Mátyás Győző: A tenger ringó hullámain
Sajnálattal tapasztaltuk, hogy XXXország államtitkára megengedhetetlen módon gyalázta Magyarország jó hírét, azt állítva, hogy nálunk a korrupció csúcsra van járatva, és csak a kormányhoz szíjjazott vállalkozók jutnak uniós pénzekhez. Politikai támadást intézett országunk ellen, azt javasolva, hogy ezeknek a pénzeknek a kiosztását a jogállami normák betartásához kellene kötni. Azzal a szemenszedett hazugsággal vádolta meg a tiszta kezű kormányt és a vele szövetséges nemzeti burzsoáziát, hogy ami uniós pénz eléjük kerül, azt gátlástalanul ellopják. Ez vérlázító hazugság, és egyben a magyar emberek becsületének meggyalázása, mert ha a kormányt támadják, akkor a magyar emberek tisztességét támadják, és egyben beleavatkoznak a szuverenitásunk belügyeibe. Ezt a rágalmat határozottan visszautasítjuk a magyar nép nevében, amelyik a keményen dolgozó kisemberek képviseletében is hála telt szívvel viseltet a mi rengeteget dolgozó kormányunk iránt. Hogy egy ilyen alávaló kijelentés válasz nélkül ne maradjon, a magyar külügyminiszter magához kérette XXXország budapesti nagykövetét.
De mivel a miniszter úr jól megérdemelt pihenését – magánélet, értitek, fröcsögő, gyűlölködő banda, magánélet! – az Adrián egy luxusjachton tölti, a nagykövet úrnak e helyütt kellett őt felkeresnie. Ez a jacht egy talpig feddhetetlen, régen becsületrendre érett nemzeti burzsoá tulajdonában van, egy olyanéban, aki fáradhatatlan munkával gyűjti be és költi el az európai uniós pénzeket. Például káprázatos jachtot vesz, hogy önzetlen baráti segítség keretében nyaraltathassa a kormányban éjt nappallá téve áldozatosan dolgozó ismerőseit.
Hogy a külügyminiszter úrnak a családi idillt ne kelljen megszakítania, az XXX-beli nagykövetet a TEK motorcsónakja szállította a jacht közelébe, ahol biztonsági okokból fürdőnadrágra vetkőzve kellett úszva megközelítenie a hajót. A kormány elsőszámú biztonsági szakértője ugyan ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, hogy ez az akció súlyos nemezbiztonsági kockázatot foglal magában, ezért jogos lett volna elsüllyeszteni a nagykövet urat, de a diplomata kisebb testüregi motozás után feljutott a hajóra.
Végül a külügyminiszter úr a fedélzeten koktéllal kínálta az okvetetlen ország nagykövetét, majd elküldte abba a jó … pontosabban felszólította, hogy XXXország fejezze be a magyar emberek méltatlan támadását.
*
A magamfajta vezérkommentelő néha nem is bír a jó modorával, ha látja az ellenzéknek meg a sorosblogjainak ezt a parttalan gyűlöletorkánját, ami csak úgy rázúdul a külügyminiszter úr dolgos és munkabíró személyére, csak azért, mert a dicséretes munkamánia közben egy kis magánéleti kikapcsolódást engedélyezett magának. Pedig a külügyminiszter úr egész nap és egész évben csak őrködik a magyar emberek jólétén, személyesen emeli a gazdaság színvonalát, és a két kezével veri vissza a migráncsokat, amelyikeket az ellenzék akar idehozni a betelepítési terve által. Az ellenzék meg azzal a fekete öves lelkével egy ilyen áldozatos embertől irigyli a megérdemelt magánéleti kikapcsolódását. Mert ezeknek a magánélet szentsége sem szent, hogy a miniszter úr élvezhetné a pihenés zavartalanságát a barátja társaságában.
Bizony az fáj nekik, hogy a miniszter úrnak van barátja. Ezek a sötét gazemberek azt szeretnék, hogy a miniszter úr magányosan tengődjön egy lyukas gumicsónakban a tenger ordas hullámai között. De hát igenis a miniszter úr a remek természetje miatt számtalan baráti viszonyt ápol. És hát tehet ő arról, hogy van olyan barátja, amelyik szerény jólétben él, és telik neki egy ilyen szóra sem érdemes vitorlásra? A Balatonon különbek vannak.
Csak áskálódnak, ahelyett, hogy a nemzeti egyetértés nevében az ellenzék is büszke lenne rá, hogy van nekünk ilyen rátermett nemzeti burzsoánk, aki az okosságával az uniós pénzeket fullra elnyeri. Mert az ellenzék mit nyer? Még skandiván lottót se.
Nehogy már a dolgos miniszter úrnak szégyellnie kelljen, hogy ilyen szorgos, serény, példamutató barátja van!
Na persze az ellenzéknek ki a barátja? Hát a dologtalan spekuláns. Az.
Nem is lesz övék az ország hajója soha.
