Mindenki menekül Trump mellől
Ha létezne ilyen verseny, az egy levegővételre eső legtöbb tagadószó világrekordját valószínűleg Donald Trump tartaná. Igaz, egy olyan kérdésre, amely valóban elég kényelmetlen volt. Még 2015 szeptemberében egy alig ismert blog, a Boing Boing derítette ki, hogy a későbbi amerikai elnök apját, Fred Trumpot – német bevándorlók gyermekét, első generációs amerikait – 1927-ben letartóztatták a Ku-Klux-Klan egy New York-i gyűlése után. Queensben akkor ezer klántag esett neki puszta kézzel száz rendőrnek a fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezet felvonulásán. Trump apja ellen végül nem emeltek vádat, de amikor az ügyről tavaly, a választási kampány közepén megkérdezték, a republikánus elnökjelölt még a letartóztatás tényét is tagadta. „Soha nem tartóztatták le. Semmi köze az egészhez. Ez meg sem történt. Nonszensz. Soha nem tartóztatták le, nem ítélték el, még csak vádat sem emeltek ellene. Ez egy teljességgel megtévesztő történet. Még csak ott sem volt. Ez nem történt meg. Soha nem játszódott le így” – ezekkel a szavakkal rázta le a Daily Mail újságíróját, annak ellenére hogy a korabeli adatok tanúsága szerint egyértelműen Fred Trumpról volt szó.
Arra ugyan nincs semmilyen bizonyíték, hogy az elnök apja klántag lett volna, arról viszont, hogy nem állt távol tőle a rasszizmus, még dalt is írtak. Nem is akárki: Woody Guthrie. Az énekes-dalszerző, az amerikai baloldal ikonikus alakja – akit valahol Bob Dylan és Isten között jegyeznek a folk történetében – az ötvenes években két évig élt Brooklynban, és kivette az elnök apja tulajdonában lévő bérház egyik lakását. E bérházban csak fehérek laktak. Ahogyan a környéken is. Az egész Beach Haven nevű, 1800 lakásos komplexumban nem élt egy fekete család sem. Guthrie ettől enyhén szólva nem volt elragadtatva. A szövetségi lakhatási hatóság ajánlásaiban egyébként szerepelt az a megjegyzés, hogy a bérbeadók kerüljék a „diszharmonikus lakhatási feltételek” kialakítását. Magyarul: ne szerződjenek feketékkel olyan lakónegyedekben, ahol a többség fehér. Trump ezt annyira híven követte, hogy 1973-ban és 1978-ban az igazságügyi minisztérium rasszista diszkriminációval vádolta meg. Az ügyészség szerint a családi ingatlanügynökség munkatársai az érdeklődő feketéket többnyire azzal utasították el, hogy nincs kiadó lakás. Ha mégis akadt, irreális árat kértek érte. (A háború után rengeteg új lakás épült a hazatérő veteránoknak, az ingatlanfejlesztésben utazó cégeket pedig egy idő után a hatóság bőkezűen támogatta. Fred Trump élt a lehetőséggel. Aztán 1954-ben megvádolták, hogy nyerészkedik az állami pályázatokon, és áron felül adja ki a Beach Haven-i lakásokat. Állítólag 3,7 millió dollárt szedett össze így.)
Arrafelé azonban az apák bűnei nem szállnak a fiúkra. A Ku-Klux-Klanhoz fűződő kapcsolat és a rasszista diszkrimináció vádjával nem illették Fred Trump fiát a legutóbbi elnökválasztási kampányban. Amikor Donald Trumpnak föltették a már említett kérdést, addigra őt az alt-right mozgalom már rég piedesztálra emelte. Az alt-right a 21. századi szélsőjobb eufemisztikus neve, és nyilvánvaló, hogy annak a választási kampánynak, amelyet Trump gazdasági protekcionizmusból, az internet trolljainak összeesküvés-elméleteiből és freudi elszólásokból állított össze, több köze van az alt-rightoz, mint az őt jelölő Republikánus Párthoz. Kampánya nyelvezetében is inkább az alt-right portált, a Breitbartot idézte, mint a republikánus kötődésű Fox News televíziót. (Jellemző, hogy az alt-right keresztapja és egyik vezéralakja, Richard Spencer 2014 októberében Budapesten akart fajvédő konferenciát rendezni, és bár kitiltották Magyarországról, Budapestre utazott. Szemügyre vette a Jobbikot is, de nem tetszett neki a magyar szélsőjobb. „Túl parlamentiek” – intézte el őket.) Az alt-right egyébként kezdetben nem rajongott Trumpért. Gyanakvóan néztek rá abban a hitben, hogy „úgyis a New York-i zsidó elit mozgatja”, de a későbbi elnök mégis belopta magát a szívükbe, amikor 2011-ben Barack Obama születési anyakönyvi kivonatát követelte azzal, hogy nem is lehetne elnök, mert nem az Egyesült Államokban, hanem Kenyában született.
A Republikánus Pártban sokáig elviselték az elnök és az alt-right flörtjét. A fordulópontot a charlottesville-i erőszak jelentette. Augusztus 12-én a Virginia állambeli városban Unite the Right néven tüntetést és erődemonstrációt akart tartani a szélsőjobb. Hivatalosan az ellen tiltakoztak volna, hogy egy hivatalos döntés szerint elszállítsák Robert E. Lee tábornok, az amerikai polgárháború konföderációs (a déli rabszolgatartó államok szövetségét képviselő) hősének lovasszobrát. Ez kiváló alkalomnak bizonyult a fehér felsőbbrendűség hirdetésére: az előjáték, egy péntek esti fáklyás felvonulás már visszhangzott az antiszemita és rasszista rigmusoktól, hogy aztán másnap a fáklyákat felváltsák a konföderációs zászlók, a botok és a náci jelvények, és elszabaduljanak az indulatok, amikor a kezdés előtt antifasiszta ellentüntetők jelentek meg a demonstráció helyszínén. Összetűzések törtek ki, folyt a vér, majd egy húszéves neonáci kocsiba vágta magát, és az iszlamista szélsőségesek merényleteit idéző gesztussal belehajtott a tömegbe az ellentüntetők felvonulásán. James Fields egy embert megölt, tizenkilencet pedig megsebesített. A halálos áldozata egy 32 éves jogász, Heather Heyer volt, akinek a Facebook-fiókja azóta is a következő üzenettel vár: „Ha nem háborodsz fel, nem figyelsz eléggé.” Az erőszak miatt a Unite the Right tüntetését betiltották. A szervezet szóvivője, Christopher Cantwell azt állította, hogy a szélsőjobb tüntetői még vissza is fogták magukat. „Fieldset provokálták. Teljes joggal hajtott a tömegbe” – tette hozzá.
Republikánus körök a charlottesville-i erőszakot, Paul Ryan képviselőházi elnökkel az élen, azonnal elítélték. Trump ehhez képest először a Twitteren egységre szólította fel az országot, majd a nyilvánosság elé állva kijelentette, hogy „több oldal” is felelős az erőszak fellángolásáért, amit ő egyébként határozottan elítél. A „több oldalról” szóló fordulat már elegendő volt a felhördüléshez – Colorado republikánus szenátora, Cory Gardner például azonnal írt egy Twitter-üzenetet, amelyben jelezte, hogy nem ártana nevén nevezni a gonoszt. A kulisszák mögött valami bizonyosan történt, mert Trump két nap múlva már egyértelműen elítélte a Ku-Klux-Klant, a fehér felsőbbrendűség hirdetőit és a rasszizmust. Úgy tudni, Trumpot a Fehér Ház kabinetfőnöke, John F. Kelly, és lánya, Ivanka Trump vette rá, hogy ezt a szöveget elmondja. Ivanka és férje, Jared Kushner fizetés nélküli tanácsadóként dolgozik az elnöknek.
Ám a hideg zuhany csak ezután következett. Mielőtt mindenki fellélegezhetett volna amiatt, hogy az Egyesült Államok elnöke végül mégsem tett egyenlőségjelet a szélsőjobb és az antifasiszta tüntetők közé, Trump újra a nyilvánosság elé állt a nevét viselő New York-i toronyházban. Az elnök hiú ember, nem szereti, ha megmondják neki, miként nyilatkozzon. „Én elítéltem a neonácikat (...) de az alt-left is nagyon nagy erőszakra vetemedett” – mondta a sajtótájékoztatón, hozzátéve, hogy a náciknak volt engedélyük a megmozdulásra, az ellentüntetőknek viszont nem. Megismételte, hogy mindkét oldalt felelősnek tartja az erőszakért. A tájékoztatón Kelly megkövülten nézett maga elé. (Trumptól nem kérdezték meg, hogy mit mond minderről lányának és a vejének. Nem mintha a család véleménye túlságosan érdekelné. Két héttel az után, hogy lánya a Twitteren jelezte, síkra száll a melegek és a transzneműek jogaiért, az elnök kitiltotta a transzneműeket a hadseregből. Ami Kushnert illeti: ő zsidó, apai ágon két holokauszttúlélő nagyszülővel. )
Trump mellől azóta menekül, aki csak tud. Három nap alatt az elnöknek három tanácsadó testülete feloszlott, mert a tagok inkább lemondtak megbízatásukról, mint hogy együttműködjenek vele. Ezekből kettő gazdasági tanács volt, az egyik gyáripari, a másik stratégiai. A gyáripariban olyan cégvezérek ültek, mint Brian Krzanich Intel-vezérigazgató, Alex Gorsky, a Johnson & Johnson első embere és Scott Paul, az Alliance for American Manufacturing szakszervezet vezetője. A stratégiaiban dolgozott Mary Barra, a General Motors, Indra Nooyi, a Pepsi és Jamie Dimon, a JPMorgan elnök-vezérigazgatója, illetve Jim McNerney, a Boeing és Jack Welch, a General Electric volt első embere. Egyikük sem kér már Trumpból. Ahogyan Tim Cook Apple-vezérigazgató sem, aki a cége munkatársainak küldött e-mailben azt írta, egyhangúlag elítélni a gyűlöletkeltést, a bigott, szélsőséges ideológiát nem jobb- vagy baloldaliság, konzervativizmus és liberalizmus kérdése, hanem becsületbeli ügy. Ezután testületileg felállt a kulturális tanácsadó bizottság is, amelyet még az előző elnök, Barack Obama alapított, és lemondásra szólították fel Trumpot. A kritikus hangok közül az elnöknek leginkább James Murdoché fájhatott. Nem feltétlenül azért, amit a 21st Century Fox elnök-vezérigazgatója, Rupert Murdoch médiamogul fia egy CNN által megszerzett levélben írt, hanem azért, mert nevében a Republikánus Párt elitje szólalt meg, maga mögött azzal a médiagépezettel, amelynek zászlóvivője, a Fox News eddig lojális volt Trumphoz. Eddig. „Nem hiszem el, hogy ezt le kell írnom: a nácik elleni kiállás alapvető jelentőségű dolog. Nem létezik jó náci, jó klántag vagy jó terrorista. A demokratáknak, a republikánusoknak és mindenki másnak egyet kell értenie ebben. És nincs semmilyen elv, amelyet fel kellene adniuk ezért”, írta levelében Murdoch.
Trump magára maradt. A múlt héten kirúgta stratégiai főtanácsadóját, Steve Bannon Breitbart-vezért is, aki ugyanúgy szeret kétértelműen nyilatkozni az elnökről, mint az elnök az alt-rightról. A volt stratégiai főtanácsadó – a beutazási tilalom és a párizsi klímamegállapodásból való kilépés értelmi szerzője – az általa csak „globalistának” bélyegzett Kellyvel és Kushnerrel vívott belső harcokba bukott bele. Távozásakor egy interjúban csak annyit mondott: „Annak az elnökségnek, amelyért küzdöttünk és amelyet győzelemre vittünk, vége”.
A történtekhez tartozik, hogy két nappal a Charlottesville-ben fellángolt erőszak után Baltimore vezetése úgy döntött, hogy a város konföderációs szobrait eltávolítják. A korábbi elnök, Obama gyűlöletellenes üzenete pedig – egy Mandela-idézet arról, hogy a szeretetet is meg lehet tanulni – öt nap alatt minden létező megosztási és kedvelési rekordot megdöntött a Twitteren.
