A multik meggondolják

A nemzeti fejlesztés nagyasszonya, Németh Lászlóné a minap közölte: már egészen biztos, hogy további 10 százalékkal csökkentik a lakossági gáz és áram árát. Sőt az is lehet, hogy 30 százalékkal, mert „van rá fedezet a rendszerben”.

Honnan veszi ezt Némethné? Ő maga erről azt mondta, hogy látta az egyik energiaszolgáltató éves beszámolójában: bár tavaly veszteséget könyveltek el, mégis több milliárd forint osztalékot vittek ki Magyarországról – az eredménytartalékukból. A miniszter asszony a szolgáltató könyvelésében még talált eredménytartalékot, amiből arra következtetett: egy további rezsivágás sem rázná meg a céget, amelynek nevét amúgy nem árulta el. Ám azt igen: újabb rezsicsökkentés esetén egyes külföldi közműszolgáltatók tulajdonosai felkínálnák hazai érdekeltségi hányadukat a magyar államnak.

Pár hónappal korábban híre ment, hogy a baden-württembergi EnBW eladná az Elműben és az Émászban lévő részesedését, de akkor a német társaság – éppen a magyar kormány lépései miatt – nem talált vevőt. Csak hogy értsük: a kormány vezetékadója és a rezsicsökkentése rontja az energiacégek jövedelmezőségét, ezért az efféle üzletrészek kevésbé vonzó befektetések.

Erről megkérdeztük az Elmű kommunikációs vezetőjét, de Boross Norbert csak annyit mondott a 168 Órának: egyelőre nincs miről nyilatkozniuk.

Más forrásból úgy tudjuk: az Elmű-Émász többségi tulajdonosa, az ugyancsak német RWE most még nem akarna megválni a magyarországi energiaérdekeltségeitől, egy esetleges harmincszázalékos árcsökkentés viszont már „megrázná” a céget.

Mindenesetre úgy tűnik: a kormánynak az a rejtett szándéka, hogy a nemzetközi közműcégeket itthon olyan mértékben elértéktelenítse, hogy aztán az állam olcsón megvásárolhassa azokat. Orbán Viktor és társai persze mindezt tagadják.

Vértes András közgazdász, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke úgy véli, ez az államosítás katasztrófa lenne. Hiszen csak bele kell gondolni, milyen szolgáltatást nyújt az állami MÁV, mekkora veszteséget termel a BKV.

Az államnak a közműcégek esetében amúgy három feladata lenne, de a mesterséges árcsökkentés nem tartozik ezek közé. A piacot kellene szabályozni, engedni a szabad versenyt a szolgáltatók közt, és védeni a fogyasztókat. Ráadásul sokszor maguk a vállalatok csökkentik az áraikat. Csehországban az egyik áramszolgáltató tíz százalékkal faragta le a díjait, mert attól tartott, ügyfelei átmennek a konkurenciához.

– A magyar kormány is tudja: csak piaci eszközöket volna szabad bevetnie – teszi hozzá Vértes. – Ez azonban hosszú előkészítést igényelne. Egy évvel a választások előtt ezt nem lépik meg.

A tisztán politikai döntésük következménye pedig megjósolható: a mesterséges árcsökkentés recesszióba hajtja a gazdaságot, növeli az államadósságot.

A közgazdász szerint egy ideig még tudnak takarékoskodni a cégek, ám aztán a karbantartások és a fejlesztések, beruházások elhalasztásával reagálnak majd az áraiknak a hatalmi szóval történő leszorítására. Márpedig Magyarországon mindeddig – ellentétben Európa több országával és Amerikával – nagyon ritkán történt műszaki zavar az energiaszolgáltatásban.

A multik többségére is igaz idehaza: azért nem fogják még menekülőre, mert az eszközállomány leépítése súlyos anyagi veszteséggel járna. Ehelyett a külföldi vállalatok inkább takarék üzemmódra kapcsoltak: elmaradnak a nagy bővítések és fejlesztések, sokan csoportos elbocsátásokra kényszerülnek.

Persze a jogbiztonság hiánya és a kiszámíthatatlanság is gátja a vállalkozói szándéknak. Mondhatni: vakmerő hazárdjáték beruházni olyan országban, ahol a kormány ad hoc különadókat vet ki. Ahol megjósolhatatlan, hogy holnapra mit rögtönöz a fideszes törvénygyár. A számos intő példa közül csak egy a Magyar Bankszövetségnek tett, majd habozás nélkül megszegett ígéret a bankadó 2013-as kivezetéséről.

Számos magyar nagyberuházó is inkább a határokon túl bővíti vállalatát. De kis- és középvállalkozás is ódzkodik a komolyabb kiadásoktól: ők ugyanígy próbálnak túlélni. A hitelezés leállt, persze ilyen helyzetben igazából igény sincs rá.

Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója úgy véli, már rövid távon kiszámítható gazdaságpolitikára, progresszív adórendszerre, alacsonyabb kamatú hitelekre van szükség a növekedés beindításához. Hosszú távon pedig paradigmaváltás kell.

– Lehetetlen tartósan beindítani a gazdaságot úgy, hogy az alacsonyan képzett dolgozókat foglalkoztató multik a fő munkaadók Magyarországon. A kilencvenes években még nélkülözhetetlen, kizárólagos szerepük volt a multiknak, de ma már – ahogy a fejlett országok teszik – elsősorban a hazai vállalkozásokra kellene alapozni a gazdaságot – magyarázza Pogátsa.

De most rövid távon csupán annyi látszik: egyre lejjebb csúszik az ország, s ezzel a gazdaságpolitikával néhány éven belül a perifériára kerülhetünk.