Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(az Inforádiónak adott interjújában), hogy a szocialista kormányok által itt hagyott csődtömeget sikerült rendezni, a gödör mélyére lökött Magyarországot a felszínre hozták, és azt még a kormány kritikusai sem vitatják, hogy Magyarország az unió egyik legígéretesebb gazdasága.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ezt gyakorlatilag mindenki vitatja, és a Matolcsy és tsa kft.-n kívül senki nem tartja a magyar gazdaságot ígéretesnek. Elég megnézni az Európai Bizottság legutóbbi jelentését, amely annak ellenére bírálja keményen a magyar gazdaságpolitikát, hogy közben javasolja a túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Nincs beruházás, nincs kiszámíthatóság, nincs fejlődési potenciál. Duma van.

Azt is állítja a miniszterelnök
(ugyanott), hogy 2008-ban Magyarországot a Nemzetközi Valutaalap lélegeztetőkészülékére helyezték, nem a saját lábunkon álltunk, nem mi termeltük meg azt a pénzt, amivel működtettük az országot.

Ezzel szemben a tény az,
hogy pontosan ugyanúgy mi (nem) termeltük meg, mint ahogy most, a különbség csak annyi, hogy a nemzetközi pénzügyi válság kirobbanása után a pénzpiacokon nem lehetett hitelhez jutni, és ezért kellett az IMF-hez fordulni. Azt a kölcsönt pedig egyrészt fel sem használtuk teljes egészében, másrészt ugyanúgy törleszteni kellett, mint az egyéb hiteleket, harmadrészt most is minden áldott héten kénytelenek vagyunk újabb hitelt fölvenni a kötvénypiacon, és ahhoz, hogy a lejáró hiteleket törlesszük, továbbiakat kell fölvennünk. Nem az IMF-től, hanem bárkitől. Ha a saját lábon állás azt jelenti, hogy Magyarország nem szorul kölcsönökre, akkor bizony mások lábán állunk. Igaz, Orbán közben folyton rá is tapos a mások lábára.

Azt állítja ugyanő
(ugyanott), hogy 160 ezerrel dolgoznak most többen, mint a kormányváltáskor, és a munkahelyek többsége nem a közfoglalkoztatásban jött létre, hanem a normális gazdasági életben.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem 160 ezerrel, hanem csak 138 ezerrel dolgoznak többen, mint 2010 tavaszán, a munkahelyek többsége pedig a senki földjén jött létre, és nem a normális gazdaságban. A nemzetgazdaságban alkalmazottak száma ugyanis a 2010-es 2 millió 644 ezerről 2 millió 635 ezerre csökkent (mondom, csökkent), ezen belül pedig a versenyszférában foglalkoztatottaké lényegében változatlan maradt. Hogy akkor mégis hogyan bűvészkedték össze a foglalkoztatás növekedését? Nyilván szaporodnak az egy-két fős kényszervállalkozások, és jelentősen nőtt a külföldön dolgozók száma, akik szintén beleszámítanak a statisztikába, amennyiben még nem vándoroltak ki. Ha ez siker...

Azt állítja még mindig Orbán Viktor
(az említett hosszú interjúban), hogy a túlzottdeficit-eljárás megszüntetésével visszanyertük a becsületünket, ugyanis bennünket azért helyeztek az eljárás alá, mert a vezetőink folyamatosan hazudoztak Brüsszelben a gazdasági adatokról, és ez volt a büntetés. „Ennek vége. Helyreállítottuk a szavahihetőségünket.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy magyar kormánynak még nem volt akkora szavahihetőségi deficitje, mint a mostaninak, Magyarországot pedig korábban nem azért helyezték a túlzottdeficit-eljárás alá, mert a vezetői hazudoztak, hanem mert a költségvetési hiány meghaladta a három százalékot. Hazudozásért nem eljárással büntetnek Brüsszelben, hanem fejcsóválással vagy néhány szúrós megjegyzéssel. Ahogy azt Orbán nagyon is jól tudja.

Azt állítja ugyancsak Orbán Viktor
(az Inforádióban), hogy az egészségügy 2010-ben az összeomlás határán volt, a kórházak a csőd szélén, vagy már benne is a csődben.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az egészségügyi intézmények lejárt tartozása 2009 végén mintegy 25 milliárd forint volt, 2012 végén ennek a duplája. A teljes tartozásállomány pedig (ebben a nem lejárt követelés is benne van) 114 milliárdra nőtt. Úgy látszik, az összeomlás határvidéke egyre nagyobbra tud nőni.

Végül azt is állítja Orbán Viktor
(még mindig ugyanott), hogy „a Hankook dél-koreai gyár vezérkara járt nálam abból az alkalomból, hogy egy új gyár építését határoztuk el az ő pénzükből”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem mi határoztuk el, még csak nem is a miniszterelnök, hanem a Hankook. És valóban a saját pénzéből. Mindazonáltal értem én: legjobb lenne a más pénzéből elhatározni valamit. n