Neszezés az alkotóház csendjében

A Szigligeti Irodalmi Alkotóházban tartották Stekovics Gáspár és S. Horváth Ildikó Arcok és rézkarcok című közös kiállításának megnyitóját. Az eseményen részt vett az irodalmi és kulturális közélet több meghatározó személyisége, egyben az alkotóház „törzsvendégei”. Mások mellett: Esterházy Péter, Konrád György, Csaplár Vilmos, Komoróczy Géza. A hivatalos programban és az azt követő beszélgetéseken is szó esett az idén 60 éves Szigligeti Alkotóház múltjáról, jelenéről. Tradíciókról és változásokról.

2013. július 24., 11:59

Stekovics Gáspár festő és fotóművész nemrég a 168 Órának adott interjúban említette: balatoni nyarainak már gyermekkorában meghatározó színtere volt a Szigligeti Alkotóház. Ennek köszönhetően felnőtt fejjel is élvezhette a portréra kért alkotók bizalmát.

Radnóti Sándor esztéta a kiállítás megnyitójában idézte fel, miként készültek képei. „ Az alkotók alkottak, ettek-ittak, nyaraltak, Stekovics kattintgatott. Az alkotók szelíden tűrték. S csak akkor kaptuk fel a fejünket, amikor megmutatta az elkészült képeket. Mert ezek a képek jók voltak. [...] Végig voltak gondolva. Ki-ki megtudhatott valamit magáról.”


Radnóti Sándor ugyanakkor – S. Horváth Ildikó rézkarcait is említve – megjegyezte: a kettős kiállítás kapcsán érzékelhető bizonyos Szigliget-nosztalgia. Az esztéta feltette a kérdést: „Miként beszélhetünk valami jelenvaló iránti nosztalgiáról? Holott az tudvalévőleg valami elmúltra vonatkozó érzés.” Radnóti Sándor olvasatában mégis okot adhat a nosztalgiára, hogy például a kiállításon együtt szerepelnek élő és már eltávozott alkotók portréi. Másfelől kifejtette: az alkotóház mai lakói már akkor nosztalgiával gondolnak a szigligeti teraszon zajló esti eszmecseréikre, amikor azok még véget sem érnek. A „kötetlen, egyenrangú, komolyat tréfával vegyítő, a bizalom és a megbecsülés atmoszféráját árasztó, kényszer nélküli, szabad beszélgetéseikre”.


Stekovics Gáspár lapunknak elmondta: gróf Esterházy Pál egykori kastélyát Bölöni György író kezdeményezésére bocsátották az írók rendelkezésére 1953-ban. A fotóművész „törzsvendég” szerint az elmúlt évtizedekben a ház „közéletét” is a Radnóti Sándor által leírt esti beszélgetések légköre jellemezte. Ám az elmúlt években érzékelhető: az alkotóház fenntartása érdekében mind több az üzleti próbálkozás. Stekovics úgy véli: művészemberek számára némileg feszélyező, ha az alkotásuk színteréül jelölt ingatlan a szállodaipar működési logikája szerint üzemel. De nem csupán a szélesedő vendégkör okozhat gondokat. Egy műalkotás születésében az is döccenőt jelenthet, ha például az író balkonja alatt rendeznek nagy ívű esküvői mulatságot a fizetőképes vendégeknek. Stekovics úgy látja: néhány éve az is tapasztalható, hogy az alkotóház művészvendégeit megpróbálják bizonyos drillekhez szoktatni. Amelyek lényegükben elmúlt idők vállalati üdülőinek légkörét idézik.

A fotóművész más törzsvendéghez hasonlóan úgy véli: mindez nem csupán az alkotás működésének ismerete kapcsán jelez hiányosságokat, hanem szélesebb spektrumban is.