vagy élősködőknek. Tízezrektől vonták meg a nyugdíjat, illetve szociális ellátásnak minősítették át, ezzel átmenetileg – legalábbis papíron – csökkenteni tudták némileg a nyugdíjban részesülők számát. Hogy ezzel tömegeket aláztak meg és sodortak bizonytalan helyzetbe, nem zavarta a Fidesz-kormányt, de még az sem, hogy a felülvizsgálatok során kiderült: korántsem volt annyi visszaélés, mint amivel riogattak: 150 ezer rokkantnyugdíjas munkába állításáról beszéltek, ennek töredékét nyilvánították csupán munkaképesnek, nagy részük azóta sem tudott elhelyezkedni.
A remélt hatás tehát elmaradt, és ezt a trükköt még egyszer nem lehet eljátszani, hasonlóan a magánnyugdíj-vagyon lenyúlásához. A nagy reformígéretekből pedig nem lett semmi, Orbánékat itt is csak a rövidtávú szempontok vezették, átfogó, hosszú távra szóló koncepciójuk nincs. Ha saját haszonszerzési vagy ideológiai céljaik másként nem diktálják, csak a sürgető problémákkal foglalkoznak és nem bíbelődnek a bonyolultabb strukturális átalakításokkal. A nyugdíjrendszer jövője is ilyen kérdés, napi aktualitása nemigen van, viszont az elkövetkező évtizedek talán legnagyobb kihívása lesz.
A Fidesz óriási szerencséje, hogy az előtte kormányzó szocialisták által tett lépések, mindenek előtt a nyugdíjkorhatár emelése viszonylag hosszú időre, nagyjából még 15 évre biztosítják a rendszer működőképességét, finanszírozhatóságát. Ez persze nem azt jelenti, hogy önfenntartó lehet, de a költségvetés terheinek növekedése viszonylag tűrhető lesz. Valóban nincs azonnali döntéskényszer a gyökeres változtatásra, viszont egy reform normális előkészítése és bevezetése hosszú évekig tart, és ideje lenne nekikezdeni. Sürgető tényező a demográfiai helyzet kedvezőtlen alakulása: már jelenleg is 20 százalékkal több a 65 éven felüli, mint a 14 éven aluli, és ez az arány 2025-re másfélszeresre nőhet. Még egy rémes adat: ma 2,7 millió ember kap nyugdíjszerű ellátást, ugyanannyian, mint ahányan alkalmazottként dolgoznak a közszférában és az 5 főnél többet foglalkoztató vállalkozásokban!
