Egy tanár tanácsa: hagyd el a pályát, most!

Meneküljetek! – tanácsolja egy gimnáziumi tanár pedagógus kollégáinak. A szülőknek azt mondja: vigyék magániskolába a gyerekeiket. A pedagógusok béremelése csak ígéret, a sztrájkjog korlátozott – így fordul rá az ország a tanévre.

2022. augusztus 12., 12:04

Szerző:

Egy tanár tanácsa: hagyd el a pályát, most!

Káoszba fullad az idei tanévkezdés – jósolják a pedagógus-szakszervetek, miután többkörös egyeztetés után sem sikerült megállapodni az általuk minimálisan szükségesnek tartott béremelésről a kormányzattal. A kabinet az Európai Uniónak küldött tervezetében 400 milliárd forintnyi támogatást kér Brüsszeltől, cserébe azt ígérik: 2028-ra a tanári fizetést pótlékokkal együtt számolva felzárkóztatják a diplomás átlagbér 80 százalékáig. A szakszervezetek ezzel szemben azonnali, legalább 45 százalékos bérfejlesztést követelnek – ellenkező esetben kilátásba helyezték, hogy szeptemberben ismét sztrájkot hirdetnek a pedagógusok.

Gyakorló pedagógusok írták meg a 168.hu-nak, hogyan vágnak neki a 2022/23-as tanévnek. Mindannyian azt kérték: ne közöljük a nevüket, ugyanis legtöbbjük már találkozott a munkahelyén retorzióval azután, hogy éltek a véleményalkotás- és szólás szabadságával.

„...csinovnyikként kínlódunk, de cserébe nem kapunk semmit.” 

„A szakszervezetek béna kacsák, nincs mögöttük támogatás, így nincs érdekérvényesítő erejük sem, valóban óriási a tanerő hiány, aki pedig jelentkezik, kevés kivételtől eltekintve, évente vált munkahelyet, még be sem lépett, de már feltételei vannak. Tragikus az anyagi elismertségünk, de művelt emberfők sokaságára nincs szükség Germánia összeszerelő üzemében, így nagyon nem is akarnak odafent ezen változtatni. Nem sztrájkoltam, de kimentem a Kossuth térre, ahol nagyon kevesen voltak, igaz szombaton nem volt munkanap. Nálunk főleg azok sztrájkoltak, akik nem a munka hősei a szürke hétköznapokon. A gyerekek általában cukik, a szülőkről ez nem mondható el, de ha nem becsülnek minket választott vezetőink, ők miért tisztelnének? Folyamatos elvárások között dolgozunk, pressziógyakorlás van, teher a minősítés, a tanfelügyelet, felkészülsz a minősítésre, elhalasztják, akár kétszer is, csinovnyikként kínlódunk, de cserébe nem kapunk semmit. Nincs a világon még egy munkahely, ahol heti 6 órát ingyen dolgozol. Volt olyan hónap, ahol 200 órát helyettesítettek a kollégák, amiból kevesebb mint 10-et tudtak kifizetni a hatályos jogszabályok alapján.”

(egy általános iskolai tanár)

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

„Amelyik pedagógus teheti, meneküljön a szakmából!”

„14 éves korom óta akartam tanár lenni. Most 34 éves vagyok, tehát 10 évet tanultam, 10 évet tanítottam azóta. Szeretem a munkám, és tudom, hogy bizonyos területein kiemelkedően jó vagyok, látom, miben kell fejlődnöm, és azt is, hová juthatok – pont itt kezdődik a baj. Az első fizetésem 84.000 forint volt, 2012-ben. Emlékszem, a tanári asztal mellett ültem, és döbbenten bámultam a kijelzőt, biztos voltam benne, hogy valamit elszámoltak, csak valami hiba történhetett. Ha van is hiba, immáron 10 éve kísér: 4 diplomával, szakvizsgázott, minősült pedagógusként a nettó bérem teljes állás esetén, osztályfőnökként 220.000 Ft. A megalázóan szánalmas fizetés viszont csak egy tünet a sok közül; az oktatási rendszer ennél sokkal több sebből vérzik. Pár »sebet« felsorolnék:

  • milliárdokat öntenek az oktatásba, de azt nem azok kapják, akik tesznek is valamit, hanem különböző projekteken keresztül folynak el magánemberek zsebébe – olyan szinten züllesztették le a pedagógus szakma megbecsültségét, hogy a jóérzésű ember inkább titkolja a foglalkozását – hovatovább divat lett a pedagógusok ócsárolása
  • a jelenlegi rendszerben szenvednek a diákok és a pedagógusok is, de ez senkit nem érdekel
  • a tananyag kapcsán, a Nemzeti alaptanterv kapcsán és még sok más fronton nem kérdezik meg a pedagógusokat, nélkülük hoznak szakmai döntéseket
  • a pedagógus életpálya-modell nem működik, legalábbis ebben a formában nem nyújt kiszámítható jövőképet
  • rengeteg az alkalmatlan, megfásult tanár, akit a rendszer nem nélkülözhet, hisz így is sok helyen megfelelő végzettség nélküli emberek tanítanak
  • a kisebbség oktatása nemhogy lemaradt, úgy söpörték a szőnyeg alá, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga – az iskolaigazgatók adminisztratív menedzserekké váltak – nem utolsó szempont az sem, hogy ezen a szinten se mindegy, ki melyik párthoz húz
  • a gyerekek sokszor nem kapják meg azt az oktatást, amely számukra a legsikeresebb lenne – szenvednek a rendszerben, mi több, rengetegen ki is esnek, de ez sem igazán érdekel senkit
  • az utazási költségtérítés 9Ft/km (amit a pedagógus kap a munkába járás díjának kompenzálásához)
  • mindenféle következmény nélkül beszélhetnek vérlázító módon az oktatásról hatalmas fizetéseket felhalápoló, szakmailag említésre sem méltó komornyikok – pl. Parragh, Maruzsa, Pintér – soha egyikük sem lett arra utasítva, kérjenek bocsánatot azokért, amelyeket nyíltan, a sajtóban sikerült elböfögniük az oktatásról
  • gusztustalan módon kihasználják a pedagógusok jóhiszeműségét, szakma iránti szeretetét – csakis emiatt nem omlott még össze az egész rendszer. Amelyik pedagógus teheti, meneküljön a szakmából! Amelyik szülő megengedheti, küldje magániskolába a gyerekét! Mert amíg a kormány nem változtat az oktatáspolitikáján, itt maradásunk nem lesz.”

(egy gimnáziumi tanár)

(Kiemelt kép: Diákok tüntetnek a tanáraikért Budapesten, 2022. március 16-án. Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu)

A rovat további cikkei