Hétköznapi idegengyűlölet – Az előítéletek remekül boldogulnak tények nélkül

– Ezzel a hat, „Tudta?” kezdetű plakátfelirattal a magyar kormány az október 2-i kvótanépszavazás előtt kampányolt köztereken és a te­­le­­ví­­zió­­ban. Ön mit tart a lefordított szövegekről?

– Hogy ügyes munka. Fontos tényeket ragad ki a kontextusukból. Például hogy a párizsi merényletet bevándorlók követték el. Ami igaz. Egyébként franciák. Ez a kampány a legprofibb módon táplálja az előítéleteket. Évszázadok óta bennünk élő, idegenekkel szembeni félelmeket erősít: kulcsszavai­­val, mint a „terrorizmus” vagy az „illegális”, sztereotípiákat hív elő. Az idegen veszélyes, az idegen bűnöző. Mellesleg némelyik szlogen nem is helytálló. Brüsszelt külső ellenségnek tünteti fel, mintha nem itt, mindannyiunk Európai Uniójában született volna a döntés arról, hogy a menedékkérőket tisztességes módon kell elosztani a tagállamok között. Tipikus jobboldali populista retorika, amelyben vagyunk egyszer „mi” és vannak „a másikak”. A „külső ellenség”. Itt Brüsszel.

– Megbukott a kampány, a népszavazás érvénytelen lett. Néhány nappal később mégis újabb plakátok lepték el a hirdetőfelületeket. „Megüzentük Brüsszelnek: 98% nem! a kényszerbetelepítésre.” Ennél a szlogennél mivel dolgozott a magyar kormány?

– Hasonlóval, mint az előző esetben. A 98 százalék önmagában nem hamis. Épp csak azt a tényt hallgatták el, hogy ez a lakosság kisebbik részének a véleménye, mert a nagyobbik rész nem ment el szavazni. Ezzel szociálpszichológiai szempontból arra a késztetésünkre apelláltak, hogy többnyire ahhoz a csoporthoz szeretnénk tartozni a véleményünkkel együtt, ahol a legtöbben vannak. Ez a plakát manipulatív, mert azt az érzetet kelti, hogy a „nem” ebben a kérdésben az elsöprő többség véleménye Magyarországon. Azok közül pedig, akik nem mentek el szavazni, ezt a számot látva talán többen gondolkodóba estek, hogy az alapvetően liberális szemléletük ezúttal mégse a jó irányba vezérelte őket. Szociálpszichológiai kutatások igazolják, hogy ezzel a típusú manipulációval végső soron a visszájukra lehet változtatni véleményeket.

– Feltehetően a 98 százaléknyi nemmel szavazó és maga a magyar kormány is a politikai paletta közepére helyezné el magát, ha megkérdeznék tőlük, és kikérnék maguknak a rokonítást bármiféle szélsőséggel. Ön régóta kutatja a politikai közép jobboldali populista és szélsőjobboldali attitűdjeit. Melyek az árulkodó jelek?

– Először is tisztázzuk, hogy a „közép” szociálpszichológiai értelemben egy legkevésbé sem lehatárolt kategória. A politikában ez a hely kedvelt, a legtöbbek szeretik magukat kiegyensúlyozott középként látni. Itt azt érdekes megvizsgálni, hogy azok a pártok, mozgalmak, amelyek magukat a középhez sorolják, milyen meggyőződéseket hoznak magukkal és ezt hogyan öntik szavakba. Nem mindegy, hogy háború elől menekülő, üldözött családokról beszélnek, vagy migránscunamiról. A pszichológia legrégebbi félelemmodelljeiből ismerjük a tényt, hogy az emberek akkor kezdenek el félni, ha valami számukra befogadhatatlannal és ellenőrizhetetlennel találkoznak. További kérdés, hogy milyen különbségeket tesz a politikai kommunikáció a „mi” és a „többiek” csoportjai között – Magyarországon például az ott élő nem romák és romák között gyakran oly módon, hogy az utóbbiakat nem is tekinti a társadalom igazi részének. Márpedig feketén-fehéren látszik a csoportokra vetített emberellenesség kutatásából, hogy aki egy csoportról lealacsonyítóan, kirekesz­­tően gondolkodik, abban leggyakrabban más csoportokkal szemben is ilyen előítéletek alakulnak ki.

Beate Küpper 1968-ban született, szociálpszichológus, előítélet-kutató, a németországi Niederrhein Főiskola professzora, számos, jobboldali populizmust és előítéletességet kutató könyv és tanulmány szerzője.

– Úgy érti, hogy az emberellenesség csomagban jár?

– Aki zsidókkal, romákkal vagy bevándorlókkal szemben gyűlölködik, az igen nagy valószínűséggel lesz homofób, szexista vagy rasszista is.

– Miért?

– A csoportokra vetített emberellenes­ség egyik németországi kutatója, Wil­helm Heitmeyer állított fel egy elméleti modellt, amelyet ma már empirikus kutatások is alátámasztanak. Eszerint az előítéleteiket „csomagban” hurcolók alapvetően hisznek az emberek közötti egyenlőtlenségben. Abban, hogy vannak közöttünk felsőbb- és alsóbbrendűek. Ez az ős- vagy alap-előítélet. Ezen az alapon sokkal nagyobb eséllyel alakulnak ki ellenséges érzelmeik konkrét csoportokkal szemben is.

– És minek tulajdonítható az, ha az egyik – a többség által már kirekesztett – embercsoport kezd el hirtelen ellenségeskedni egy másik, még rosszabb helyzetben lévő csoporttal– A kvótanépszavazás előtt Magyarországon jó néhány, a menedékkérőktől egzisztenciáját és biztonságát féltő roma csoport képviselője nyilatkozott kirekesztően.

– Feltehetően a magyar társadalomba való beépültségüket akarták megmutatni ezzel. Aki kirekesztő társadalomban „másodrendű állampolgárnak” érzi magát, annak megerősítés, ha a többségi társadalom véleményéhez csatlakozva egy nála is kiszolgáltatottabb csoport ellen lép fel. Ez erősíti a többségi csoporton belüli kohéziót. Németországban ugyanez látszik a burkaviselési tilalmat szorgalmazó iszlámellenes megnyilvánulásokban. Jóformán nem is látni burkát Németországban, úgyhogy az egész egy fiktív vita, de tény, hogy a la­­kos­­ság 99,9 százaléka utálja a burkát. Ez a közös ellenszenv pedig pszichológiai értelemben oda vezet, hogy az emberek egyszeriben hasonlónak élik meg egymást, hiszen együtt utálják a burkát. A többségi társadalomban egyébként meglévő ellentétes attitűdök pedig hirtelen kiegyenlítődnek.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Fejkendőt viszont igen sokat lehet látni Németországban. Azt sem szeretik a németek.

– Nem, mintha a nyugati kultúrától olyan távol állna a fejkendő. Idős nénik faluhelyen Magyarországon is biztosan viselnek még fejkendőt. Őket vagy akár a főkötőt viselő apácákat tiszteletre méltónak éljük meg. A muszlimok fejkendőjében viszont a nők elnyomásának szimbólumát látjuk. Ami az egészben érdekes, hogy a megrögzött fejkendőellenesek jellemzően nem olyan személyek, akik egyébként kiáll­­ná­­nak a nők egyenjogúságáért. Épp ellenkezőleg: többnyire szexista és rasszista attitűdökkel rendelkező emberek, akik mindezt leplezendő ágálnak a fejkendő ellen.

– Mitől félnek valójában a másokat kirekesztők– Mondjuk a megrögzött menekültellenesek?

– A németek a menekültek kapcsán leginkább az iszlám térhódításától.

– És mit tudnak magáról az iszlámról?

– Szinte semmit. Az iszlám valami rendkívül fenyegető dolog szimbólumává vált, ma a legtöbben a terrorizmussal azonosítják. Megbélyegezve ezzel a világ muszlimjainak 99,9 százalékát, akiknek semmi közük az erőszakhoz. Így működnek az előítéletek: a csoporthoz tartozó összes egyént felelőssé tesszük a csoporton belüli abszolút kisebbség viselkedéséért. Ráadásul az elmarasztalt csoporttal kapcsolatban gyakran kettős a mércénk. Talán emlékszik, néhány éve Amerikában keresztény fundamentalisták abortuszt végző orvosokat gyilkoltak. Senkinek nem jutott eszébe a komplett keresztény világot felelőssé tenni az esetekért. Ennyit a félelmekről. Most jöjjenek a tények. Kutatások bizonyítják, hogy a bűnözési mutatók az utóbbi két évben nem emelkedtek Európában. Az iszlám térhódításától való félelemről pedig annyit mondanék, hogy de facto 5-7 százaléknyi muszlim él Németországban. Szóval az előítéletek remekül boldogulnak tények nélkül. Sőt. Úgy boldogulnak csak igazán. Populista politikai erők profin generálják ezeket az úgynevezett félelmeket.

– Tanulmányaiban mégis azt állítja, hogy a szélsőségesek között nem a jéghegy csúcsát jelentő, tettlegességre hajló szélsőjobboldali csoportok, de még csak nem is a populista hanghordozású pártok és médiumok jelentik a legnagyobb erőt, hanem a jéghegy hatalmas, víz alatti része. Az a „tisztesállampolgár”-tömeg, amelyik közvetlenül ritkán vagy egyáltalán nem önti szóba kirekesztő érzelmeit. Összes politikai megnyilvánulása, hogy négyévente választ.

– Németország esetében sokmilliós rétegről van szó: tanárokról, hivatalnokokról, cégek személyzetis munkatársairól, ingatlanok bérbeadóiról, háborús veterán nagypapákról. A leg­­többen nem is tudják magukról, milyen előítéletesek. Egyszerűen csak a sok egyforma kvalitású munkára jelentkező közül a német vezetéknevűt hívják be interjúra a török helyett. Vele kötnek lakásbérleti szerződést az arab családnevű helyett és az azonos tanulmányi átlagú diák­­jaik közül sem a fejkendősöket javasolják elsőként gimnáziumi továbbtanulásra. A gyerekeink pedig nem légüres térben élnek. Ez az egészen hétköznapi idegengyűlölet miattuk a legveszélyesebb. Mire felnőnek, elfogadják, hogy a világ rendje ez. Egyenlők vagyunk, de vannak egyenlőbbek.

Helyeslik a menedékkérők bebocsátását

A Friedrich-Ebert-Stiftung emberellenességet és szélsőséges érzelmeket vizsgáló kutatásának napokban megjelent eredményei láttán Beate Küpper több szempontból is megnyugodott. Bár szélsőjobboldali nézetek az AfD (Alternative für Deutschland) nevű, kimondottan iszlám- és menekültellenes párt szimpatizánsainak 84 százalékánál figyelhetők meg, országos szinten azonban az iszlámellenes érzelmek 2014-hez képest 2016-ra csak hat százalékkal növekedtek és a populista, valamint szélsőjobboldali attitűdök összességükben sem erősödtek. Ma a német lakosság 40 százaléka tart az iszlám térhódításától, az emberek 56 százaléka mégis helyesnek tartja, hogy a Merkel-kormány menedékkérőknek ad bebocsátást. 24 százalékuk gondolja, hogy a dolognak jó és rossz oldala is van, és mindössze 20 százalékuk van egyértelműen a menekültek befogadása ellen.