Felhők, felhőjárók

Én tényleg mindent megtettem, hogy lebeszéljem ezt a szegény Nádas kollégát a szabadtéri élményről, de mindhiába. Magam azonban, szokásom szerint, bölcs önmérsékletet tanúsítottam, és míg ő egy viharos estét töltött Szépkút árnyas virágágyásai között, addig én megelégedtem a fedett pályás felhőnézéssel is: először szó szerint, aztán átvitt értelemben. A Leopold Múzeum ugyanis Felhők címmel rendezett tematikus kiállítást, amelyre Szászi Juli, a császárváros igazi ismerője és rajongója (szabálytalan bécsi útikönyvét mindenkinek csak ajánlani tudom) hívta fel a figyelmemet. A rendezők igazán nagyszabású koncepció alapján, időt, pénzt és nézőt nem kímélve építették fel ezt a tárlatot, altematikákra bontva a főtematikát – mint egy barokk freskó, olyan az egész –, van benne valódi és jelképes felhőábrázolás, van élet a felhők fölött, van műfaji bontás (festmények, rajzok, fényképek), megkapja a magáét a meteorológia (tudták, hogy a felhőtérképészet is százéves?), van allegória és filagória, van film és rengeteg lemezborító (miért szeretik a zenészek ennyire a felhőket, az is rejtély), van felhőjárás és ködevés – és ahogy az efféle tematikus kiállításoknál szokás, van zseniális mű (Turnerek, hogy mást ne mondjunk), és van – mondjuk így – tréfa is elég. (Warhol repülő ezüst párnái például.) Akárhogy is, egy-két órát gond nélkül eltölthetünk a felhők alatt, és még meg sem áztunk – ezt Bécsben kevesen mondhatták el a hétvégén.

De ha már túl vagyunk a felhőkön (ebből mennyit ki lehet hozni), javaslom, menjenek el a bútormúzeumba is. (Andreasgasse, könnyű megjegyezni.) Az időszaki kiállítás a jó Miksának állít ezúttal emléket. A jó Miksa a Ferenc József egyik öccse volt, pontosabban a másodszülött, aki nem egészen két évvel maradt el egy birodalom éléről – és ezt sosem heverte ki. Keresett hát magának egy másikat, amely nem volt épp egy Habsburg-monarchia, de császárság volt, az igaz, jogarral meg koronával. A jó Miksa az életével fizetett ezért a felhőjárásért – Mexikó nem Bécs, bárki bármit mondjon –, mi pedig gazdagabbak lettünk egy tanulsággal meg egy pompás kiállítással.

Jolsvai András