Aggasztó hírek Pásztor Erzsi színésznőről: drámaian lefogyott az utóbbi időben – ez áll mögötte

Pásztor Erzsi maga beszélt a betegségéről, ami a fogyást okozza, vagyis remélhetőleg most már csak okozta.

2025. április 7., 08:59

Szerző:

Pásztor Erzsi nyilatkozatot adott a Blikknek azzal kapcsolatban, hogy valóban az utóbbi időben csökkenni kezdett a testsúlya, és azt is elárulta, mi ennek az oka.

Pásztor Erzsi vérszegénységgel küzd

A 88 éves színésznő, akit a legtöbben Janka néni szerepéről ismernek a Szomszédokból, többek között a következőket meséli most az egészségi állapotáról:

„Súlyos vérszegénység alakult ki nálam jó pár hónapja, ebből kifolyólag vashiányom lett, emiatt sokáig alig volt étvágyam, és akaratom ellenére csak fogytam. Kaptam rá gyógyszereket, de csak egy ideig szedtem őket, mert azok meg más problémát okoztak.”

Ami reményre okot ad ebben a helyzetben, az az, hogy mostanra már visszaállt Pásztor Erzsi vasszintje a megfelelő mértékre – már csak az a kérdés, hogy a testsúlya mikor normalizálódik majd. A fent kiemelt kép az RTL szilveszteri köszöntőjéből való: itt is lehetett látni, hogy Pásztor Erzsi jóval vékonyabb, mint korábban.

„Jelenleg 50 kiló vagyok, csont és bőr. Sose voltam még ennyire vékony, a betegségem után sem”

– mondja Pásztor Erzsi, és a betegség, amiről itt beszél, egy vashiánynál jóval komolyabb volt. A színésznőnél 2018 elején találtak végbélrákot, ami miatt kemoterápiát és sugárkezelést is kapott. Ahogyan abból felgyógyult, minden bizonnyal a vérszegénységből-vashiányból is most már hamarosan kilábal. Pásztor Erzsi mindenesetre azt is bevallja az interjúban, hogy a régi ruhái túl nagyok már rá, ezért jó részüket elajándékozta.

Pásztor Erzsi, amikor beteg

A Rákgyógyítás című oldalnak adott interjút Pásztor Erzsi 2019-ben, és ennek az egyik legérdekesebb részlete, amelyben a színésznő a betegsége kapcsán arról beszél, milyen az, ha az ember országosan ismert személyiségként kerül kórházba:

„Én imádom, ha felismernek, örülök, ha megszólítanak, rengeteg szeretetet kapok. De amikor az onkológián vagy a sugárkezelő előtt várakozva éreztem, hogy rólam pusmognak, azt nehezen viseltem. Láthatatlan szerettem volna lenni. Ez azután majdnem teljesült is, mert egy idő után úgy lefogytam, olyan cefetül néztem ki, hogy már nemigen ismertek rám. Belenéztem a tükörbe reggel, és azt mondtam: «teremtő Istenem, Erzsi, te meg hogy nézel ki!» Úgy képzelem, hogy a tébolydában lehetnek olyanok az emberek, mint amilyen akkor én voltam: aki még nem veszélyes, de már nem sok választja el attól. Amikor tolószékben vittek a vizsgálatokra, eltakartam az arcomat. Hiú vagyok, szégyelltem ahogy kinéztem, lógott rajtam minden, a hajam épp csak megmosva, de szanaszét. Egyszer egy nővérke azt tanácsolta: «Erzsike, amikor tolják valahova, könyörgöm, ne beszéljen! Mert még két szobával arrébb, egy ágyban fekvő idős asszony is rákérdezett már, hogy ugye valami színésznő hangját hallotta a folyosóról.» Hát egy kicsit csöndben maradtam, ami azért nem jellemző rám.”

(Kiemelt kép: RTL.hu)