Greenpeace: ez a 4 dolog nem fogja megoldani a műanyagszennyezés okozta krízist

A műanyagszennyezés már a világ legtávolabbi részeit is érinti, és jelen van az emberi testben. Ez kifejezetten problémás a bolygónkra, az élővilágra és egészségünkre nézve, ám a műanyaggyártás mértéke az 1950-es évek óta továbbra is töretlenül emelkedik, ami rendkívül aggasztó. Olyan nagy a baj, hogy minden olyan megoldást kiemelt figyelem kísér, amely azt ígéri, hogy segít megszabadítani bolygónkat a műanyagszennyezéstől. Ezek többsége azonban nem más, mint a probléma terelése, vagyis álmagoldások sora – állítja a Greenpeace.

Ezekre az álmegoldásokkal nem csökkentjük a műanyagszennyezés mértékét

A műanyagipar és a legnagyobb szennyezők – ilyenek például az üdítős cégek, de a fosszilis- és petrolkémiai vállalatok is ide tartoznak – gyakran támogatnak olyan megoldásnak álcázott kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ugyanúgy működjenek tovább, ahogyan eddig is, miközben büntetlenül szennyezik tovább a Földet – írja a szervezet.

Az álmegoldásokra négy példát hoznak, ezek az újrahasznosítás, a szemétszedő akciók, a bioműanyagok (vagy lebomló műanyagok), valamint a műanyagevő, műanyagbontó baktériumok, enzimek használata.

Az újrahasznosítás azért nem működik a zöld szervezet szerint, mert a világon legyártott műanyagoknak csupán 9%-át hasznosítják újra, a maradékot elégetik, elássák, hulladéktelepeken vagy a legrosszabb esetben erdeinkben, óceánjainkban végzik. A háztartásokban összegyűjtött műanyaghulladék újrahasznosítási aránya még az e téren legfejlettebb országokban is gyakran jóval 50% alatt van, és még ennél is kevesebből lesz újra csomagolóanyag. Ráadásul az újrahasznosított műanyag minősége sok esetben rosszabb, ami kevésbé teszi kívánatossá ezek használatát a gyártók számára. Jellemző a downcycling, azaz hogy sokkal alacsonyabb rendű az újrahasznosított műanyag felhasználása. Ilyen például az, amikor útépítésben használják az újrahasznosított műanyagot.

Ha továbbra is jellemzően az újrahasznosításra hagyatkozunk, az a jelenlegi „vedd el-gyártsd le-dobd el” fogyasztási modellt állandósítja , ami pedig még tovább növeli műanyaghulladék mennyiségét, ez tehát nem oldja meg a műanyagszennyezés okozta krízis problémáját.

Ráadásul a mechanikai és kémiai újrahasznosítás azért sem megoldás, mert a műanyaghulladékot rendkívül nehéz összegyűjteni, gyakorlatilag lehetetlen újrahasznosítás céljából mindent szétválogatni, az újrafeldolgozás folyamata pedig gyakran jelentős környezetkárosítással jár. Az újrahasznosító üzemek környékén jellemző a mikroműanyag-szennyezés, az üzemek szennyvizei és a környező vizek gyakran mikroműanyagokkal vannak tele. Emellett az újrahasznosított műanyagok rendre tartalmaznak szennyező anyagokat, például hormonkárosító biszfenolokat, ftalátokat vagy veszélyes égésgátló anyagokat. Élelmiszerrel érintkező, újrahasznosított műanyagból készült csomagolóanyagokban több vizsgálat is kimutatta ezeket a szennyezőket.

A szemétgyűjtő akciók ugyan látványosak, de ezek sem csökkentik a szemét mennyiségét. Az is beszédes, hogy a szemétszedő akciókat gyakran a szennyezésért leginkább felelős cégek finanszírozzák a saját imidzsük zöldrefestését segíve. A The Ocean Cleanup akciót például a Coca-Cola támogatja.

A műanyaggyártás visszaszorítása nélkül esélytelen, hogy a hulladékgyűjtő programok és szemétszedő akciók felvegyék a versenyt a környezetbe kerülő műanyag mennyiségével. Kétes siker, mikor évente diadalittasan számolnak be a szemétszedési akciók végén arról, hogy egyre több szemetet sikerült összeszedni. Mégsem haszontalanok a szemétgyűjtő akciók, ha közben beazonosítjuk a legnagyobb szeméttermelő cégeket a hulladkon található címkékből, mert így nagyon társadalmi szerepvállalásra ösztönözhetők a cégóriások.

A bioműanyagok olyan műanyagok, amelyek részben vagy egészben biomasszából, például növényekből származnak, vagy biológiailag lebomlónak vannak minősítve, vagy ezek közül mindkettő igaz rájuk. A biológiailag lebomló műanyagok első ránézésre ígéretes megoldásnak látszanak, azonban ezeket sem szabad csodaszerként kezelni.

Bár ezek a műanyagok idővel kisebb darabokra bomolhatnak, ehhez gyakran speciális körülményekre van szükség, például magas hőmérsékletre, magasabb nyomásra és bizonyos mikrobákra, ám ezek a feltételek gyakran nem állnak rendelkezésre. A kutatók azt találták, hogy sok „biológiailag lebomló” műanyag végül mégiscsak hulladéklerakókban vagy az óceánokban végzi, ahol évekig megmaradnak anélkül, hogy jelentősen lebomlanának. Tanulmányok szerint pedig rengeteg nano- és mikroműanyag maradhat utánuk. A biológiailag lebomló műanyagok előállításához ráadásul sok esetben szintén fossziliseket használnak, ami tovább fokozza a klímaválságot. Ezen kívül az ilyen típusú műanyagok többféle szintetikus kockázatos adalékanyagokat is tartalmazhatnak, ezzel kockáztatva az élelmiszerbiztonságot.

Japán tudósok 2001-ben fedezték fel a műanyagevő baktériumokat. Ezt követően sok embernek felcsillant a szeme, hogy megvan a megoldás a műanyagválságra.

Ezeknek a mikrobáknak a környezetbe való bejuttatása azonban jelentős kockázatokat rejt magában. Ha a genetikailag módosított mikrobák kikerülnek a természetbe, annak beláthatatlan következményei lehetnek, felboríthatják az ökológiai egyensúlyt. Ráadásul továbbra is bizonytalan, hogy ezek a baktériumok mennyire hatékonyan bontják le a műanyagot nagy mennyiségben. Lehet, hogy a műanyagfaló baktériumokkal és bizonyos enzimekkel való tesztek ígéretes eredményeket mutattak speciális laboratóriumi körülmények között, ha azonban ezt a kísérletet szabadjára engedjük – például a nyílt óceánba vagy folyóinkba, az jelentős kockázattal jár.

A Greenpeace megoldása a műanyagszennyezés-krízisre

Csökkenteni kell a műanyag alapanyag gyártást és be kell tiltani a legfeleslegesebb, legszennyezőbb műanyag csomagolásokat. Továbbá fontos, hogy lértejöjjön egy olyan globális műanyagegyezmény, amellyel valóban hatékonyan fel tudunk lépni a hulladékáradat ellen, úgy, hogy előírjuk a legyártott műanyagok mennyiségének drasztikusan csökkentését, és széles körben bevezetjük az újrafelhasználási és újratöltési rendszereket.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Olivier MORIN / AFP)