Udvaros Dorottya a szülei elvesztéséről és édesapja második házasságáról vallott: Édesapám egyszer csak megismerkedett egy hölggyel

Udvaros Dorottya édesapja, Udvaros Béla színházigazgató volt, édesanyja Dévay Camilla pedig színésznő.

2024. december 9., 11:04

Szerző:

Udvaros Dorottya filmbemutatón vett részt: a Duna fogja sugározni a Nemzeti Színház Ők tudják, mi a szerelem című előadásából készült tévéfilmet. A premieren a tavaly a nemzet színészévé választott és idén a Nemzeti Színházból idén távozott színésznő sokat mesélt a Blikknek nemcsak a filmről és pályájának új, szabadúszói fejezetéről, hanem a film témájához kapcsolódva a szüleiről is.

Udvaros Dorottya és édesapjának második kapcsolata

Udvaros Dorottya szülei Udvaros Béla és Dévay Camilla voltak. Dévay Camillát 1947-ben koholt vádak alapján börtönbe zárták, internálták. A szabadulása után eltiltották a színpadról. A pár kislánya, Udvaros Dorottya 1954-ben született meg, ezután házasodtak össze. 1957-ben együtt szerződhettek Kecskemétre, majd tizenhat évvel később Békéscsabára. Több mint húsz évig voltak azonos társulat tagjai, írja róluk a Wikipédia, Dévay Camilla 1998-ban hunyt el.

Az ezt követkő időszakról Udvaros Dorottya a következőket mondja:

„Amikor elhunyt az édesanyám, az édesapám elég sokáig gyászolta őt. Aztán egyszer csak megismerkedett egy hölggyel, aki szintén özvegy volt, és emlékszem, ezért annyira hálás voltam a sorsnak. Sokat utaztak, kiállításokra, koncertekre jártak. Hálás vagyok, amiért gyönyörű tizenkét évet tölthetett még el vele az édesapám. Ez nekem is ajándék volt. Édesapám párja még most is él, tartjuk a kapcsolatot, az új anyukámnak hívom.”

Karger Kocsis Magdóról volt, aki Udvaros Béla második felesége lett. Udvaros Dorottya édesapja immár több, mint négy éve, 2020. május 14-én hunyt el.

Udvaros Dorottya a Nemzeti színházból

Nagy visszhangja volt idén nyáron Udvaros Dorottya azon interjújának, amit a Partizán című YouTube-csatornának adott. Ebben a következőkkel reagál arra, hogy Alföldi Róbert időszakát szokás a Nemzeti Színház aranykorának tekinteni:

„Szerintem a Jordán [Tamás] alatt is voltak nagyon jó előadások. [...] A Robi progresszívebb színház volt, ez kétségtelen. Mindazok, akik ezt várják el a színháztól és kevésbé a klasszikusabb előadásokat, ők nagyon szerették. És egyébként én is, egy csomó darabban benne voltam, játszottunk is együtt, nagyon sok mindent nagyon szerettem. [...] A társadalmi elismertsége lehet, hogy erősebb volt.”

Érdemes alább megtekinteni a teljes interjút, ha ön még nem látta volna.

(Kiemelt kép: YouTube/Partizán)