Ónody-Molnár Dóra: Ahol a gyerek az első
„Nekünk a gyermek a legfontosabb, a gyermek az első, és nekünk több gyermekre van szükségünk, nem pedig migránsokra” – közölte Orbán Viktor tavaly márciusban, az országgyűlési választások előtt. Bicskén mondta mindezt, mert ezen a településen záratta be a menekültszállót, noha azt szokta mondani, hogy ő különbséget tesz a menekültek és a migránsok között.
Aztán meglett az újabb kétharmad, és nem jönnek sem a migránsok, sem a magyar gyerekek. Az előbbiek a kormánytól függetlenül maradnak távol, az utóbbiak viszont a kormány minden igyekezete ellenére sem akarnak megérkezni. Még úgy sem, hogy a családok évének nevezték el a 2018-ast, és menten elköltöttek a reklámozására 700 millió forintot.
Az idei év két választást is tartalmaz, így a családok megint előkerültek. Főleg azután, hogy a néppárti Junkert gyalázó plakátokat le kellett cserélni valami olyanra, amelyen a néppárti Fidesz kivételesen nem Európát szidja. Jobb híján a családvédelmi akciótervet népszerűsítették addig az ideig, amíg jó fiúnak kellett látszani, aztán a kampány végére visszatértek a jól bevált migránsozó-brüsszelező témára.
Na de most, hogy egymás után két évben is megállította a kormány a bevándorlást, és természetesen az őszi önkormányzati választáson is meg fogja állítani még egyszer, vessünk egy pillantást arra, hogy mi is a helyzet az említett gyerekekkel, akik a kormány számára az elsők és legfontosabbak.
Nos, közülük minden hatodik külföldön születik. Miközben a kormány demográfiai programja teljes kudarcot vallott, azaz a népességfogyás nem megállt, hanem felgyorsult, a magyar gyerekek egy része Magyarországon kívül fog felnőni. Nekik szerencséjük van, mert az angol kormány szerint is a gyerekek az elsők, csak ott ebből az következik, hogy az iskolák kapják az állami támogatást, nem a profi labdarúgóklubok.
Az a kormány állítja, hogy számára a gyerek az első, amelyik kötelezővé teszi az egyetemi továbbtanuláshoz a nyelvvizsgát, miközben tisztában van a középiskolai nyelvoktatás alacsony színvonalával. Akinek a gyerek az első, nem veszi el több ezer fiataltól a diplomaszerzés lehetőségét. Nem lehet annak a kormánynak a gyerek az első, amelyik kilenc év alatt immáron a negyedik alkalommal szervezi át a szakképzést, mert az első három próbálkozása totális csőd volt. Akinek a gyerek az első, nem kísérletezik rajtuk, hanem tényekre, hatástanulmányokra alapozva alakítja a közpolitikát, hogy mást ne mondjunk. Nem lehet fontos a gyermek annak a miniszterelnöknek, aki leszállította a tankötelezettség korhatárát, holott pontosan tudható volt, mi lesz ennek a lépésnek a következménye. Tinédzserkori terhesség, végzettség nélküli iskolaelhagyás, biztos szegénység. Mind bejött. Bár Orbán azzal henceg, hogy neki a gyerek az első, a mai napig nem vonta vissza a tragikus döntését.
A gyerekek érdeke mit sem számít annak a kormánynak, amelyik hagyja, hogy ezrével lakoltassanak ki családokat az otthonaikból. Nem a gyerek az első, ha a kormány kilenc év alatt sem tett semmit a bántalmazás és a családon belüli erőszak elleni hatékonyabb fellépés érdekében. Friss adat: „egyetlen év alatt a 18 év alatti szegény gyermekek leszakadása 14,2 százalékról 36,9 százalékra nőtt”. A magyar gyerekek 33,6 százalékát fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség az EU Alapjogi Ügynökségének adatai szerint. Így néz ki egy olyan ország, ahol a kormány számára a gyerek az első?
Nem, így egy olyan ország néz ki, amelyet még a migránsok is nagy ívben elkerülnek.
