Ki lesz a befutó?

Három aspiráns jelentkezett az MSZP országos elnöki posztjára a párt három hónapos, alulról építkező tisztújítási folyamatának kezdetén. Egyikük a balos, önálló út híve, a másik szövetségben bízik, a harmadik balos és nyitott pártot akar egyszerre. És nagy valószínűséggel rövidesen lesz egy negyedik kihívó is, aki mögött felsorakozhatnak a párt prominensei. Az amúgy is gyenge lábakon álló MSZP és az egész ellenzék számára sem mindegy, ki lesz a befutó.

2016. március 25., 08:29

PUNGOR ANDRÁS írása

Programválaszték

Programja szerint karakteresen baloldali, helyi politikusokat felkaroló, csapatban működő vezetők által irányított pártot szeretne Szanyi Tibor.

Hogy milyen viszonyt alakítana ki a többi ellenzéki párttal, a civil közösségekkel? Szanyi írásban válaszolt kérdéseinkre. Szükségesnek tartotta úgy kezdeni, hogy „az együttműködés a baloldal vérében van”. Így folytatta: „Szolidárisak vagyunk minden törekvéssel, ami a dolgozó ember javát szolgálja. A folyamatok viszont ügyek sorozataiból állnak össze, tehát a szövetségi politika hosszú távon értelmezendő.”

Szerinte más kérdés a választások világa, ugyanis – mint fogalmazott – „a jelöltek nem sakkbábuk, akiket összevissza lehetne tologatni”.

Levelében azt írta: „Kiterjedt közkapcsolatok nélkül a jelölt csak egy név. A győzelem pedig nem neveken, hanem megfogható, elérhető és ütőképes embereken múlik. Akiknek hisznek, akiknek szemében ott csillog a remény. Nekünk van és lesz 106, sőt több ilyen emberünk. Ha a szövetségeseknek is, az még szerencsésebb. Nyitottak vagyunk tehát minden eredményes megoldásra. Dőreség lenne azonban bugyuta alkukba bonyolódni.”

Harangozó Tamás korábbi nyilatkozatai szerint a többség számára elfogadható, hiteles, tisztességes és felkészült párttá akarja tenni az MSZP-t. Ő szintén e-mailben válaszolt. Szó szerint ezt írta:
„A legfontosabb: hitet és erőt kell sugároznunk, hogy az emberek érezzék, a jelenlegi élhetetlen viszonyokkal szemben, ha kell, értük vagy akár helyettük is, küzdeni fogunk. Ezen túl a párton belül átlátható, hatékony struktúrát és tiszta viszonyokat kell kialakítani, ahol nem válik szét formális és informális vezetés. A változás sarokköve még, hogy újra kell definiálni az MSZP értékrendjét, ki kell mondanunk, hogy a korábbi döntéseink közül melyek voltak jók és vállalhatók ma is, és melyek nem. Ezek fognak stabil alapot adni a hitelességünknek.”

Harangozó a választási győzelem érdekében a lehető legszélesebb körű szövetséget hozná létre, amelynek középpontjában egy nyitott, befogadó MSZP áll.

„Nem hiszek sem az előválasztásban, sem egy választási pártban, de abban sem, hogy majd mi egyedül »megoldjuk«. A lényeg, hogy nyissuk ki a pártot, hasonlóan 1994-hez. Pusztán pártok közötti választási megállapodással nem voltunk és nem is leszünk sikeresek. A szakmákkal, az érdekvédőkkel, a civilekkel is szövetségre kell lépni, nemcsak szavak és program szintjén, hanem akár személyükben is.”

Tóbiás József szűkszavú, azt mondja, ő inkább dolgozni szeretne. Szerinte az MSZP-nek változnia kell, alkalmazkodnia a társadalomban zajló folyamatokhoz. Hogy miképp? Két évvel ezelőtti álláspontjára hivatkozik, az akkor megkezdett munkát akarja folytatni. Utánanézünk: anno kongresszusi beszédében azt mondta, az MSZP a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás értékeit kívánja képviselni. Szerinte egy erős baloldali párt és nem egy „szivárványkoalíció” létrehozására kapott mandátumot. Akkor kanyarok és „ötletparádé” nélküli építkezést ígért, és azt mondta, kinyitják a pártot.

Morgással indult a szocialista tisztújítás. A startra engedélyt adó választmányi ülésen Botka László testületi elnök kifakadt: egy szegedi mondás szerint „ingyen nem lehet valaki ennyire hülye”.

A mondatnak több címzettje is volt. Magára vehette Hiller István, aki már tavaly novemberben jelezte, hogy a pártparlament elnökének a helyére tör. Korai bejelentkezését Botka annak tudhatta be, hogy bele akarja kényszeríteni őt Orbán kihívójának a szerepébe. De az üzenet Harangozó Tamás elnökjelöltnek is szólt, mivel az Origónak adott interjújában a politikus jelezte, szívesen látná Botkát kormányfőjelöltként. Sőt többen állították a 168 Órának, hogy Tóbiás József is sokszor utalt arra, ő bizony egyszer Botkából kormányfőjelöltet „csinál”. A mostani nem az első eset, évekkel ezelőtt többször szóba került a szegedi polgármester jelöltsége, de eddig mindig elhajolt a felkérés elől.

Most is sokaknak elmondta, először a helyi jelölteket kell megtalálni, és csak utána lehet szó miniszterelnöki aspiránsról. Az MSZP belső felmérése szerint a 106 egyéni választókerületből hatvanban van esélye ellenzéki győzelemnek, ebből viszont csak harmincat vinnének a szocialisták. A többiben agráriumból jött, civil, liberális aspiránsok indulhatnak eséllyel. Botka szerint először velük kellene megállapodni.

Csökkent a népszerűség

A három hónapos szoci tisztújítás idején nincs túl jó helyzetben az MSZP. Lényegében 2010 óta nem növekszik a párt, sőt minimálisan még csökkent is a népszerűsége. A Medián szerint 2010 szeptemberében a teljes népesség körében 13, a választani tudóknál 18 százalékon állt a szervezet. 2014 októberére ugyanebben a két csoportban 11, illetve 15 százalékra süllyedt a népszerűsége, míg az idén februári adatok szerint támogatottságuk már csak 9, illetve 13 százalék.

Tóbiás József kétéves elnökségét sokan úgy értékelik: ellenszélben, a menekültválság miatt megerősödött orbáni politika árnyékában legalább az MSZP működőképességet fenntartotta. Mások szerint viszont a párt rosszul szerepel a médiában, ötlettelen, puha, rossz ütemben reagál. A szocialista fizetésemelési kampány sem hozta el a várva várt felemelkedést, amiben a párt vezetői annyira bíztak.

Igaz, nagy fegyverténynek számít, hogy a szocialista jelölt megnyerte a salgótarjáni időközi választást. De ez inkább a helyi aspiráns alkalmasságának, ismertségének, hitelességének, no meg a protestvoksoknak tudható be, mint az országos pártvezetés politikájának.

Nem csoda, hogy Szanyi Tibor uniós képviselő elnökjelölti programjában így fogalmazott: „Jó alaposan frissítsük fel a többnyire sajnos ötlettelen pártvezetésünket! Az emberek nem látják az akaratot, csupán néhány eredményes helyi politikusunk és lelkes aktivistánk tartja a zászlót. Kevés a siker. Sikernek azt nevezem, amikor egyre többen követnek minket, amikor az utcákon-tereken azt mondják, hogy egyenként vagy közösen előrébb léptünk.”

Eddig három politikus jelentkezett az elnöki posztra: Szanyi, Harangozó Tamás, a rendészeti bizottság alelnöke és Tóbiás József jelenlegi pártelnök.

A hírek arról szólnak, hogy Újbuda egykori polgármestere, Molnár Gyula is indulna a címért. Információink szerint egyre inkább hajlik arra, hogy vállalja a jelöltséget, de ha így dönt is, úgy tudjuk, csak a következő hetekben fog bejelentkezni.

Szanyi egyedül is boldoguló, karakteres balos pártot akar, Harangozó nyitott, civilekkel, szakmai szervezetekkel összekapcsolódott MSZP-t szeretne, Tóbiás balosat is, nyitottat is. (Lásd keretes írásunkat.)

Egy poszttal feljebb

Induláskor a szocialista „fogadóirodákban” a legkisebb esélyt Harangozónak adják. A 36 éves jogász, Mesterházy egykori kabinetfőnöke, aki egy ideje exfőnökétől már eltávolodott, nem csak a Fidesszel tud hadakozni. Párton belül is sokan említik sündisznótermészetét. Többek szerint Harangozó abban bízik, ha nem választják is meg elnöknek, a legfőbb posztért vívott harc közben esik rá annyi reflektorfény, hogy vezető tisztséget kapjon. Ez gyakori taktika az MSZP-ben: a politikusok egy poszttal feljebb pozicionálják magukat, hogy a vágyott, kisebb tisztséget biztosan megkaphassák. Ugyanakkor ennek cáfolatát is hallottuk: Harangozó komolyan hisz abban, hogy pártelnök lehet.

Az 59 éves Szanyi Tibor biztosan tudja hozni a harminc százalékot, ennyit kapott anno, amikor évekkel ezelőtt Mesterházyval küzdött a pártelnöki címért. De sokan nem tartják őt igazán esélyesnek, ugyanis – bár ismerői szerint Brüsszelben lehiggadt – korábban túlságosan belelavírozta magát az elnökitől idegen, vagabund szerepbe. Ennek ellentmondó véleményeket is hallottunk, ezek szerint ő legalább karakteres politikus, jól ellensúlyozza az eddigi vezető színtelenségét.

A 45 éves Tóbiás József pártelnököt hiába tartják sokan puhának és mentora, Baja Ferenc által irányítottnak, szélsőségességtől mentes személyisége miatt közelebb áll ahhoz, hogy a jelenlegi jelöltek közül a pártelnöki tisztségre újra megválasszák.

Ám bonyolítaná a helyzetet, ha akadna egy újabb aspiráns.

Az 54 éves Molnár Gyula polgármestersége után megszenvedte a fideszes érát, bíróság elé került, de hivatali visszaélés vádja alól jogerősen felmentették. Vajon a jobboldal karaktergyilkosságának áldozata pártelnökként sikeresen harcolhat-e azok ellen, akik anno a kést a hátába szúrták?

Molnár 2000-ben már pályázott az elnöki székre. Akkor úgy emlegették, a fiatal, korrupcióval nem érintett, tiszta politikus lehet a magyar Tony Blair. Nem lett. „Beszorult” a fővárosba, majd onnan az újbudai polgármesteri székbe.

Erős emberek pártfogoltja

Információink szerint most sokan beállnának mögé, a szoci prominensek – mások mellett Szekeres Imre, Lendvai Ildikó, Juhász Ferenc – alkotta Deák-kör, több megyei szervezet, de még Mesterházy Attila volt pártelnök is. Kérdés, hogy győzhetne-e Tóbiás ellen, hiszen a jelenlegi pártvezetés ellenfeleinek protestszavazatai megosztódhatnak Harangozó, Szanyi és Molnár között.

Egyelőre megjósolhatatlan, hogy a június 25-re összehívott kongresszuson ki győz, de akárki lesz is, nehéz menetre készülhet. Egyszerre kell vezetnie a pártot, építkeznie, szövetségest keresnie, levezényelnie a listaállítás körüli csatákat, alternatívát mutatnia az Orbán-rendszerrel szemben és kampányolnia nemcsak a parlamenti választás előtt, de a kvótareferendumot megelőzően is.