Az esküvői fotósok gyöngye

Bandiera egy interjú keretében jellemezte ennek a műfajnak a sajátosságait, alakulását. Kiderült,hogy míg a nyolcvanas évek végéig az esküvői fotózás a hivatásos fényképészek számára csak amolyan kiegészítő foglalkozás volt, ma már keresett szakmává vált. Emellett kifizetődőnek is bizonyul, mivel az alapszolgáltatás is 4 ezer euró körül van, extrákkal pedig elérheti a 17 ezret.

A XIX. század végén született esküvői kép évtizedekig szinte azonos volt: frissen házasodott pár virágok között, az asszonyka ül, férje a háta mögött áll és mindketten tettük komolyságának tudatában mosolytalanul néznek a fényképezőgép lencséjébe. A fordulat a nyolcvanas években következett be, amikor az amerikai Denis Reggie úgy döntött, hogy elég a statikus pózokból és repülőfátyollal szaladó menyasszonyokról, vidám lakodalmi asztalokról készített képeket.

A fordulat szimbólumai Károly herceg és Diana voltak, ők lépték át először a protokoll korlátait és a természetes pózokat választották. Ettől kezdve divatba jöttek a szinte egész színpadi beállítást igénylő képsorok, olyan kompozíciók, amelyek már a szertartásra való készülődést is megörökítik: a nagybácsi a kalapját keféli, a vőlegénynek a nyakkendőjét igazítják, még a menyasszonyi ruha felöltésének szent pillanatát is megnézhetik majd az utódok a fényképalbumban. Sokan utánozzák a filmekben szereplő arákat is.

Bandiera elmondta, hogy ma tendencia együtt ünnepelni esküvőt és keresztelőt, míg csupán 30 évvel ezelőtt az első házasságból született gyerekek felkerültek ugyan a csoportképre, de nem az új házasok mellett. Ma, az esküvőn a gyerekek a vőfélyek és a koszorúslányok. Szokássá vált, hogy barátra bízzák a fényképezést a ceremóniáról, majd professzionista fényképész dolgozza ki a képeket.

Olaszországban, egyébként, azért is sok dolga van az esküvői képekre specializálódott fotósnak, mert a világ minden tájáról sokan választják ezt a mediterrán országot egybekelésük színhelyéül.