Danuta titkai

„Maga most is remekül néz ki!” – bókol a család idős ismerőse az asszonynak. „Szóval akkor ne cseréljem le?” – szól közbe a férj. A válasz: „Te csak vigyázz, fiam, nehogy ő cseréljen le téged!” Hétköznapi kis évődés, ugyan mi ebben az érdekes? Hát a szereplők: II. János Pál pápa és a Wałęsa házaspár.

Sok ilyen történet olvasható az Álmok és titkok című könyvben, amellyel az évtizedekig háttérbe húzódó asszony – profi újságíró közreműködésével – tavaly kilépett a reflektorfénybe. Egy poros falu kilátástalanságából akart kiszakadni hajdan, ezért költözött nagynénjéhez a tengerparti nagyvárosba, Gdańskba. Egy virágbódéban volt eladó, amikor 1968 őszén betért oda egy fiatal hajógyári munkás. Nem virágot akart, csak pénzt váltani. Egy év múlva összeházasodtak, és jött egymás után nyolc gyerek.

Lech élettörténete jól ismert. De amíg ő a kommunizmus megdöntésével volt elfoglalva, addig – persze rokonok és barátok segítségével – Danuta működtette a háztartást (az üres boltok és a jegyrendszer világában), kordában tartotta a növekvő gyereksereget, és időnként az előbb legális, aztán betiltott független szakszervezet egész vezetőségére is főzött meg takarított. Ugyanakkor az is kiderül: a gdański vajdasági pártbizottság első titkára és a megye közigazgatási vezetője sok mindenben segítette a családot, amíg 1982-ben le nem váltották őket, mert „túl liberálisak” voltak.

Az egyik kritikus azt írta: ez az elbeszélés a magányról szól. Valóban, a most 63 éves feleség emlékezéséből kiderül: a világhírű férj – akit főleg 1982 és 1988 között a rendszer legfőbb ellenségeként tartottak számon – nemigen tekintette őt partnernek. Nem arról van szó, hogy nem mosogatott, vagy hogy kezdetben úgy tette az egyik babát tiszta pelenkába, hogy előtte nem mosta meg a popsiját. És még csak nem is az olyan, nem túl ízléses tréfákról, amilyet a pápa előtt engedett meg magának – ezt a bevezetőben idézett esetet kifejezett rosszallással említi az asszony. Hanem arról, hogy nem beszélte meg vele, mit csinál, és ennek milyen következményei várhatók.

Danuta 1983-ban egy újságírótól tudta meg, hogy ő utazik Oslóba átvenni a Nobel-békedíjat. Wałęsa ugyanis, aki attól félt, hogy ha ő megy ki, akkor nem engedik vissza, a sajtónak mondta el, hogy így döntött. És a fiatalasszony, aki 14 éves korában befejezte az iskolába járást, semmilyen nyelven nem tudott, és soha nem járt még külföldön, olyan méltósággal és eleganciával szerepelt a tévékamerák százai előtt és a norvég királynál, hogy mindenki csak bámult. Férjuram utólagos értékelése: hármas fölé. De azért nem bánta, hogy amikor a szükségállapot alatt majdnem két évig internálva volt, az asszony nyilatkozott az ő nevében öt világrész sajtójának, és rendőrkordonnal körülvéve ő tett virágot az évfordulón az 1970-ben rendőrök és katonák által megölt hajógyári munkások mindenki más elől elzárt emlékművéhez. Miközben nyolc gyerek várta otthon.

Aztán 1990-ben Lech Wałęsa lett a népköztársaság utáni Lengyel Köztársaság elnöke. Az iskolázatlan, de jó ízléssel öltöző és természetes intelligenciájú új First Lady több tucat ország vezetőivel parolázott, köztük amerikai elnökökkel és az angol királynővel. A rosszmájúak megjegyezték: ő sosem követett el protokollügyetlenségeket. Nem úgy, mint a férje. Egyébként a könyv kitűnően bemutatja Lech Wałęsát, aki igyekezett jó családapaként viselkedni, de enyhén szólva ódivatú elképzelései voltak erről, és mindenkinek nehéz volt vele kijönnie. Feleségnek, szakszervezeti kollégának, politikustársnak egyaránt. Ezért bukott meg államfőként – hiszen a megdöntött rendszer egyik alsóbb tisztségviselője győzte le első ciklusa után, 1995-ben. Mindenkivel összetűzött, akivel lehetett, és az elmúlt húsz évben szinte kizárólag korábbi harcostársai, szövetségesei támadták gyűlölködve, minősítették rendőrspiclinek és árulónak. Az egykori kommunisták, akik annak idején üldözték, és megpróbálták kitörölni a lengyel történelemből, a rendszerváltozás után tisztességesebben viselkedtek vele.

Danuta Wałęsában nyoma sincs feminizmusnak. Faluról elszármazott, mélyen vallásos, konzervatív nézeteket valló asszony, aki a leírt összes konfliktus ellenére ma is azt tartja, hogy a feleség rendelje alá magát férjének. Csak éppen 42 év házasság után megszólalt. Van a könyvben egy csomó falvédőbölcsesség is, ám elképesztő siker lett. Az első négy hónapban 320 ezer példány fogyott belőle, és a szerzőt országszerte a legnagyobb sztároknak kijáró ünneplésben részesítették az író-olvasó találkozók részvevői. Köztük rengeteg hozzá hasonló egyszerű háziasszony, sokgyerekes anya, akitől a női memoárok zömét író művészek és „saját jogon” ismertté vált nők messze vannak, de most végre példaképet találtak maguknak. Ez vezethetett el ahhoz a fejleményhez, hogy a színészként és rendezőként is sztár Krystyna Janda két és fél órában eljátssza Danuta Wałęsa életét.

A férj eleinte morgott. Saját memoárjaiban nem sok szót vesztegetett a feleségére, és eleinte nem is vette komolyan, hogy a családon belül konkurenciája támadt. De amikor az asszony kötete jobban fogyott, mint az övé, az egy kicsit sértette a hiúságát. A nyolc, ma már 42 és 27 év közötti gyerek viszont mind a mama mellé állt: jól tette, hogy megírta a könyvet. Mire Lech Wałęsa: persze, a gyerekek mindig a gyengébbet támogatják. A színházi bemutatón azért együtt jelent meg a házaspár. Amikor a színésznő izgalmában belesült a négy fiú és a négy lány nevének és születési dátumának felsorolásába, az apa felszólt neki: ne izgassa magát, én se emlékszem.