Bajusz-sztori Horthyval, Karádyval
A Radnóti Miklós Színházban játsszák Nényei Pál Mozgófénykép című darabját. A történet figurái hajdani moziszínészeinek neveit viselik: annak megfelelően, hogy melyik legendás filmcsillag játszotta volna a darabbeli karaktert. A színpadi történet füzérei a harmincas-negyvenes évek édes-bús filmjeinek atmoszféráját idézik, amelyen alig szűrődnek át a Horthy-korszak nyomasztó akkordjai. A „korabeli” slágerek zenéjét Dinyés Dániel, szövegét Hajós András írta. A kritikát és közönséget némileg megosztó előadásról a darabban Karády Katalint megjelenítő Kováts Adélt kérdeztük.
– A címlapon olyan egykori hírességek szerepelnek nevei szerepelnek, mint Törzs Jenő, Perczel Zita, Jávor Pál vagy az ön által formált Karády Katalin. De az előadáson kiderül: őket a darabbéli történet színészei jórészt csupán eljátsszák – leszámítva egyetlen jelenetet.
– A nevekkel való játék arra utal, hogy miként működött a celebség a két világháború között. A publikum a nagy mozi sztárok kedvéért járt a színházban. Személyük valójában izgalmasabb volt, mint színpadon formált figuráik. A példa kedvéért: a közönséget nem a gyárigazgató sztorija érdekelte elsősorban, hanem a gyárigazgatót játszó Csortos Gyula. A nagynevű művészek pedig – az elvárásnak megfelelően – sokat adtak önmagukból minden szerepükhöz. Tehát a Mozgófénykép ezért is ironizál a szerepnév és celebnév felcserélésével. Ám a végső képen, amikor Horthy Miklós belovagol a színre, már mindenki az egykori színi előd szerepében fogadja a köszöntését.
- Karády Katalint könnyű volt „megrajzolni”?
– Azt kellett eltalálnom: mennyire tartsam el magamtól a figurát, illetve mennyire próbáljak azonosulni. Szerintem összejött az egyensúly.
- Kritikák olykor számon kérik: a Horthy-korszak valósága csak áttételesen sejlik elő a sztorin.
– A színmű 1944 március 18-án, a németek bevonulása előtti napon játszódik. Ám tény, hogy csak az előadás végén derül ki: a megidézett, andalító mozivilág valójában káprázat. A többség számára akkoriban átjárhatatlanok voltak a társadalmi osztályok. Egymillióan konkrétan mélyszegénységben éltek. De mindemellett az emberek szívesen elhitték: a mozivásznak celebjei a hétköznapokban is tovább élik a celluloid meséket. Közbevetőleg: a hamis hiteknek ez a fajtája valójában korszak független. Az akkori világ mélyebb összefüggéseit viszont valóban nem magyarázza agyon a Mozgófénykép. Története lényegében egy „bajusz” körül forog. A publikumra van bízva: kíván-e mélyebben belegondolni abba is, hogy például akkoriban súlyos gazdasági válság sújtotta az országot. Vagy: miféle ébredés várta az álmodozókat a németek érkezése után?
- Fontos lenne a valóság sarkosabb megközelítése?
– A közönség egy részének nincs hiányérzete. Olykor annyira elandalodik, mint az operetteken szoktak. Nincs baj ezzel. A dalok ironikusak, szellemesek. Egy-egy álomjelenet pedig szinte a Monty Pythont- idézi. Minap akkora siker volt, majdnem szétverték a házat.
