DNS-teszt – Leginkább dilire jó, a következmények viszont nem biztos, hogy viccesek
Egyre nagyobb üzlet egy házilag is könnyen elvégezhető DNS-teszt alapján megmondani – vagy inkább megtippelni – a megrendelők származását, azonban úgy látszik, hogy súlyos árat fizethetünk valamiért, ami jelen állás szerint inkább dilire jó egy ilyen DNS-teszt, mint ad pontos válaszokat a bennünket érdeklő kérdésre.
„Azt hiszem egy kemény beszélgetést kell lefolytatnom a szüleimmel” – mondta Travis Dhanraj miután megkapta a beküldött DNS-teszt elemzését. Az eredmény ugyanis azt mutatta, hogy beagle és basenji (egy afrikai kutyafajta) keveréke. Igaz, Dhanraj és munkatársai olyan cégeket teszteltek, amelyek keverékkutyák genetikai elemzését kínálják az ügyfeleknek. A vizsgált négy cég közül egyedül a legnagyobb (az Embark) adott értékelhető eredményt, kettőnél meg talán az is pontosabb lenne, ha a laborban megpörgetnének egy szerencsekereket, amelyre kutyafajtákat írtak fel. Ugyan kimondottan nehéz – és amint a fenti példa mutatja: cseles – feladatokat adtak (egy-egy Törökországból és Kuvaitból örökbefogadott kutya, egy fajtatiszta német dog és egy emberi DNS-mintát kellett kielemezniük, mint ismeretlen hátterű keverékkutyákét), de egy ekkora mellélövés azért arra utal, hogy néhány cég valójában szélhámosságot művel.
A szervkereskedők legalább fizetnek a vesénkért
Lehetne egyszerű fogyasztóvédelmi ügy, de gondoljunk bele: amennyiben nem a kutyáink, hanem saját DNS-mintánkat adjuk oda egy-egy cégnek, akkor nagyobb bajunk is lehet annál, mint hogy lecsivavázzák a törzskönyves német dogunkat, ahogy a fent idézett próbavásárlás során történt. Saját DNS-ünk és az abból kikövetkeztethető származásunk ugyanis az egyik legérzékenyebb adatunk, amelyet nemhogy ingyen adunk oda a fenti cégeknek, amelyek kétes szolgáltatást nyújtanak, hanem még mi fizetünk érte.
2019-ben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság közleményt adott ki, amelyben azt javasolják, hogy ne vegyünk igénybe DNS-minta elemzésén alapuló szolgáltatásokat. Mint írják: „Tipikus jellemzője e szolgáltatásoknak, hogy az érintett által rendelkezésre bocsátott genetikai mintákat, megszerzett adatokat az adatkezelők a szolgáltatás nyújtását követően is megőrzik, azokat számos esetben más felhasználó részére értékesítik és továbbítják. Noha ezen adattovábbításra jellemzően a genetikai adat eredetéhez kapcsolódó személyazonosító adatok nélkül kerül sor, a genetikai adatok jellege miatt azonban azok későbbi felhasználása során más adatokkal (pl. ismert személyazonosságú rokonok által megadott mintákból származó adatok) összekapcsolva visszanyerik személyazonosításra alkalmas természetüket.”
Yaniv Erlich és munkatársai több ízben is publikáltak az adatvédelmi aggályokról. Például arról, hogy mennyire könnyű beazonosítani a mintaadókat pusztán néhány, az interneten is hozzférhető, nyilvános adat – mint például a vezetéknév és az életkor – segítségvel. Vagy éppen arról, hogy még az sem szükséges ahhoz, hogy információkat tároljanak rólunk, hogy mi magunk adjunk mintát. Elegendő, ha valamely rokonunk, akit talán nem is ismerünk, már megtette.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Külföld
2023. január 6., 06:26
Egy késtokon talált DNS-nyom, mobiltelefon- és közlekedési adatok, valamint a túlélő lakótárs vallomása vezette a rendőrséget a tavaly novemberben elkövetett Idaho állambeli négyes egyetemistagyilkosság gyanúsítottjának nyomára – derült ki a nyomozás csütörtökön kiadott irataiból.
Bloomberg
2021. június 19., 11:06
Egyre komolyabb egészségügyi projektekben vesz részt a DNS-tesztelő cég.
A legnagyobb üzlet azonban nem is abban rejlik, hogy egyre többen veszik igénybe a szolgáltatást, hanem abban, hogy az így felépülő adatbázist aztán adják-veszik a szolgáltatást nyújtó cégek. A 23andMe nevű genetikai elemzést kínáló cég például a világ egyik vezető, multinacionális gyógyszeripari cégével, a GlaxoSmithKline-nak kötött együttműködési megállapodást, melynek értelmében az hozzáfért az általa tárolt adatokhoz.
Mind e mellett a TechCrunch épp a múlt év végén derítette ki, hogy közel 7 millió felhasználó személyes adatait lopták el a 23andMe-től, azaz immár nem csak a GlaxoSmithKline rendelkezik rengeteg kényes és személyes információval ennyi emberről, hanem valójában bárki.
A DNS-teszt épp csak azt nem tudja nyújtani, amit ígér
Eközben a humán genetikai tesztek pontossága sem sokkal jobb, mint a fenti, kutyás példa. A TechCrunch újságírója saját teszteredményeit tette közzé, ezek szerint ő egyszerre 1, 25 és 39 százalékban nigériai származású. A legalacsonyabb és a legmagasabb értéket ráadásul ugyanaz a cég adta két eltérő időpontban. A lap megszólította Dr. Jennifer Raff, a Kansasi Egyetem antropológiai tanszékének adjunktusát, aki úgy értékelte a DNS-tesztek használhatóságát, hogy teljes baromságnak (complete bulshit) ugyan nem teljes baromság, de rengeteg bizonytalanság van benne. Mint kifejtette: az emberek szeretik a határozott válaszokat, de erre egyelőre alkalmatlanok a népszerű házitesztek. Mindez nem a cégek hibája – azoknak egyedül az róható fel, hogy nagyobb pontosságot ígérnek, mint amilyenre valójában képesek –, a száz százalékos pontossághoz ugyanis az kéne, hogy a bolygó összes emberének genetikai adataival rendelkezzenek. Mint a kutyás példából kiderült: a legnagyobb és így a legtöbb adattal rendelkező cég adta a legpontosabb válaszokat. Kérdés ugyanakkor: szeretnénk-e, hogy magáncégek rendelkezzenek a világ összes emberének genetikai adataival, adott esetben olyan családi titkokkal is, amelyekről a mintaadó sem tud?
Mindent összevetve, a postai úton elküldött nyálmintánk alapján feltételezett származásunkért fizetni nem csak abban hasonlít a Facebookon kitöltött „Mi az indián neved?” teszthez, hogy az azáltal megszerzett személyes adatainkat mások váltják pénzre, hanem abban is, hogy a kapott eredmény nem kizárt, hogy pontosan annyit is ér.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Andrew Brookes / Image Source / AFP)
