Ceglédi Zoltán: A blöffkirály paprikajancsi

2017. május 12., 07:30

Szerző:

Vitán felül áll, hogy amennyiben egy ország első embere, egyben saját politikai közösségének legfontosabb „arca” bűncselekményt követ el, azt le kell leplezni. De a másik oldalról belepurcintani a vakvilágba egy homályos vádat, majd azt legyezgetni mindenfelé, az viszont elfogadhatatlan.

Tragikomikus idők. A média többsége ki van éhezve a botrányra, a bulvárosítható „leleplezésekre”, az összeesküvés-elméletekre. Felelős politikus ezzel azonban nem él vissza. Nem tesz az ellenfeléről megalapozatlan, bizonyítatlan állításokat, hogy aztán odadobja a nyilvánosságnak a félinformációkat, nesze, cincáld, magyarázd, kenjed. Az ilyesféle viselkedés kizárólag a politikai paprikajancsik szokása. Persze, érthető, ha nincs más eszköze vagy gondolata. Érhető, amikor rekordmélységben tanyázik a népszerűsége. Ha nincs vagy soha nem is volt elv, ideológia, mérték a tettei mögött, csak a nyilvánosságnak szánt parádézás és a hatalom iránti remegés. Ha saját politikai oldalának többsége sem ért vele egyet, és ilyen cirkuszi mutatványokkal igyekszik elfoglalni azt, hangerővel és botrányokkal, kommunikációs lufikkal, durva hazugságokkal tör vezető szerepre.

Magához rondítaná a teljes politikai mezőt, hogy mindenki úgy viselkedjék, mint ő, aki normává tette a politikában a trágárságot és a felelőtlenséget. Ha ő nem hiteles, más se tűnjék annak – és máris megoldódik a problémája, nem kérdez senki vissza, hogy te milliárdosparódia, tényleg komolyan „a melósok” nevében beszélsz? Tényleg elő akarod adni, hogy egy vagy közülük? Tényleg azt hiszed, hogy a legelesettebb társadalmi csoportok bizalmát elcsenve naponta változtathatod az álláspontodat, mert úgysem lesz következménye? Tényleg nem látod, mit teszel így tönkre? És tényleg azt hiszed, hogy nem tudja mindenki, hogy a vagyonod sem a vállalkozói ügyesség eredménye, hanem csupán „családban maradt”?

Ez vagy te és a bűntársaid. Mert nem egy szóló bohócmutatvány zajlik, sajnos mindig van silány cinkos, aki megy a paprikajancsival. Közvetlen környezete a gátlástalanság csimborasszója, minden hazugságát védik, szajkózzák, magyarázzák. Revolversajtója gyalázkodó és hamis írások tömkelegével uszít az újságírás, sőt a minimális emberi normák figyelmen kívül hagyásával. Nem csoda: összefújta az udvarában a szemetet a szél, az kampányol neki, akiről tudható, hogy őt már soha nem fogja senki valódi újságírónak tartani, neki már soha nem lesz sikeres tévéműsora, nemzetközi karrierje nem szökik már magasba, „szakértősége” végérvényesen besározódott. Végtelenül szomorú látni-hallgatni, ahogy a különböző tévéműsorokban magyarázkodva nézik hülyének a közönséget, és próbálnak terelni, hogy hát nem is azt mondta az elnökük, meg nem is úgy kell érteni.

A támogatói „kemény mag” pedig a legerőszakosabb szektások gyülekezete, akik az egyszemélyi rajongáson kívül más preferenciával nem rendelkeznek. Ordenáré módon rontanak neki mindenkinek, aki a rajongott idoljukat kritizálni meri. Végig sem olvassák a cikkeket, úgy kezdenek kommentekben üvölteni. Mennek a bálványukkal minden kanyarban, a tegnapinak homlokegyenest ellentmondó kampányszlogent szajkózva. Az internet legszomorúbb bugyraiban gyülekeznek, és onnan rajzanak ki, hogy szétüvöltsenek mindent és mindenkit. Értelmes ember már nem is száll velük vitába, meggyőzhetetlenek, a tények, a ráció nem érdekli őket.

Ők azok, akik a legostobább, legellentmondásosabb kémsztorit is benyelik. Ha ő mondta, akkor úgy van – holott az egyetlen releváns következmény az ilyen akciók után az, hogy a valódi leleplezők, a valódi botrányokra, törvénysértésekre rámutatók már nehezebb helyzetből indulnak, hiszen őket is előre hiteltelenítik ezzel. De a bohóc célja az, hogy beszéljenek, írjanak róla, a magamutogatás iránti vágya mindig is felülírt minden (valaha talán létező) racionális szempontot, és lám, most még én is az ő kezére játszom, hiszen vele foglalkozom.

De akkor is ki kell mondani, egyértelműen, mellébeszélés nélkül: elfogadhatatlan, hogy Donald Trump, ez a milliárdos bohóc mindenféle bizonyíték nélkül azzal vádolta meg Obama elnököt, hogy az illegálisan lehallgatta őt az amerikai elnökválasztási kampányban.

Mivel az Egyesült Államok kormányzata ma azt szeretné – a magyar nép érdekeivel megegyezően –, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia legyen, a magyar kormány pedig ezt nem szeretné, halkan kijelenthető, hogy a magyar nép valódi érdekeinek előmozdítását – bár aligha tehet érte bármit – az Egyesült Államok kormányzata szorgalmazza, a magyar kormány pedig nem.
A Hunyadiak koporsóit azért nyitották fel, hogy DNS-mintát vegyenek belőlük. Ezekből megállapítják Mátyás király „Y-kromoszómás haplocsoportját”, azaz a „férfiágon öröklődő genetikai markereit”. A tudás birtokában a székesfehérvári osszáriumból kiválogatnák Mátyás király csontjait, összeraknák a csontvázát, majd eltemetnék. Kezdetnek. Mert utána jönne a többi király.
Így érkeztünk meg a 25 év alattiak mentességéhez. Mire is lesz ez jó? Kellemes lesz nem fizetni adót, de ettől például még nem lesz jobb a fiatalok helyzete a munkaerőpiacon – itt a legmagasabb a munkanélküliség. Azért, mert több nettója lesz a fiatalnak, még nem éri meg jobban felvenni, alkalmazni. Ha pedig nem talál munkát, másodlagos, hogy mennyi a kedvezmény és a mentesség.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a felhasználó  a szolgáltató önkényének ki van szolgáltatva és ezekben az esetekben gyakran sérülnek a szólászabadsághoz fűződő alkotmányos jogok. Nem csak és nem is elsősorban Trump elnökről van szó, hanem nagyon sok névtelen, ismeretlen felhasználó alkotmányos jogairól.
A magyar kormánypropaganda, vagyis az állami talpat vehemensen nyaló sajtó egésze a washingtoni Capitol Hillen zajlott történéseket olyan kifordított logikával, olyan elferdített interpretációval, olyan valóságellenes tálalásban, olyan szemérmetlen hazudozással és olyan lelketlen, lehetetlen, szemfényvesztő álmagyarázatokkal adta elő, hogy még a leginkább elszánt Trump-hívők sem találhatták volna ki ennek forszát, minthogy nem is találták, mert nekik valóságosan is legfeljebb kisebb csúsztatásokra futotta.