Hatott a népharag
Ez egyszer érdemes volt tiltakozni. A nyolcéves koszovói ikrek, akiknek a kitoloncolása feldúlta a kedélyeket, most mégis visszatérhet Ausztriába. Bár sorsuk - átmenetileg - jóra fordult, a vita nem szűnik arról, ki a humanitárius alapú letelepedési engedély biztosításának illetékese, és nem lenne-e ideje alkotmányban rögzíteni a gyermekek jogait.
Aligha mondható egyedi esetnek, ami a koszovói illetőségű Komani családdal történt. 2004- ben menekültek Ausztriába, s azóta tökéletesen beilleszkedtek, a szülők dolgoztak, Daniella és Dorentina, a két nyolcéves ikerkislány iskolába járt, tökéletesen beszéltek németül. Integrációjuk ellenére nem rendelkeztek legális letelepedési engedéllyel, s a kitoloncolási határozat annak rendje és módja szerint meg is érkezett. Az édesanya kórházba került, az apát és a két kislányt kommandósok vitték toloncfogságba, majd tették fel a Koszovóba tartó gépre.
Gyermekek nem valók a börtönbe – kommentálta az esetet maga az államfő. Az ügy ugyanis nagy port vert fel, elsősorban a gyermekeket ért sérelem miatt, s még az egyébként nem túl megengedő belügyminiszter asszony sem tartotta helyénvalónak, hogy a kislányokat édesanyjuktól elszakítva a számukra ma már teljesen idegen „hazába” visszatoloncolják. Maria Fekter a maga módján intézkedett: menesztette az idegenrendészet vezetőjét, majd – miután Bécs belvárosában emberjogi szervezetek és a Caritas ösztönzésére több százan tüntettek, felülbírálta a korábbi döntést és engedélyezte a családegyesítést – Ausztriában.
Hogy ez miképpen és mikor válhat vakósággá, azt persze nem tudni. Mint mondják, azon múlik, milyen gyorsan állítják ki a megfelelő úti okmányokat az osztrák, illetve a koszovói hatóságok. Arról sincs hír, vajon ezek után megkapja-e a család humanitárius okokból a letelepedési engedélyt, avagy az édesanya felgyógyulása – és a figyelem lankadása – után ismét, immár végleg el kell hagyniuk az országot. Fekter mindenesetre sietett leszögezni, hogy a törvény nem változik, a szigor marad, mert indokolt. Ez az eset kivétel.
Nyitott kérdés, vajon kin múlik ez a humanitárius indíttatású letelepedési engedély – amelyet egyébként több más hasonló esetben ugyanez a belügyminiszter asszony eddig mindig megtagadott. (A legismertebb eset egy másik koszovói család, az
ötgyermekes Zogaj családügye).A Komani család a felső-ausztriai Steyrben élt – itt volt kertész a papa. A végső döntést a szövetségi idegenrendészeti hatóság hozta, bécsi közlés szerint a helyi önkormányzat és a steyri polgármester előterjesztése alapján. Utóbbiak ugyanakkor azt állítják, hogy ők kérték az egyébként a törvény alapján jogos kitoloncolási határozat megsemmisítését, humanitárius alapon, ám a kérelem elutasításra talált. Fekter válasza: nem volt megfelelő a benyújtott dokumentáció. Az idegenrendészet vezetőjének mindenesetre távoznia kellett posztjáról, a vita pedig tovább folyik arról, megfelelő-e a humanitárius ügyek elbírálásának jelenlegi gyakorlata, nincs-e szükség valamilyen koordinációs szervre.
A másik kérdés, amit a Caritas igazgatója, az SOS gyermekfalú és több más szervezet képviselője vetett fel, mikor foglalják végre alkotmányba a gyermekek jogait. Ausztria 1992-ben ratifikálta a gyermekek jogairól megfogalmazott ENSZ konvenciót, amely az állam minden egyéb eljárási módozatai fölé helyezi a gyermekek javát, érdekeit és jogait. Eszerint e konvencióval ellentétes, ha kitoloncolással kettészakítanak egy családot. A megoldás az lenne, ha a konvenciót, vagyis a gyermekek jogait az alkotmány is tartalmazná. A javaslat, amelyet Heinz Fischer államfő is támogat, hamarosan a törvényhozás elé kerül.
