Nagy N. Péter: Könyörgöm, ne!
Errefelé elmosolyodunk e mondat hallatán. Filmélmény. Gyerek mondta, hogy könyörgöm, akasszuk fel! Az előzmény egy világháború. Amikor a mai családi világok polgárháborúi vezetnek el idáig, már nincs mentség. Ilyen viszonyok között sok gyerek jobban járna, ha csapatokba verődve a maga uraként élne, mint a Valahol Európában árvái, mintsem e fojtogató családokban magára hagyva. Mint a kislány, akinek nevét ne írjuk le, a települést ne nevezzük meg, még ha mások már megtették is, de mentsük, ami menthető. Túl azon, amin már nem segíthetünk, hogy a gyerek leszúrta az apját, hogy megfékezze. Egy másik lányból sok éve médiasztárt csinált, illetve a média sztárt csinált belőle, amikor lelőtte az őt és édesanyját rendszeresen megverő, szexuálisan is támadó apját. Újra és újra elmondhatta a nyilvánosság előtt, mit tett. A közösség a médián keresztül helyeslően rábólintott. Pszichiáterek szóltak, ebből nagy baj lesz. Így, ekkora nyilvános támogatást élvezve nem tudja feldolgozni a bűnt, amitől belül akkor sem menekül, ha érthető, hogyan jutott odáig. Aki embert öl, átlép egy olyan belső határt, amelynek visszaépítése csak hosszú munkával lehetséges. Ha a külső jóváhagyás feleslegesnek mutatja ezt a munkát, könnyen betegség lehet a vége, mondták a szakemberek. És jött is a baj.
Most okosabban viselkedik a média, viszont a helyzet általában látszik súlyosabbnak.
Néhány napja egy 54 éves férfi otthonukban késsel megszúrta 18 éves fiát, 48 éves élettársát pedig ütötte-verte. Még egy lánya és annak a kisgyereke is otthon volt, tehát nagy veszélyben, ezért a férfi legkisebb, 13 éves lánya, hogy megállítsa, késsel megszúrta édesapját, aki meghalt.
A „Könyörgöm, akasszuk fel!” film, a Valahol Európában forgatókönyvében még benne volt, de a filmből már kimaradt a kisfiú története, amely magyarázza, miért hajtogatja az akasztást. Ennek a gyereknek a szüleit a szeme láttára akasztották fel, ezért ismételgeti a borzalmat. Ezt maga a gyerekszereplő, a később színésszé vált Harkányi Endre is csak a forgatás után tudta meg és mondhatta el. Ahogy azt is, hogy a film elkészülte után ünneplésre összegyűlt jó néhány szereplő többnyire a valóságban is nehéz sorsú. Kaptak kakaót és 350 forint gázsit. „Az én pénzemet ellopták tőlem, de a stáb összeadta” – emlékezett Harkányi.
Még aznap, amikor a mai 13 éves kislány tettéről szóló hírrel találkoztam, két másik is érkezett. Lovas polgárőrök találták meg egy búzatáblában elrejtőzve azt a húszéves férfit, aki megölte 18 éves húgát Biatorbágyon. A környéken élők kiabálást hallottak, de nem gondolták, hogy tragédia történik, mert sokszor volt vita a háznál. Úgy tudni, a bedrogozott férfi először az édesanyjára támadt rá, őt akarta megvédeni a húga, ekkor végzett vele az eszét vesztett ember.
Durván hasonló a két történet, még ha a résztvevők kora és az utóbbi esetben a végképp tragikus végeredmény elválasztja is őket egymástól.
Egy csendesebb, de szintén fojtogató információ ezekből a napokból: „A tévés szerepléseim után nagyon sok felkérésem volt évekig. Félmilliót is megkerestem, de mivel kiskorú voltam, nem az én kezemben landolt a pénz, amivel nem is lett volna baj, ha azért érzékelek belőle valamit. Például azt, hogy ha hazaérek, van ennivaló, meg hasonlók. De nem szeretnék a múltban vájkálni vagy a szüleimet megsérteni. Elköltöztem, és nagyon jó döntés volt” – mondta a Borsnak az egykori X-faktoros Mata Ricsi.
Véletlen, véletlen, véletlen, de éppen ezekben a napokban Vekerdy Tamást olvasok, Sólyom Lászlót hallgatok, így még nehezebben minősítek. Vekerdy visszatérően a szerinte gyerekgyilkos szocializmus korabeli iskoláknál is kegyetlenebbnek, terméketlenebbnek írja le a helyet, ahová ma a törvény küldi a diákokat.
Sólyom csak csodálkozik, Ferenc pápa általa fordított könyvének bemutatóján mondta el, miért erőltették rá az iskolákra a hittanoktatást és bontották le ezzel az egyházak kebelén belül felépített tanító helyeket.
Hiányoznak.
Csak akit ezért fizetnek, az mond valami jót arról, ami itt körülöttünk a gyerekkel történik.
Ők viszont erősnek látszanak, a kütyükre meredve röhögnek ki bennünket.
„Az akasszuk fel” történetben a gyerekek persze nem ölik meg szállásadójukat, Colos ezt nem hagyja, de azt már nem tilthatja meg, hogy Kuksival a felnőttek világa végezzen, még ha a Rom a gyerekcsapaté is lehetett végül.
Márai Sándor szerint öccsének, Radványi Gézának a története, a Valahol Európában nem ismeri a mértéket, szentimentális. Érzelgősen siratja a gyerekeket. Meglehet, de az is, hogy indokoltan. És ami engem illet, ragályosan.
