Most akkor mégsem tesz gonosszá a hatalom?
Előfordulhat, hogy egyszerűen megrendezett volt a stanfordi börtönkísérlet, azaz minden idők egyik leghíresebb és egyben leghírhedtebb pszichológiai kísérlete, amely hivatalosan a mai napig jelentős bizonyítéka annak, hogy a hatalom, illetve az alá-fölé rendeltség milyen érzelmi,pszichés reakciókat vált ki az emberekből.
Közismert: a Philip Zimbardo nevéhez kötődő szociálpszichológiai kísérletben 1971-ben a Stanford Egyetem egyik épületének alagsorában diákok bevonásával vizsgálták a hatalom emberre gyakorolt hatását: a diákok egyik fele rab lett, másik fele börtönőr, véletlenszerűen, és a továbbiakhoz a kísérlet vezetői nem adtak semmilyen instrukciót. Mégis, a résztvevők olyan hamar és olyan extrém mértékben helyezkedtek bele a kísérletbeli státuszukba – a börtönőrök kegyetlenkedni kezdtek, a rabok némelyike pedig összeomlott, teljesen kiszolgáltatottá vált az elnyomástól –, hogy a kísérletet hamarabb le kellett állítani, nehogy valamely résztvevőben maradandó károkat okozzon.
A kísérletet vezető, ezzel hírnevét megalapozó, azóta sztárpszichológusként ünnepelt Zimbardo akkoriban azt állította, a börtönőrök szerepét játszó résztvevők semmilyen utasítást nem kaptak, bizonyos keretek között teljes szabadsággal dönthették el, hogyan viselkednek, milyen módszereket tartana szükségesnek a rend fenntartásához.
Ám a Medium.com cikkében az oknyomozó újságíró Ben Blum most dokumentumokkal alátámasztva vonta kétségbe a kísérlet eredményét: hangfelvételekkel bizonyította ugyni, hogy a kísérletben részt vevők nemhogy nem kaptak instrukciókat, de nagyon is egyértelműen el lett nekik mondva, hogyan viselkedjenek, különben a kísérlet nem fog működni. Az egyik felvételen David Jaffe, Zimbardo egyik tanítványa, aki a börtönigazgató szerepét játszotta, arról beszél az egyik őrnek, hogy keményebbnek kell lennie, különben a kísérlet nem fog működni:
„Mert az őröknek tudniuk kell, hogy minden őr úgynevezett "kemény őr" lesz. [...] Ez nagyon fontos a kísérlet működése szempontjából, mert az, hogy ez a dolog úgy fog-e kinézni, mint egy börtön, vagy nem, ami a dolog célja, az nagyban függ az őrök viselkedésétől.”
Blum egy egykori résztvevő vallomásából indult ki: bizonyos Douglas Korpi, aki a kísérletben rabként szerepelt, azt mondta Blumnak, hogy sokat emlegetett összeomlása nem volt teljesen őszinte, a kísérletet vezető, azóta világhíres Zimbardo professzor győzte meg, hogy eljátssza a kiborulást.
Magyarán a kísérletet megrendezték, befolyásolták, ami minimum kétségessé teszi annak eredményeinek hitelességét.
Így az a pszichológiai tézis, amelyet e kísérletet követően gyakorlatilag mindenki feltétel nélkül elfogadott: miszerint azonnal elkezdi gonosszá tenni a hatalom az egyént, amint megérzi lehetőségeit, vagy egyáltalán nem igazak, vagy legalábbis nem úgy, ahogy állították. Philip Zimbardo, akit gyakorlatilag ez a kísérlet tett sztárpszichológussá, és aki rendszeresen jár Magyarországon, egyelőre nem reagált a Medium cikkére. A történtek fényében ugyanakkor nem túl biztató, hogy Orbán Viktor állítólag – mint megírtuk – éppen Zimbardotól kért tanácsokat Magyarország irányításához.
Egyébként nem ez az első híres kísérlet, amiről nemrégiben kiderült, nem hiteles. Stanley Milgram 1963-as kísérlete szintén manipuláltnak bizonyult: Milgram a hatalommal szembeni engedelmességet vizsgálta híres áramütéses kísérletében, és azt találta, hogy ha azt mondják, ez a dolga, akkor az emberek többsége nem riad vissza a kínzástól és a gyilkosságtól sem. A kísérlet dokumentációja pár éve nyilvánosságra került, egy Gina Perry nevű pszichológus pedig megvizsgálta a papírokat és arra jutott, hogy az eredmények értelmezése teljesen helytelen volt, sőt Milgram vélhetően szándékosan publikált valótlan adatokat. Míg ugyanis a kísérletben állítólag arra jutottak, hogy az emberek java bármeddig hajlandó volt elmenni társai kínzásában, addig a dokumentációban az állt, hogy a résztvevők kétharmada nem volt hajlandó túlmenni egy bizonyos határon, akik pedig elmentek a végsőkig, a halálos áramütésig, azok tudták, hogy valójában nem okoznak senkinek fájdalmat, csak „játék” az egész. Ez utóbbi részlet csak a résztevőkkel készített interjúkból derült ki, ezeket viszont sokáig titkolták a nyilvánosság elől.
Nem csoda, hogy a hírnevét e kísérletre építő, s évtizedek óta rengeteg médiaszereplés erre alapozó Zimbardót azonnal megtámadta a szakma. Jay Van Bavel, A New York-i Egyetem szociálpszichológusa például Twitteren ment neki Zimbardónak, ahol azt írta:
„A lényeg, hogy a komformitás nem természetes, vak vagy elkerülhetetlen. Zimbardo nemcsak mélyen tévedett ebben – hanem a nyilvános kommentárjai emberek millióit vezették félre, hogy elfogadják ezt a hamis narratívát a stanfordi börtönkísérletről.”
The bottom line is that conformity isn’t natural, blind or inevitable.
— Jay Van Bavel (@jayvanbavel) 2018. június 12.
Zimbardo was not only deeply wrong about this—but his public comments misled millions of people into accepting this false narrative about the Stanford Prison Experiment.
10/n pic.twitter.com/RHYq3DX5kn
