Llewyn Davis világa
Melynek különös jellemzője a boldogsághiány. Meg a felöltőhiány. Meg a lakás-, ágy-, kanapéhiány. Meg a baráttalanság, szeretőnélküliség, az egyoldalú függésekből kialakult, bomlékony kapcsolatok. Olyan terek, ahol két ember nem fér el egymás mellett. Könnyű beléjük szorulni, mint a szegénységbe, korlátozottságba, reménytelenségbe.
Főhősünk kezdő countryénekes, túl az első (visszhangtalan) lemezen. Túl az első, szerencsétlen szerelmeken, túl a csavargó matrózkorszakon. Benne a csodaváró reménytelenségben. A „hátha” bizonytalanságaiban.
1961-ben vagyunk, a hatvanas évek hajnalán. Még nem jelentek meg a virágok gyermekei, hátravan Woodstock, hátra a szelíd motorosok kora, a kritikus diáklázadások özönvizű hulláma.
Különvélemény ez a film az amerikai mítoszról, a korlátlan lehetőségek világáról, a „cipőtisztítóból milliárdos”-kamukról, szembefeszülve a romkom népszerű sikerdramaturgiájával, mint a Coen testvérek legtöbb filmjében. Ők olyan filmalkotók, akik számára érdekes a sikertelen ember. Érdekes és vonzó a sikertelenség dramaturgiája: az egymásra rakódó kis tragédiák, a magányos emberek, egy lerobbant világ rövidtávú túlélői. S akik „odaát” vannak, komfortban és összkomfortban, azok is igencsak kikezdhetők a beszürkülés, a konvenció, a lehatároltság, szabadságnélküliség miatt. Igaz: mit jelent, mit ér Llewyn Davis gyökértelen szabadsága?
A történet figurái – mint a Coen testvérek más filmjeiben megszoktuk – kiválóak, már megjelenésük jelentéshordozó, evokatív. Helyszínei ugyancsak. A mellékszereplők közül sem mellékes a vörös macska, akinek csak a végén tudjuk meg a nevét: Ulysses, azaz „magyarul” Odüsszeusz, a nagy vándor, az összes road movie-hős őse.
A testvérpár minden filmjében van valami „különös közös”: a kvalitás. Hőseiket aligha tudjuk megszeretni, de sajnáljuk, együtt érzünk velük, bármilyen kényelmetlen, olykor lehangoló is!
(Címszerepben Oscar Isaac, írta és rendezte: Ethan Coen és Joel Coen.)
Bölcs István
