Schiele a Hősök terén

Akik ismerik a Leopold Museum vonatkozó anyagát, azoknak túl sok újdonsággal nem szolgál a Szépművészeti Múzeum Schiele-kiállítása: az itt bemutatott anyag kilencvenkilenc százalékban Leopold úr fantasztikus gyűjteményére épül, összesen három-négy olyan alkotás látható itt, amely nem onnan származik. (A rendezők dicséretére legyen mondva, ezt a tényt egyáltalán nem akarják elhallgatni, sőt: oly módon is külön hangsúlyozzák, hogy külön – magyar nyelvű szórólapos – bemutatkozási lehetőséget biztosítanak a császárváros egyik leglátogatottabb intézményének. Ráadásul a fő művek közül (finomítsuk ezt, mondjuk, az életmű csúcsaira, a fölösleges vitákat elkerülendő) csak néhány érkezett hozzánk – de mindezeket egyáltalán ne vegyék fanyalgásnak, sőt. Ez a tárlat épp annyit vállal, amennyit az anyaga elbír: világos tagolású, követhető, színvonalas szöveges elemzésekkel ellátott, elegáns kiállítás ez, aki most ismerkedik a zabolázhatatlan festőzseni fájdalmasan rövid, mégis hihetetlenül gazdag életpályájával (háromezer mű bő tíz év alatt, gondolják el, szinte mindennap befejezett egyet!), világos képet kaphat róla. És aztán ott vannak az extrák: egy kései akt, magángyűjteményből, amelyről egy Schielében jártas látogató se mondja meg első látásra, hogy tőle származik (megrázóan szép, mindamellett), néhány festmény a tragikus sorsú Richard Gerstl ecsetjéből (az is micsoda sors! és hozzá képeinek a története, amelyhez képest a Csontváryé egy harsány diadalmenet), és végül, de korántsem utolsósorban a Szőts István készítette lírai film a festőről – ez így, együtt, azoknak is emlékezetessé teszi a Szépművészeti kiállítását, akik eddig is jóban voltak Egon Schiele életművével.

Jolsvai András