Shane Tusup: Minden sportoló egy-egy üzleti vállalkozás és brand

Sport vs szórakoztatóipar, magány vs család, edzés vs szereplés. Exkluzív interjúnk Shane Tusuppal!

2022. február 3., 17:53

Hosszú évek óta a magyar közélet részese Shane Tusup. Amikor úszóedzőként ismert lett, valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy nem sokkal később mennyi egyéb sportággal kapcsolatban is említeni fogják a nevét – azt pedig talán még kevésbé, hogy tévéműsorok, magazinok szereplőjévé is fog válni a 33 éves sportszakember.

Hét kérdést tettünk fel neki, ezeknek első, hangsúlyosabb fele a sport és a (közösségi) média, a sport és a szórakoztatóipar viszonyát firtatja. A személyesebb kérdéseket az interjú második fele tartalmazza. Íme Shane Tusup válaszai.

Véleménye szerint mennyire fontos egy profi sportolónak, hogy jelen legyen a közösségi médiában? Elengedhetetlen eszköze-e ez egy sportoló karrierjének előmozdításához, vagy inkább csak elvonja a figyelmet a lényegről?

Úgy gondolom, ez egyénenként más és más, mert attól függ, hogy mik a sportoló céljai az életben és a sportban. És attól is, hogy éppen hol tart a pályáján, és mit szeretne elérni profi sportolóként egyrészt a profi karrierje során, másrészt a profi karrierjét követően.

A személyes eltérések mellett azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a sport világa egy iparág, és benne mindegyik sport szintén egy-egy iparág, tehát minden sportoló egy-egy üzleti vállalkozás és brand. Így a mai társadalomban számomra ez az egész az adott üzleti vállalkozás belső működésének az egyengetéséről szól, és bár minden vállalkozás más arányokkal működik, a marketing, branding és hirdetés valamilyen szinten az összesnél jelen van.

Profi karrierjük után sok nemzetközi és magyar sportoló tér át a tévés szereplésekre, realitykre, celebes vetélkedőkre. Caitlyn Jennertől Tóth Dávidig ki a kedvenc sportolói múlttal rendelkező realitysztárja és miért? Ki az, akit a legkevésbé kedvel?

Úgy gondolom, hogy ez sokkal általánosabb, mint első pillantásra gondolnánk, és bele van építve az iparág működésébe. A profi sportolók ugyanúgy hivatásos szórakoztatók, mint azok, akik a tv, a film, a zene vagy divat iparágában dolgoznak. Egy jól ismert, erős rajongói bázissal rendelkező sportoló számára nem egy nagy ugrás átlépni a sport iparágából a szórakoztatóiparba. Én személy szerint ennek mindig is nagy rajongója voltam, mert gyerekkoromban is úgy gondoltam erre, hogy ez bizonyítja, hogy a kedvenc sportolóimnak vannak céljaik és terveik azon túl is, hogy csak sportolnak, és hogy a körülöttük levő pozíciókban olyan emberek vannak, akik segítik őket ebben az átmenetben. Úgy értem, függetlenül attól, hogy milyen sikeres sportoló valaki és milyen sokáig játszik, ha minden jól megy, az illető az élete nagyobbik részét a hivatásos sportolói karrierje után fogja leélni. Még egy LeBron vagy egy Brady is vissza fog vonulni a legjobb esetben maximum 40 évesen, és akkor remélhetőleg lesz még nekik hátra további 40, 50 vagy akár 60 évük, hogy élvezzék az életüket, a családjukat és a barátaikat.

Bár nyilván elfogult vagyok, az én személyes kedvencem, aki ezt remekül csinálta, egyértelműen LeBron James. Először is, mert amíg őelőtte sokan a visszavonulásukig vártak azzal, hogy ennek egyáltalán nekikezdjenek, addig neki már akkor sikerült teljes gőzzel beindulni, amikor még játszott. Miközben olyan helyzetben van, hogy bármit megtehet, amit csak akar, mégis van olyan intelligens, hogy a kosárlabdán kívüli tevékenységeit olyan határok között tartja, hogy az a játékát ne befolyásolja. A körülötte levő embereket olyan helyzetbe hozta, hogy a segítségükkel folyamatosan terjeszkedhessen az üzleti birodalma, és már bele is kóstolt a filmiparba a Space Jam 2-vel és Kész katasztrófával, valamint az ismeretterjesztésbe, az italok iparágába és a politikába. De nagyon-nagyon sok példa van olyan sportolókra, akik ezt elképesztően jól csinálják a karrierjük vége után, elég például megnézni, hogy miket tett le az asztalra Dwayne Wade vagy Shaquille O’Neil, miután visszavonultak a kosárlabdától.

Negatív példának nem szeretnék egy konkrét sportolót sem felhozni, mert úgy érzem, hogy valószínűleg sokkal több minden történik a színfalak mögött az áttérés és/vagy alkotás folyamatában, mint amiről mi tudomást szerezhetünk. És őszintén szólva millió dolog van, ami az ilyen nagy produkciókkal kapcsolatosan félremehet, és amit a sportolók nem tudnak kontrollálni. Mi csak egy pici részletét látjuk az egésznek, illetve a döntéshozatali folyamatnak, és a saját körülményeink és hátterünk alapján alakítjuk ki a véleményünket.

Ön szívesen vállal reality- vagy tévés szerepléseket Magyarországon? Milyen műsorokban/csatornákban, milyen megkereséseket kapott?

Persze! Mindig nyitott vagyok új tapasztalatokra és kihívásokra. Az egész karrierem azon alapszik, hogy mindig próbálok nyitott lenni mindenre.

Néhány évvel ezelőtt én voltam az Oroszlán a Nicsak, ki vagyok?-ban a TV2-n. Azóta is volt néhány megkeresésem a TV2-től és az RTL-től egyaránt, de hát a projektnek be kell illeszkednie az éppen aktuális feladataim közé. Ha éppen egy sportolóval vagy csapattal dolgozom, nem hagyhatom őket faképnél egy reality show kedvéért, de ha egy menő projektről van szó, és belefér éppen az életembe/időbeosztásomba, akkor nagyon szívesen részt veszek.

Ön szerint milyen szerepe van egy átlagember életében a profi sportnak? Csak egy kis kikapcsolódás esténként a tévé előtt, vagy ennél többet jelent?

Ez egy hatalmas nagy kérdés és a válasszal egy egész tankönyvet meg lehetne tölteni. De a számomra pont ez az, amiért ennyire szeretem a sportot: sokféle vonatkozásban rendkívüli hatása lehet az emberek életére. A történelemre visszatekintve azt látjuk, hogy sport mindent túlélt, háborúkat, gazdasági válságokat, járványokat, mindent. A sport mindig hatalmas szerepet játszik az életünkben. A hatása szinte felmérhetetlen: az oktatás pillanatai, a fejlődés az életben, új állások, pénzügyek, szórakozás, inspiráció, motiváció, megélhetés és életmód… A listát még lehetne folytatni, és bárhonnan nézi az ember, a sport kihatása valamilyen mértékben mindig meglátszik.

Őszintén szólva azok, akik azt állítják, hogy a sport az ő életükben egyáltalán nincs jelen, csak nem veszik észre, hogy a sport igazából mekkora hatással van életük egyes területeire.

Eklatáns példa lehet, hogy egyszer részletes pénzügyi elemzésnek vetették alá LeBron James azon döntését, hogy a Miami Heattől visszamegy a Cleveland Cavaliershez, valamint analizálták ennek pénzügyi hatását és az ebből következő pénzmozgásokat. És az elemzés végeredménye az lett, hogy körülbelül fél milliárd dollár (kb. 157 milliárd forint) vándorolt át Miamiből Clevelandbe. Ez nem csak a csapat vagy a játékos bevétele, hanem benne van minden összeg, ami a városhoz került, és ami végső soron eljut a társadalom többi részéhez és nagyszámú iparághoz. Ebből is látszik, hogy az is érzi a hatását, akit nem érdekel a sport.

Ezen kívül elég ránézni a sportban részt vevő gyerekekre, hogy az ember lássa, hogy mennyi elképesztően pozitív tulajdonságot és képességet tanulnak meg és gyakorolnak nap mint nap, és hogy ezeket hogyan sajátítják el a részvételük ideje alatt. Rengeteg tanulmány bizonyítja, hogy a sportnak milyen jelentős hatása van a gyerekek fejlődésére.

A héten publikált egy Instagram-sztorit azzal, hogy „Magyarország, ha szeretnétek, hogy történjen végre valami a kézilabdában, hívjatok fel!” Úszás, labdarúgás, curling, golf, lovaglás, most a kézilabda... Létezik olyan sport, ami nem érdekli?

Nem, nincs ilyen. Minden sportot imádok. Mindig azt szoktam mondani, hogy a valós élet szuperhősei a sportolók. Fantasztikus dolog, hogy volt szerencsém hivatásszerűen részt venni az úszásban, labdarúgásban, jégkorongban, curlingben, golfban és a lovassportban. És egyértelműen nagyon szeretnék foglalkozni a kézilabdával is. Csodálatos sportról van szó, és Magyarország nagyon tehetséges benne.

De őszintén szólva az emberi teljesítményt értékelem, mindet – mindegy, hogy üzleti életről van szó, egy előadásról, sebészetről, éneklésről vagy formatervezésről. Nem csak a sporttal szeretek foglalkozni, hanem mindenben igyekszem kamatoztatni a képességeimet, ahol az emberi test és szellem napi szintű teljesítményéről van szó. Mindig megkérdőjelezzük azt, amit a lehetőségek határának tekintenek, pedig az emberi test és szellem egyszerűen a létező legelképesztőbb organizmus, és csodálatos dolog részt venni a határok keresésében.

Amikor édesanyám várandós volt velem, akkor is mindennap lovagolt, úgy nőttem fel, hogy előbb tanultam meg a gyeplőt fogni, mint járni. Tizenévesen arra tanítottak, hogy tudjak olvasni a lovak testbeszédéből, és hogy az emberi érzelmek segítségével kapcsolatot tudjak teremteni az állatokkal. Mindig lenyűgözött, hogy az emberek mennyire alkalmazkodóképesek, és hogy még állatokkal is tudunk egymáshoz kapcsolódni, hogy partnerekként nagy tetteket vigyünk végbe. Egy álmom vált valóra azzal, hogy most újra lehetőségem lett belépni a lovassportba, és ez arra is kiváló lehetőség a számomra, hogy megmutassak valamennyit a gyökereimből és a családom történetéből.

Ezzel együtt, ha lehetőségem kínálkozna, hogy a kézilabdával is foglalkozzam, és hozzásegítsem Magyarországot, hogy az ország a nemzetközi kézilabda világában a következő szintre felküzdje magát, akkor két kézzel kapnék a feladat után.

Jöjjön két személyesebb kérdés! Karácsonykor hosszú idő után újra a szüleivel lehetett. Milyen volt az ezt megelőző időszak az ön számára itt Magyarországon? Nem érezte magát egyedül, magányosnak?

Igen, fantasztikus volt, hogy ilyen hosszú külön töltött idő után ezt a karácsonyt most édesanyámmal és édesapámmal ünnepelhettem. Nagyon nehéz időszak előzte ezt meg. Bár igyekeztem átvészelni, visszatekintve úgy látom, hogy igazából sokkal nehezebb volt, mint amilyennek közben megéltem. Nagyon sokat küzdöttem a magánnyal ebben az időszakban, főleg, hogy az egészhez még hozzájött a járvány is. De nagyon szerencsés voltam, mert még a pandémiával együtt is nagyon sok munkám volt. Beindult a természetes túlélési ösztönöm, és csak a munkára koncentráltam, illetve arra, hogy próbáljak minél többet tanulni. De nem akarok hazudni, néhányszor megfordult a fejemben, hogy szedem a sátorfámat és egy időre hazamegyek. Viszont mindig aggódtam, hogy mi van, ha elhagyom az országot, meglátogatom a családomat és megfertőzöm őket, vagy nem tudok visszajönni, hogy újrakezdjem a munkát. Ezen kívül ott volt egy csomó sportoló, akik szintén nehéz helyzetben voltak a járvány miatti különleges helyzet, az elhalasztott versenyek miatt, szóval feléjük, és szüleim felé is felelősséggel tartoztam, hogy kitartsak és jó döntéseket hozzak.

Úgy gondolom, hogy a családom összes tagjával az ünnepek alatt eltöltött csodás idő volt a jutalom egy nagyon nehéz út végén. Annyira pozitív fázisban vagyok most az életemben, hogy még inkább tudom értékelni a nehézségeket, amik azzá formáltak, aki mostanra lettem.

Jópár hónapja tart már a kapcsolata Szabó Zsófival. Mondjon egyvalamit, amit tőle tanult meg ezalatt az idő alatt – és esetleg egy olyat is, amit talán ő tanult el öntől!

Nem is tudom, hol kezdjem a választ erre a kérdésre! Az biztos, hogy Zsófi a legjobb tulajdonságokat hozza ki belőlem. Egy olyan férfit, olyan embert, akinek nagyon jó lenni. Szeretem azt a férfit, aki mellette lehetek, és nagyon büszke vagyok Zsófira, aki annyi mindenben inspirál engem. Ez az energia és pozitív hozzáállás ragályos és ráadásul addiktív is. Nagyon jó érzés tudni, hogy az ember egy ilyen erős és támogató társat tudhat maga mellett.

Hogy ő mit tanult tőlem, azt tőle kéne megkérdezni. Nem akarok a saját érdememnek betudni semmit, mert ő nélkülem is egy nagyszerű ember, de azért remélem, hogy én is tudtam pozitív hatással lenni őrá.