Lakner Zoltán: Ha így akarja, így lesz

2017. november 2., 07:27

Szerző:

Ma is olvasható a Demokratikus Koalíció Facebook-oldalán a pártelnök 2013. október 23-i beszéde és annak legfontosabb üzenete: „Egységes ellenzéki blokkra van szükség Orbán legyőzéséhez: közös programmal, közös miniszterelnök-jelölttel, közös listával, közös egyéni jelöltekkel.” Az összefogás-skandálásról nevezetessé vált Műegyetem rakparti nagygyűléshez képest hírértékű, amit négy évvel később Gyurcsány Ferenc nyilatkozott: a DK-nak és az MSZP-nek az egyéni választókerületi jelöltállításról kell megállapodnia, „nem a közös listáról és nem a közös miniszterelnök-jelöltről”.

A közös lista ügyét a volt miniszterelnök márciusban ejtette, Botka Lászlóra hivatkozva, akinek feltételét, hogy a listán Gyurcsány ne szerepeljen, a DK érthetően elutasította. Ennek egyenes következményeként jelentette ki Gyurcsány pártja kongresszusán, a DK „megértette, hogy Botka László vezetésével az MSZP önálló listán fog indulni”, „ha így akarjátok, így lesz”. Miközben nyilvánosan elengedte – elengedhette – saját korábbi követelését, arra is figyelmeztetett, hogy a demokratikus oldal minden választókerületben csak egyetlen jelöltet állíthat.

Ez azonban nem magyarázza, miért utasítja el a közös listát és miniszterelnök-jelölést a korábban ezt követelő politikus, holott az őt kizárni kívánó Botka már nincs az országos pályán.

Gyurcsány 2013-ban pontosan azzal a koncepcióval szemben hirdette meg a minden közös politikáját, amit 2017-ben ő maga képvisel. Négy évvel ezelőtt ugyanis a Mesterházy–Bajnai-megállapodás külön listákról és koordinált egyéni jelöltekről szólt, meg arról, hogy majd a győztes ellenzéki lista vezetője lesz a miniszterelnök. Akkoriban a DK-s politikusok, a párttól teljesen független „hobbiblogok” és a közösségi médiában aktív hívek indulatosan kritizálták a koncepciót, amelynek ma szószólói.

A DK ugyanis akkor csak a harmadik párt volt a közös listát illetően egyáltalán szóba jöhető körben, és a „két nagy” a DK mellőzésében Gyurcsány végzetes meggyengítésének lehetőségét látta. A DK nem hagyta magát, az pedig az MSZP és az Együtt kudarca, hogy törekvésük nem járt sikerrel. Azt azért megjegyezhetjük, hogy a közös lista és közös miniszterelnök-jelölt négy éve még elvi tételként szerepelt a DK repertoárjában, ma meg már a pártelnök szerint „teljesen mindegy”, van-e listás együttműködés, vagyis a gyakorlatban: nincs.

Azért is figyelemre méltó ez a változás, mert Gyurcsány volt, aki az együttműködés távlatait illetően is a legmesszebbre ment. Egységes demokrata pártot vizionált, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ennek a feltételei nem állnak fenn. Ha azonban újraolvassuk az erről is szóló 2014. augusztusi Népszabadság-cikkét, akkor azt látjuk, hogy az egységes párt létrejöttéig szervezeti közeledést javasolt a partnereknek, például pártuniót, közös pártelnökséget. Gyurcsány ma csupán annyit mond: „lazán, ellentmondásosan, de erre megy a világ”.

Fotó: Bazánth Ivola

Hozzá kell tenni, a 2014-es közös lista szereplői közül senki sem akar újrázni, az Együtt például ezt sokkal hamarabb kimondta, mint a DK. A kisebb pártok miniszterelnök-jelölései saját pozicionálásukról és tárgyalástaktikai szempontokról szólnak. Az egyéni kerületi „egy az egy ellen” politika pedig 2011, azaz a jelenleg hatályos választási törvény beterjesztése óta evidencia a pártok, a szakértők, az elemzők körében. Éppenséggel a DK volt az, amely saját egyéni jelölteket nevezett meg 2013 őszén, az MSZP–Együtt-megállapodásból való kirekesztésre válaszul, azzal a kitétellel, hogy bárkit visszaléptet, ha létrejön a DK-t is magában foglaló új megállapodás, és ez így is történt. Mégis, Gyurcsány képes volt elérni, hogy 2013-ban, majd 2017-ben az összefogás-politika vezéralakjaként tűnjön fel, miközben szigorúan érvényesítette pártja és saját aktuális érdekeit.

A politikában egy hét is nagy idő, hát még négy év. Négy évvel korábban a DK kis pártként egy nem eléggé meggyőző ellenzéki megállapodás kritikusaként az egyezség kibővítéséért lépett fel. Mostanra a DK rég lehagyta az Együttöt, beérheti és megelőzheti az MSZP-t, bár a szocialisták hanyatlása nagyobb mértékű, mint a DK emelkedése, ez fontos adalék az ellenzéki összképhez. A DK visszatért alapításkori ambíciójához: a demokratikus ellenzéki csoportok vezetője, legalábbis közülük és rájuk a legbefolyásosabb akar lenni.

Gyurcsány személyes helyzete szintén megváltozott. 2013-ban taktikai okból belengette a lehetőséget, hogy nem indul képviselőnek, ha ez a közös lista akadálya. Idén erről hallani sem akart. Ugyancsak 2013-ban Mesterházyval és Bajnaival szemben titokzatos, nem a DK-hoz kötődő harmadik miniszterelnök-jelöltet hozott szóba, aki „vagy férfi, vagy nő”, de 2015-ös röpiratában már parlamenti, kormányzati gyakorlattal rendelkező, párthoz kapcsolódó miniszterelnök-jelölt fantomképét rajzolta meg.

Az új vezető szerep megcélzásáról szól az MSZP-nek szóló mostani szikár üzengetés. Közben újra célkeresztbe került az LMP, amelynek miniszterelnök-jelöltjét egy televíziós vitában Gyurcsány felelősségre vonta az egyéni kerületi együttműködés elutasításáért. A DK oda tolná vissza az LMP-t, ahonnan az szabadulni igyekszik, a kerékkötő, a zárvány szerepébe, azt üzenve a demokrata szavazóknak, hogy nekik nincs dolguk a Szél-tervvel. Alighanem ez lehet majd Gyurcsány fő gyakorlati érve a választók számára – az elvieken túl – a Jobbikkal szemben is a kampányban: ha kormányváltást akartok, az erősebb mellé kell állni.

A terv hátulütője éppen ez. A demokrata ellenzék a nagy belső átrendeződés ellenére 2014 óta nem nőtt, nem hozott létre szavazatvonzó új politikai minőséget.

Kérdéses tehát, hogy jövőre az Orbánt elküldeni próbáló szavazók számára a demokratikus pártok vagy a Jobbik tűnnek-e majd annak az erőnek, amelyre eltérő természetű kételyeiket félretéve szavazniuk érdemes.

Ha egyáltalán bármelyikük. 

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.