Az időutazás napja

Az időutazás a science fiction irodalom egyik népszerűbb témája. Sokan sokféleképpen feldolgozták Mark Twaintől H. G. Wellsen és Isaac Asimovon át, a Vissza a jövőbe vagy a Terminátor sikerfilmekig bezárólag.

2014. május 8., 10:24

Az időutazós történetek bevált sémája szerint általában néhány időutazó visszamegy a múltba, és vagy megváltoztatják a történelmet, vagy rájönnek, hogy éppen ők maguk okozták az általuk ismert eseményeket. Kevés író merészkedett ennél messzebbre (pl. Isaac Asimov: A halhatatlanság halála) és gondolkodott el az időutazás lehetséges következményein.

Ezt tette nemrég Markovics Botond, írói álnevén Brandon Hackett nemrég az Agave Kiadónál megjelent Az időutazás napja című új regényében, amelyben az időutazás a jövőben mindenki számára hozzáférhetővé válik, az időgép olyan termék lesz, akár a mobiltelefon vagy a mikrosütő; ez pedig beláthatatlan káoszhoz vezet.

A történet szerint az időgép bekapcsolása a legkorábbi pillanat, ameddig a jövőből vissza lehet utazni, és ahogy ez 2021-ben, egy pénteki napon megtörténik, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg szerte a Földön. A legelső pillanatot ünneplik, és azonnal megváltoztatják az addig nyugodt világot. A ma embere számára a jövőben keletkező összes találmány csettintésre elérhetővé válik, az anyagátalakító eszközök bármilyen tárgyat előállítanak, a pénz pedig értelmét veszti.

Beregi Ádám, a budapesti tanár életét azonban nemcsak az időutazók sáskajárása bolygatja fel: a világméretű káosz első pillanatában egy titokzatos idegen elrabolja a feleségét és kisfiát, Bálintot. Ádám az egész jövőt felforgatná, hogy megtalálja őket, de a szálak még messzebbre vezetnek, az időgép feltalálójához, Neil Jarrisonhoz, valamint olyan mesterséges mikrouniverzumokban élő szervezetekhez, melyek az időn kívül léteznek.

Az időutazás napja pörgős, fordulatos regény, amely már az első mondattal elsodor. Egy ideig az olvasó is csak kapkodja a fejét, ahogy a tengernyi újdonság rázúdul, de hamarosan berántja a folyton változó jövő, ahol a Pillangó-effektus miatt egy apró múltbeli változtatás okán is egész földrészek tűnhetnek a semmibe, vagy városok emelkedhetnek ki a porból egy szempillantás alatt. És közben Hackett nem feledkezik el róla, hogy megvizsgálja az idő természetét, azon keresztül pedig tükröt mutasson a széthulló, káoszba fúló társadalomnak, ahol az időfolyam csak egy újabb erőforrás, amit az emberiség kizsigerelhet és tönkretehet.