Úrinő és katonatiszt

Jó család lányának lenni sem egyszerű. Itt van például a közismert angol arisztokrata és miniszterelnök Winston Churchill Mary nevű gyermeke. Naplóiból, levelezéséből megtudjuk: hol a királynéval társalgott, hol („jóképű, ám büdös”) bakkecskéket keresett utódnemzés céljából állatseregletéhez. Egyszer tengernagyokkal diskurált, másszor – szó szerint – kisvállalkozóként (tizenévesen) törpepapa­gájokat árult pénzkereseti célokból.

Nagy volt a család, és hányatott sorsú. Az apa olykor nagyon fent volt, olykor lejjebb. A rokonság előkelő, de nem mind gazdag. A mama famíliájába bele kellett számítani – kínos! – a Mitford lányokat is, akik közül Diana a Brit Fasiszta Légió megalapítójához, Sir Oswald Mosley-hoz ment nőül, testvére, Unity pedig Hitler rajon­gója volt Münchenben.

A gyerekkor aprólékos rajza után (amelynek során megismerjük az előkelőségeket is, a személyzetet is) akkor forrósodik fel igazán a szöveg, amikor belép a képbe a történelem. A háború. A politika. Megható a viszony a marciális államférfi és lánya között: tele gyöngédséggel, büszkeséggel, rajongással.

Az angliai csata során Mary is katonának áll, légvédelmi tüzérnek. Ám a cipőjéből senki sem léphet ki: bár közlegényként kezdi, csakhamar őrmester lesz, majd százados. E gyors marsot egyébként restelli is, s attól tart – tán joggal –, hogy ez nem egyedül az ő katonai zsenialitásának szól (noha tisztességgel dolgozik), hanem a nevének. S az apja nevének.

Aki mellett aztán szárnysegédként is fel-feltűnik: Kanadában, a felszabadított Párizsban, Hitler kancelláriájának romjai között, a potsdami konferencián. (Ahol Sztálint familiárisan csak Joe bácsiként emlegeti.)

Magyar államférfiról, katonáról, művészről nem tétetik említés a kötetben, egyedül a hosszú ideje Londonban élő báró Orczy Emma vívta ki a Churchill lány csodálatát A vörös Pimpernel című nemzetközi bestsellerével.

(Mary Soames: A Churchill lány története. Fordította: Bánki Vera. Holnap Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor