Csődre csőd: nem látni az alagút végét

Akkor is félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak – hangzik az ókori eredetű mondás, amely vélhetően manapság sokszor megfordul az uniós vezetők fejében. Na nem azért, mert a görög kormány ajándékokkal lepné meg a csőd elkerülését célzó tárgyalásokon a partnereit, hanem mert a régi mondás alapja ugyanaz lehetett, mint amit most tapasztalhatnak. A görög tárgyalók hónapok óta hülyítik a hitelezőiket, úgy tesznek, mintha együttműködnének, közben dehogy, mást mondanak a tárgyalásokon, mint a sajtónak vagy odahaza, ellentmondanak saját korábbi kijelentéseiknek, megosztani igyekeznek a partnereiket stb.

Ezzel sikerült ugyan időt nyerniük és a hazai közvélemény számára a kemény és harcos, a népét védő kormány képét mutatniuk, ugyanakkor egyre jobban hiteltelenítették magukat uniószerte, magukra haragították azokat is, akik támogatták őket. A pávatánc odahaza sem hozta meg a várt hatást, mert az elhúzódó bizonytalanság a válságot mélyíti, és csak nehezebbé teszi az elkerülhetetlen reformok végrehajtását. Ezt a görögök is látják, a kormánypárt népszerűsége zuhan, és a választók többsége már szükségesnek tartja a megegyezést a hitelezőkkel akár nehéz kompromisszumok árán is.

Cipraszék taktikájának szerves része, hogy állandóan közeli megállapodásról beszélnek, miközben erről szó sincs. Most például vasárnapra ígérik a megegyezést, néhány adóügyben való közeledésre hivatkozva, miközben olyan „apró” témákban alig közeledtek az álláspontok, mint a költségvetés fő számai, a nyugdíjrendszer és a munkaerőpiac reformja, a közalkalmazotti létszám, ezeket pedig a hitelezők alapvetőnek tekintik. A bankbetétek megadóztatásának emlegetése csak arra volt jó, hogy ismét felgyorsult a lakosság pénzkivonása: az idén április végéig már 26 milliárd eurót vettek ki a görög bankokból, a betétállomány így az elmúlt években a felével, 120 milliárd euróval csökkent! /A magyar éves GDP kb. százmilliárd euró./ A bankrendszer csak azért nem omlott össze, mert az EKB 80 milliárd eurónyi likvidpénz-keretet biztosít számára.

Eközben az állami pénztartalékok teljesen elfogytak, az IMF felé is csak úgy tudtak törleszteni nemrég, hogy a speciális IMF-vészkeretet használták fel erre. Június végéig 9 milliárd eurót kellene kifizetni további törlesztésekre, valamint nyugdíjakra és bérekre, amire esély sincs, még akkor sem, ha megkapják a korábbi mentőcsomag függőben lévő 7 milliárdját. Ehhez képest Athén optimizmusa nehezen érthető, főleg annak fényében, hogy állításait az IMF, az EKB és a német pénzügyminiszter egyaránt cáfolja.

Az IMF vezetője, Lagarde asszony a Spiegelnek egyenesen azt nyilatkozta, hogy Görögország kieshet az eurózónából, ami nehéz helyzetet teremt, de a valutaunió túl fogja élni. Az EKB alelnöke más megoldást vetett fel: szerinte a görög államcsőd reális lehetőség, de attól még megtarthatják az eurót. Ennek megvalósítási részleteiről nem beszélt, de szavai azt sugallják, hogy dolgoznak egy közbülső megoldáson, amely tompíthatja a görög összeomlás kigyűrűző hatását. Athén megbízhatatlansága miatt tényleg jobb lenne a veszélyek csökkentésére koncentrálni az erőket, semmint tovább önteni a pénzt a feneketlen görög zsákba, amivel nem megoldják, csak tologatják a problémát.

Már csak azért is, mert Európában máshol is csődveszély van, méghozzá Ukrajnában. Itt a helyzet egyértelműbb, mint a görögöknél: az ország lényegében már most fizetésképtelen, bár ezt hivatalosan még nem jelentették be. Az országot egy ideje jórészt az EU és az IMF lélegeztetőgépe működteti, formailag kölcsönökkel, amelyek visszafizetése enyhén szólva kérdéses. Az orosz beavatkozás és a kelet harcok gyakorlatilag életképtelenné tették az ukrán gazdaságot, a GDP csak az idén már 13 százalékkal zuhant, az infláció 60 százalékos, a hrivnya árfolyama szabadesésben van, a valutatartalék 10 milliárd dollár alá csökkent.

Elengedhetetlen szükség lenne azonnal az IMF beígért 17 milliárd dolláros újabb hitelére, azt azonban csak akkor kaphatja meg Kijev, ha a külső magánhitelezői tartozását 15 milliárd dollárral lefaragja. Mivel pénze nincs, ezt csak a tartozás csaknem felének elengedésével érheti el, amiről intenzív tárgyalások folynak. Nem könnyű persze meggyőzni senkit, hogy hatalmas veszteséget nyeljen le egy pillanat alatt, Porosenkóék helyzete tehát több mint nehéz. Két hetük van a legközelebbi törlesztésig arra, hogy megegyezzenek, ha nem, a csődhelyzet ténnyé válik.

Ennek hatása az EU pénzügyi piacain is érződni fog, főleg a keleti tagállamokban, így nálunk is, persze jóval kisebb mértékben, mint az esetleges görög csőd sokkja. A fő baj Ukrajna esetében – bár más arányokban – ugyanaz, mint a görögöknél: még ha sikerül is most elkerülni a csődöt, a válság ettől nem oldódik meg, és további euró tíz/száz/milliárdokat kell fordítani az összeomlás megakadályozására, ki tudja, meddig. Az alagút vége tehát még nem látszik.