Ónody-Molnár Dóra: A lezárkózásért felelős biztos
No child left behind, gyermeket nem hagyunk hátra – ez volt a neve annak a programnak, amelyet George Bush indított el az oktatási esélyegyenlőség megteremtéséért Amerikában. No minister left behind, minisztert nem hagyunk hátra – válaszolta Orbán Viktor, amikor az erőforrás-minisztérium éléről eltávolított egykori lelkészt kinevezte romaügyekért felelős miniszterelnöki biztosnak. A lépés teljesen logikus, hiszen Balog Zoltán az összes alá halmozott ágazatban legendás sikereket ért el, de minden bizonnyal a „romafelzárkóztatás” terén volt a legsikeresebb.
Ebből a kinevezésből több mindenre következtethetünk. Először is arra, hogy változatlanul érvényes a szabály, hogy aki lojális a kormányfőhöz, az nem tud megbukni. Illetve meg tud, de lezuhanni nem fog. Mindig találnak olyan pozíciót, ahová a túlzottan kínossá váló vagy alkalmatlannak bizonyult pártembert áthelyezhetik. Mindkét fél számára győztes helyzet, a bukott politikus változatlanul kiemelt fizetést kap, így elkerülheti, hogy a közmunkaprogram rosszabbik végére kerüljön. A miniszterelnök pedig a kudarc beismerését ússza meg, ha a leszerepelt embereit a sakktáblán tarthatja. Mindez persze csak számukra győztes helyzet, mindenki más veszít rajta, de hát tetszettünk volna nem így szavazni.
A másik nyilvánvaló következtetés, hogy azért nevezi ki a kormányfő Balogot erre a feladatra, mert elégedett azzal, amit romaügyekben miniszterként elért. És ha belegondolunk, van is mivel büszkélkedni. Ott van rögtön a tankötelezettség korhatárának leszállításából következő diadal. A közmunkások között ugrásszerűen megnőtt a 16-17 éves fiatalok száma, ami remek fejlemény, mert hol is lehetnének ők jobb helyen ebben az életkorban, mint a polgármester földjein, amelyeket a felesége nevére íratott. A nagyszerű intézkedés hatására 2014 óta rendületlenül nő a korai iskolaelhagyók aránya, ma már 12,5 százalék. Ezzel máris megelőztük az unió 10,7 százalékos átlagát, s ez fényes győzelmet vetít előre, főleg azért, mert a hanyatló Nyugaton éppen ellenkező folyamatok zajlanak. 2011-ben a 17 éveseknek még 98 százaléka, 2016-ban viszont már csak a 85 százaléka vett részt a közoktatásban. Fantasztikus. Borsodban és Nógrádban a fiatalok 20 százaléka maximum az általános iskolát végzi el a legfrissebb adatok szerint. Érthető tehát a miniszterelnök bizalma, Balog humanista beállítódására a jövőben is számíthatunk.
Természetesen a sorosista Európai Unió mindezt nem értékelte. Nemzetállami önérzetünkkel mit sem törődve kötelezettségszegési eljárást indítottak a roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt, és azt ajánlották, hogy Magyarország tegyen intézkedéseket az oktatási eredmények javítására, növelje a hátrányos helyzetű csoportok részvételét a minőségi oktatásban. De hát mit dumálnak bele ezek a magyarok dolgába? Majd talán valamelyik brüsszeli biztos idejön a minimálbér feléért betakarítani a termést Mészáros Lőrinc birtokain? Na ugye.
És ez még semmi. A 2015. évi PISA-felmérés azt mutatta ki, hogy 2012-höz képest jelentősen romlott a diákok szövegértési és természettudományos teljesítménye. A 15 éves tanulók több mint negyede nem teljesítette a minimális szintet sem az olvasottszöveg-értés vagy a matematika terén, vagyis a korosztály negyede funkcionális analfabéta. S a lelkesítő számokból megkérdőjelezhetetlenül igazolja Balog kinevezését az is, hogy az unión belül Magyarországon határozza meg leginkább a tanulók társadalmi-gazdasági háttere oktatási eredményeiket. Azaz ha hátrányos helyzetű családba születik valaki, akkor szinte biztosan sikertelen lesz az iskolában. Ez 2010 előtt is így volt, de azóta tovább nőtt az iskolák közötti szakadék.
Nevezhetjük ezt lezárkóztatásnak is. És ha ez a cél, ki volna alkalmasabb a feladatra, mint az az ember, aki hat év miniszterség alatt egyetlen szegregáló iskola felszámolását nem érte el, ellenben hozzájárult több helyen a szegregáció intézményesüléséhez?
Végül adódik az a harmadik következtetés is, hogy Orbánnak pont annyira fontosak a magyarországi romák, amennyire ebből a döntéséből kiviláglik. Egy kicsit olyan, mintha valaki Németh Szilárdra bízná a honvédséget.
