Ajánló lapunk szeptember 23-i számából
Fegyverüzlet politikai számításból
A második világháború óta a legjelentősebb hazai hadiipari beruházásról írt alá szerződést szeptember 9-én a Magyar Honvédség parancsnoka a német Rheinmetall AG igazgatótanácsának elnökével. A magyar haderőt 218 Lynx (Hiúz) KF41-es harcjárművel szerelik fel, ebből 172 darabot a cég és a magyar állam közös vegyesvállalata gyárt majd Zalaegerszegen. Armin Papperger elnök úgy nyilatkozott: az elmúlt harminc évben nem emlékszik hasonlóan gyors állami döntésre. Alighanem sokan felhúzzák a szemöldöküket, hogy a járvány második hullámának idején a kormány sietve döntött 2,4 milliárd eurós hadiipari beruházásról. A Lynx azonban kapós, és a feltételek most alighanem kedvezőbbek voltak, mint vírusmentes időkben lennének.
Kontroll nélkül
A fegyvervásárlás és -gyártás ügyeiben Magyarországon nem a katonák döntenek. A nyilvánosság elé azonban ők állnak, tőlük halljuk a távlati célok megfogalmazását, végfelhasználóként ők mutatják be az új technikát. A háttérben civilek vannak, bár ettől az úgynevezett civil ellenőrzés nem lett erősebb. Az elvekről és a gyakorlatról Szenes Zoltán volt vezérkari főnököt, a Magyar Hadtudományi Társaság elnökét, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzorát kérdeztük.
Nyomozás az érettségi után
Közokirat-hamisítás büntette miatt nyomoznak a Sümegi Egészségügyi Szolgálat Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója ellen. Szabó Krisztinát – a város fideszes polgármesterének élettársát – még régebben hamis érettségi bizonyítvánnyal vették fel az egyetemre. Amennyiben ez a gyanú igazolódik, azt jelenti, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú képesítéssel sem rendelkezhet.
Őrség a Dankó utcában
Folyamatos, bejelentett demonstrációt szerveztek a Dankó utcai hajléktalanszálló, kollégium, óvoda, kórház, menekültszálló, főiskola, tehát az Oltalom Alapítvány által fenntartott komplexum előtt. Ezzel akarják elérni, hogy a gázművek ne kapcsolhassa ki a gázt – a szerelőket, ha be akarnának menni az épületbe, nem engednék be. A demonstráción mindig van valaki, leginkább a Wesley János Főiskola kollégistái.
A bomlás virágai
COVID-os időkben mennyire bonyolult tud lenni egy köznapi párt tisztújítása. Az egykor dicsteljes kormányzó pártnak, az MSZP-nek a maradványai az eseményből a szokásokkal ellentétben elég cifra, felfüggesztéssel, demonstrációval, elnökjelölti visszalépéssel terhelt botrányt tudtak kavarni. Egyesek szerint ez már a párt hanyatló korszaka. Jobb is, ha az esemény a szakadozó online térben zajlik. Mit hozott ez a kudarcos tíz év az MSZP-nek? Képes-e hozzáadni még valamit az ellenzéki szövetség erejéhez? Új kezdet előtt állnak, vagy zárórára várnak?
Ha felépül végre a házunk...
A járvány okozta gazdasági visszaesés az építőipart is megviselte, annak ellenére, hogy az ipari termelés tavaszi leállásának időszakában az építkezések folytatódtak. Azóta viszont a beruházási kedv alábbhagyott, és a kilátások sem biztatók.
Nehéz talpon maradni
Rengeteg cég kényszerül lehúzni a rolót, mert egyedül nem képes megküzdeni a koronavírus-járvány negatív hatásaival. Új cég szinte alig alakul, ezen a téren az elmúlt évhez képest jelentős a visszaesés. A magyar gazdaság gerincét jelentő vállalkozások elhullása azonban kevéssé érdekli a döntéshozókat, ők inkább azzal vannak elfoglalva, hogy egymásnak üzengetnek. Eközben egyre több üzlethelyiség áll üresen.
Farkasszemet néznek
Hiába csukja le vagy száműzi a Lukasenka-rezsim a belarusz (fehérorosz) ellenzék vezetőit, nem enyhül a tiltakozás: a legutóbbi vasárnap is – immár a hatodik egymást követő hétvégén – százezer főt meghaladó tömeg tüntetett Minszkben, követelve a választási csalónak tekintett államfő távozását.
Szép, kerek életet éltem
Kerekes Vica éppen túl van egy komoly pozsonyi színpadi premieren, három napra Budapestre utazott új magyar mozifilmje bemutatójára, és hamarosan Csehországban megkezdi egy cseh–szlovák koprodukciós játékfilm forgatását. A szeptember 10-én bemutatott Hab című vígjátékban palóc tájszólással kell beszélnie, de a felvidéki színésznőnek már a szeme se rebben, ha nyelvről van szó – angolul francia akcentussal, németül magyar keverékszavakkal, nyitrai tájszólással is boldogul. A harminckilenc éves színművész a kultúrára nevelésről, a magyar vígjátékok és a magyar társadalom hibáiról is elmondja a véleményét. Kerekes Vicával telefonon beszéltünk – a szerző a falán lógó, Vicát ábrázoló Gyémánt László-portré alatt, a színésznő a szülői ház szobáit járva.
