Horváth Ákos: Van egy kis beletörődés az emberekben

– Egy interjúban beszélt arról, hogyan döntött a választásokon való elindulásáról: „sok minden kavargott bennem, fogtam magam, sétáltam egyet a főtér felé, aztán a székesegyház előtt leültem a lépcsőkre. Kell ez nekem?” Végül elindult. Miért?

Azon gondolkodtam, Magyarországon nem is igazán választanak, hanem kijelölnek, kineveznek embereket egy adott tisztségre. Ez vagy bejön, vagy nem. Óriási a kockázat. Pedig az emberekkel való foglalkozás felelősség. Nem úgy megy, hogy csak nekiugrok a feladatnak, aztán lesz, ami lesz. Lassan harminc éve dolgozom azon az egzisztencián, ami engem meghatároz. Nulláról építkeztem, eljutottam a kisboltoktól az amerikai üzletkötésig. Magam körül egy olyan világot látok, amelyet nem tudok elfogadni. Ma Magyarországon talán csak a vállalkozói réteg nem lépett a politikai színpadra.

– Féltik az egzisztenciájukat?

Nem gyáva emberek ők, de van veszítenivalójuk, nem akarnak beszállni a csatába, pedig nekik, a lovasságnak is részt kellene venniük benne. A háttérből azért sokat segítenek. Van, aki a nevét is adja hozzá.

– Az ellenzéki pártoktól is kap segítséget.

Ők inkább a nevüket, a tapasztalataikat adják, és a mozgósításban segítenek.

– Az ön helye mintha valahol a civil és a pártvilág metszetében lenne.

Egy független jelölt ma még nem tud önállóan elindulni, a pártok segítsége szükséges a folyamatban. Indulásomkor feltételeket szabtam, például azt, hogy minél több civilt vonjunk be a közös munkába.

Fotó: Bazánth Ivola

– Ahhoz, hogy győzni tudjon, meg kell fejtenie, az ellenfele miben erős. Szita Károly huszonöt éve polgármester Kaposváron. Az általa tagadott, de történészek által igazolt ügynökmúltja ellenére is újraválasztották.

Van egy kis kényelmesség, beletörődés az emberekben. Attól tartanak, hogy a következő polgármester sem lesz jobb. Úgy tudom, Szita Károly ellen még nem állt össze ilyen széles egység. Én egész életemben feszegettem a határokat. Amikor először megtartottam a Kételkedők fórumát, elhívtam azokat is, akik különböző fórumokon rosszat mondtak rólam. Meghallgattak, majd egy kérdésük sem maradt válasz nélkül, végül beálltak mögém. Ekkor értettem meg, hogy az emberekből kiveszett a bizalom, nem hiszik el azt sem, hogy valaki valóban független lehet.

– Olvasom, 2012-ben ön volt annak a Kaposvári Cégszövetségnek a szószólója, amely fellépett a helyi vállalkozásokat sújtó 250-400 százalékos telek- és építményadó-emeléssel szemben. A lázadásnak hamar vége lett, mérsékelték az emelést.

Akkor száz-százhúsz vállalkozó vélte úgy, hogy az nem járja, hogy a polgármester – mert üres a kassza – a vállalkozók beleegyezése nélkül lépjen. Mai napig érthetetlen, hogy Szita Károly miért fordult szembe városunk vállalkozóival. Ő nem a kaposváriakért, hanem a hatalma megtartásáért dolgozik. Ha egy külföldi vendégem érkezik, akkor azt látja, hogy Kaposvár messziről jól néz ki. De ha benézünk a szőnyeg alá, akkor már látjuk a gondokat: koszos, elhanyagolt a település. Sokszor hozom elő a svájci példát: ott professzionálisan ügyelnek arra, hogy jól éljenek az emberek. Szabályokat alkottak a nyugalmuk és a környezetük tisztaságának megőrzésére, megbüntetik azokat, akik vétenek az előírások ellen. Egyszerű a képlet: ha nyugodtan tölthetem a szabadidőmet, az éjszakáimat, másnap nyugodtan kezdek dolgozni, tudok termelni, lesz jövedelmem, lesz miből adót fizetni. A magyar emberek nagy része azonban ideges. Erről odafent sokat tehetnek.

– Magyarul: kemény kézzel irányítaná a várost?

Egy fórumon azt kérdezték, miként tudom a társasházakban a normális együttélést biztosítani: az nem járja, hogy egy társasházban éjjel kettőkor dübörög a mosógép, vagy hogy a szomszéd üvöltő kutyája miatt birtokvédelmet kell kérni, és az sem járja, hogy vannak, akik télvíz idején műanyag szemetet dobnak a kályhákba, és ilyenkor mérgező, szürke ködfelhőbe burkolózik a város. Ráadásul nincs állandó levegőszennyezettség-mérés Kaposváron. Érvényt kell szerezni a szabályoknak, és ha hiányoznak, meg kell alkotni őket. De nem a büntetés az első. A városban a polgárokkal valóban együtt élő, gondolkodó vezetés tudatosan épít, alakítja ki a korlátokat, limiteket, szabályokat. Fórumokon lehetőséget ad a kérdésekre, a megoldásokat ezekhez igazítja, például nem a rossz helyen való parkolást kell büntetni, hanem megfelelő feltételeket kell teremteni ahhoz, akár virágosládák telepítésével, hogy ne a tilosban álljanak meg a sofőrök.

– Szita sikeres a sajtó ellenőrzésében.

Ez nem siker. Megvette, már uralja a médiát.

– A sikerpropagandában mégis „ügyes”, hiszen a kudarcait, például a taszári légibázis megszűnését, a színházfelújítás évtizedes csúszását az előző kormányokra kente.

Egy vállalkozói csoporton keresztül finanszírozzák a sajtótermékeket. Kaposváron nem sérült a demokrácia, hanem nincs. Már nincs olyan építkezés, amellyel ne lenne gond.

– Ilyen ellenszélben lehet sikeresnek lenni?

Ezt október 13-án tudjuk meg. Készítettünk szórólapokat, újságokat, weboldalt. Plakátokkal és óriásmolinókkal, teherautó-hirdetésekkel vonulunk az utcákra. Komoly civil támogatás is áll mögöttem. Jönnek barátok segíteni, anélkül hogy hívtam volna őket. Van több kisfilmünk, csak a jelölteket bemutatót eddig ötvenezren nézték meg. Forgattunk filmet az elvándorlásról – 2011 és 2018 között több mint hatezerrel csökkent Kaposvár népessége. Ezt a folyamatot meg kell állítani.

Fotó: Bazánth Ivola

– Azt írja a honlapján: valódi munkalehetőségek nincsenek, országos viszonylatban is arcpirítóan alacsony bérek vannak Kaposváron.

85 ezer forint az egy főre jutó havi nettó jövedelem a városban. Kaposvár nem fejlődött. Lecsúszott a dél-dunántúli régió is. Bomba Gábor szekszárdi és Péterffy Attila pécsi ellenzéki jelölttel megválasztásunk esetére már aláírtuk az együttműködési megállapodást. Ellenfeleinktől abban különbözünk, hogy mi értünk a vállalkozók, a multik nyelvén, Szita Károly erre nem képes. Kaposvárra nem költözött nagyvállalat, de amióta kiderült, hogy indulok a választáson, hárman is megkerestek azzal, hogy ha én leszek a polgármester, megvetnék a lábukat a városban. Ennek az az oka, hogy tudják, én sem politikai, sem másmilyen érdekből nem szelektálok a cégek között.

– Azt mondta, a kaposvári beruházások nagy része átgondolatlan, túlárazott és silány minőségű, és ezek többnyire inkább csak a látványt és a politikai haszonszerzést szolgálták. De hogyan tudja megakadályozni, hogy a beruházások a csókosok érdekeit szolgálják?

Az valóban elgondolkodtató, hogy van egy cég, amelyik az elmúlt években csaknem félszáz munkát nyert el 7,6 milliárd forint értékben, de az is alig foglalkoztatott kaposváriakat. A problémák egyébként már a tervezésnél kezdődnek. Az uszodában elképesztő példákat lehet erre találni: például a hátsó traktusban kapott helyet a világbajnokokat kitermelő Adorján SE klub irodája, ahelyett hogy a főbejáratnál már találkozhatna vele a szurkoló vagy a leendő sportoló, hogy regisztrálhasson. Alulról kell építkezni, a német tervezők az utolsó ajtóig átgondolják, mit hova hasznos és fontos beépíteni. Sajnos az új létesítmények fenntartása is mind nagyobb terhet jelent a szegényedő városnak.

– Programjában a fejlesztési tervek mellett azt olvasom, hogy olyan applikációt is tervez, amelynek segítségével a városlakók közvetlen értékelhetik a város működését és véleményezhetik a terveiket.

Jó érzés együtt dönteni az emberekkel. Azokat a kollégáimat szeretem, akik, ha kell, a szemembe mondják, hogy főnök, ez hülyeség, csináljuk másképp. Éppen ezért a terveim szerint felállítjuk a civil fórumokat, megalapítjuk többek között a diákok, a vállalkozók és az idősek tanácsát. Édesanyám nyolcvanéves, ha rosszat teszünk, a mai napig nem állunk meg előtte. Ha egy városrészt fejlesztünk, már az előkészítéskor elhívjuk az embereket, hogy vitatkozzanak, mondják meg, merre legyen a kandeláber, hol húzódjon a járda, és végül jussunk konszenzusra.

– Ez most nem működik Kaposváron?

A propaganda megy csak. Az embereknek a könyökükön jön ki az „együtt építjük a várost”, a „hiszünk egymásban”, az „összetartozunk” szlogenek, ez utóbbiból a „tartozunk” valós.

– Azt kezdeményezi, hogy a polgármesterek maximum öt plusz öt évig vállalhassanak tisztséget. Ezt fricskának szánta, Szitának üzen, aki huszonöt éve van hivatalban?

Nem. Már most olyan világban szeretnék élni, amely talán csak ötven év múlva jön el hozzánk. Bod Péter Ákos mondta egy előadásán: ugye mindenki tudja, ki az elnöke Oroszországnak vagy kicsoda Erdoğan. De tudja-e valaki, ki Svájc miniszterelnöke? Azok az emberek, akik tudásuk révén kerülnek a politikai térbe, ott maguk közül rotálják ki az aktuális miniszterelnököt. És a svájci rendszer működik.

– Árokbetemetés, a szabályok kőkemény betartatása, maximált hivatali idő – csupa olyan dologról beszél, amely szokatlan manapság a politikai térben.

Hadd kérdezzek vissza: nem találkozik ilyen emberekkel, egyedül vagyok?

– Kevesen vannak.

De akkor már vagyunk!