Már csak nyolc év?

Székelyföldön járt ismét egy illetékes, és megperspektívázta a honi és a külhoni magyarságot. Többek között bejelentette: ha az Orbán-kormány erős Magyarországot teremt, akkor nyolc év múlva remény van az elcsatolt területek visszahódítására.

Szöget ütött a fejembe a „nyolc év”. Vajon miért kell nyolc évet várnunk? Miért nem jövőre tűzzük ezt a fontos témát napirendre. Ráállva az orbáni gondolatmenetre, rájöttem: nyolc év múlva lesz a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója. Eleget vártunk! Itt a cselekvés ideje! Az illetékes csak nem Orbán és a kormány programját fecsegte ki? Talán már most erre készülünk?

Gyanús számomra az is, hogy ennek a „programnak” feltétele az erős Magyarország. Vajon miért? Érthető: gyenge Magyarországgal a szomszéd államok nem állnak szóba. Az erőstől azonban megijednek, és önként belátják: háború helyett jobb békésen mindent átadni, mint az évezredes-évszázados harcokban megedződött hun–tatár–török gyökerű, félázsiai mokány magyarokkal ujjat húzni. Hiszen azt a népet, amelynek olyan fiai vannak, akiknek a hamvaitól is félnek a román szomszédok, győzelemre teremtette az Isten, és óvja Mária is, akinek István király felajánlotta népét, hazáját. A szomszéd népek pedig belátják: nagy hiba volt elfogadni az antanthatalmak ajándékát, és úgy döntenek, egy fehér lóért ismét eladják nekünk, amit kívánunk...

Strassenreiter Erzsébet
E-mail