Bencsik András a Petőfi-film alkotóiról: dilettánsok

Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője szerint Rákay Philip Petőfi-filmje „minden vonatkozásban rossz lett”.

2024. március 29., 14:54

Szerző:

Meglepően durva kritikát fogalmazott meg Bencsik András, a kormányközeli Demokrata hetilap főszerkesztője Rákay Philip Petőfi-filmjéről –szúrta ki a Magyar Hang. A jobboldali politikai magazin négy oldalon keresztül foglalkozik a Most vagy soha! című mozgóképes alkotással, a főszerkesztőn kívül annak öccse, Bencsik Gábor, valamint a lap újságírója, Pataki Tamás is elemzi a hatmilliárd forintba került történelmi kalandfilmet. (Cikkeik nem érhetők el a lap online felületén.)

Bencsik András szerint a film alkotói dilettánsok

„Ami nem történt, és ami így nem is történhetett volna, avagy miért nem szabad dilettánsoknak mozifilmet készíteni, vagy ha mégis, miért kell azt ártatlan embereknek megnézniük?”

–  írja a leadben Bencsik András, s a kritika hangvétele a Lóth Balázs rendezte, Szente Vajk és Rákay Philip producersége alatt készült műről a későbbiekben is igen éles marad. A főszerkesztő a kritikája elején közli,

„rossz dolog egy hazafiasnak szánt műalkotásról rosszat írni, de még annál is rosszabb egy ilyen műalkotást végignézni. Márpedig a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett, amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé.”

Bencsik András szerint nem a történelmi tévedésekkel van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy a film a valóságoshoz képest teljesen máshogy, jóval kevésbé szerethetőnek mutatja az eseményeket. Bírálja a történetet, melyben szerinte a Pilvaxban „lazán ökörködő” pesti srácok bármit tehettek volna, „az őket körülvevő közönyös kofatársadalmat soha az életben semmire nem tudták volna mozgósítani”. A film első fele szerinte belefullad a sárba, Petőfi karaktere túl feminin lett, míg Szendrey Júliából Lara Croftot faragtak. A Farkasch nevű fiktív szereplő eközben szerinte olyan, mint egy nyugdíjas Jason Statham, a végére az ember pedig el is kezd szurkolni a pompásan verekedő, mindent túlélő akcióhősnek. Bencsik szerint a modellként szolgáló akciófilmekben a hasonló figurák szoktak lenni a pozitív hősök, de Farkaschnál „a történelem erősebbnek bizonyult”. Bencsik ironizál Szendrey karakterének „pompás kung-fu ütésein”, ahogy azon is, hogy a filmben Szendrey már március 15- reggelén tudja, hogy terhes, miközben Zoltán jó eséllyel csak aznap este fogant meg.

A főszerkesztő örült volna, ha az 1848-as forradalom csodájáról készül film, mert „nem sárban toporgó, üres tekintetű kofák, ostoba kereskedők és szájtáti bámészkodók éltek akkoriban Pest-Budán, hanem egy olyan ébredező társadalom, amelyik egyre hevesebben kereste önmagát.” Bencsik András a végére megadja a kegyelemdöfést: „elterjedt a hír a pesti szóbeszédben, hogy az alkotók már új filmtémát találtak: a mohácsi vészt. Uram, irgalmazz! Nem volt elég egyszer?”

Bencsik András öccse, Gábor a fentiekhez képest mérsékeltebben kritizálja a filmet, pozitívumkjént említve, hogy nem spórolták ki belőle a díszleteket és a kosztümöt, és dícsérte a színészek alakításait. A film viszont szerinte egy másik történetet mesél el, mint amit a néző ismer. A harmadik kritikus, Pataki Tamás író-újságíró szerint a filmben a konfliktusnak nincs tétje, a történetnek nincsen katarzisa, a gonosz szereplő pedig jobb a jónál, írja a Magyar Hang.

Korábban mások is bírálták már jobboldalról a filmet. Huth Gergely például a Pesti Srácok hasébjain azt írta: „bennem is felmerült a kérdés, hogy miért nem volt önmagában elég feszült és lendületes annak a dicső 1848. március 15-i napnak a története, továbbá miért volt szükséges Szendrey Júliából a Petőfi életére törő, kegyetlen Farkasch nevű drabális titkosrendőrrel szuperhősként megküzdő Jeanne d’Arcot csinálni, és kettőjük viaskodását a szent és valós történelmi drámánkkal párhuzamosan végigfuttatni, de maradjunk abban, hogy ez a film valódi hollywoodi közönségfilm, és nem a kritikusoknak, meg az újságíróknak készült, hanem a legszélesebb közönségnek.”

(Kiemelt képünk forrása: Most vagy soha! című film hivatalos Facebook oldala)

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.