Utcatárlat

Itt az ideje, hogy a jó vagy közepes kulturális teljesítményekről szóló kritikák után végre megmártózzunk az élet sűrűjében, és elkezdjünk megemlékezni olyan művészi teljesítményekről is, amelyek nem láthatók. Pár napja Dés Márton ifjú képzőművész Friss bontás – Festmények az év minden hónapjára című kiállítása kis híján ilyenre sikeredett. A Ferencvárosi Pincegalériába meghirdetett tárlatát betiltotta ugyanis a kerület közművelődési vezetője, aki előbb egy helyi potentátra kente a dolgot, majd a tárlat előkészítőjére. Érvelése szerint a művész által pünkösd előtt szétküldött meghívón a szentlélek ünnepéhez méltatlan illusztráció volt látható, tetejébe szerepelt rajta egy vers is, amely alkalmas lehet arra, hogy aki elolvassa, derüljön a kormányzat által oly erősen favorizált testnevelésórák fontosságán.

A tárlat az eredetileg meghirdetett időpontban mégis megnyílt. A művész Facebookon szervezett akciójának eredményeként vagy száz érdeklődő számára váltak aznap délután láthatóvá a képei. Bemutatójával – pestiesen szólva – beintett a hatalomnak. Egy utcai tárlaton. A bezárt galéria előtt.

Talán nem is sejti Dés, hogy iskolát teremtett cudarabb idők esetére a kultúra barátai és a műkritikusok számára. Mert gondoljanak csak bele, megtörténhet még, hogy a tiltás miatt pódiumon be nem mutatható zenedarabokat az utcán kell hallgatnunk – akár a koncertterem előtt. Vagy amikor betiltott könyvéből maga a szerző olvas majd fel, esetleg az éppen kormányon lévők érdekeit sértő filmjéről mesél és vetít diaképeket a rendező, a színház műsoráról levett darabból pedig alkalmi társulatok adnak elő részleteket parkokban, aluljárókban.

Amúgy meggyőződésem, hogy csakis maga Dés tehet a történtekről. Hiba volt komolyan vennie az év elején a Magyar Művészeti Akadémia kirekesztő politikája ellen látványosan demonstráló kis aktivista csoport transzparensén olvasható feliratot: „A művészet szabad.”