A legdrámaibb változás: a fajok felfelé húzódása
A 144 éves amerikai Yosemite Nemzeti Park kisemlősei - cickányok, egerek, ürgék - a magasabban fekvő, hűvösebb tájakra költöztek az éghajlatváltozás miatt - állítja egy, a Science című folyóiratban megjelent tanulmány, amely a kilencven évvel ezelőtti kisemlős-populációkat hasonlította össze a maiakkal.
– Nem azért mértük fel az állományokat, hogy az éghajlatváltozás hatásait tanulmányozzuk, hanem hogy lássuk, mi változott a legutóbbi, 1918-as felmérés óta – mondta a kutatás vezetője, Craig Moritz, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem professzora.
– A legdrámaibb változás a fajok felfelé húzódása volt. A változás okára egyértelmű a válasz: az éghajlat.
A régió - középső Sierra Nevada - legalacsonyabb éjszakai hőmérséklete három Celsius-fokkal emelkedett 1918 óta, gleccserei egyre fogynak, és egyre több csapadék hullik le eső formájában, nem pedig hóként.
A populációk mozgásai nem változtattak a park biológiai sokféleségén, de az egyetem biológusai szerint a gyors, egy évszázadon belüli változások gondot okozhatnak. A fajok fele áttette székhelyét, a másik fele azonban nem, és ez azt jelenti, hogy az életközösségek összetétele megváltozott.
– Az efféle változások örök idők óta zajlanak az életközösségekben – magyarázta James Patton professzor, a tanulmány társszerzője, és a terepmunka vezetője – A különbség az, hogy a mostani változások nagyon gyorsak.
Patton szerint, ha a fajok mozgása lassú, elegendő idő áll rendelkezésre az életközösségnek, hogy újra egyensúlyba kerüljön egy "felborulás" után. Abban az esetben, "ha a változás túl gyorsan következik be, akkor a rendszer elemei összeomolhatnak, mert egy kulcsfontosságú elemet túl gyorsan távolítanak el a rendszerből".
A kutatás eredményei igazolják, hogy szükségesek a nagy kiterjedésű védett területek, a nemzeti parkok ahhoz, hogy a fajok szabadon - elmozdulással - reagálhassanak a környezet változásaira.
