Pásztor Erzsi bevallja: ki nem állhatja az ilyen színésznőket

Pásztor Erzsi arról is mesél friss interjújában, hogyan reagált Psota Irén, ha nem tapsolta meg a közönség.

2025. január 29., 10:05

Pásztor Erzsi bevallja: ki nem állhatja az ilyen színésznőket

Pásztor Erzsi volt a második vendég Joshi Bharat új YouTube-csatornáján, amelynek címe Beszélgessünk! A 88 éves színésznő az otthonában fogadta a TV2 egykori műsorvezetőjét, aki a Downton Abbey-szakácskönyvet vitte ajándékba Pásztor Erzsinek. Két részlet kiemelésével szeretnénk az ön figyelmébe ajánlani az interjút.

Pásztor Erzsi nem szereti a slamposságot

Pásztor Erzsi arról mesél az interjúban, hogy az édesanyja fodrászként dolgozott, és már gyerekként megtanulta tőle, hogy milyen fontos az ápolt külső, a jó megjelenés: még a zokni is számít! Így emlékszik vissza:

„Anyám elmagyarázta már négy évesen nekem is, hogy passzolni kell! Amilyen blúz van rajtad, olyan [legyen a zokni is]... és ez megmaradt. És ez a szakmámban is így van. És nem akarom [őket] bántani, de azokat a kolléganőimet, akik slamposan járnak – attól megbolondulok! Mert egy színésznőnek nem lehet slamposnak [lennie], mondom én. Senkinek, de egy [színésznőnek főleg]... Bekerültem a főiskolára, és mindjárt a Sulyok Mária volt az, akit kiszúrtam, hogy «Ez mindig olyan elegáns, ilyen leszek!» Nem úgy fogok öltözni, mert nem az az egyéniség, de egy életre megtanultam. Engem slamposan még nem láttak az utcán. [...] Utálom a slamposságot.”

Pásztor Erzsi azt mondja, nemhogy az utcán nem szokott elhanyagolt külsővel járni, akkor is felöltözik rendesen, amikor otthon marad.

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Pásztor Erzsi így mesél Psota Irénről

Pásztor Erzsi kiemeli, hogy minden interjújában megemlékezik a régi, nagy színészekről, egykori kollégáiról, barátairól. Többen is voltak közülük, akiknek elég volt bejönniük a színpadra, már tapsolt is a közönség. Általában így volt ez például Psota Irén esetében, de nagy ritkán azért voltak kivételek... Pásztor Erzsi így mesél a legendákkal közös munkáról:

„Volt alkalmam olyan nagy színészekkel játszani, akiket csodáltam: Tolnay Klári, Psota Irén... Akik mikor bejöttek, a közönség tapsolt. Amikor egy jelenet után én kimegyek és tapsolnak, az nagyon jó dolog, de akkor azt jelzik, hogy ebben a jelenetben én jó [voltam]. De amikor bemegyek és elkezdek valamit, és már tapsolnak...! Mindig azt mondtam, amikor a Klárikával játszottam, hogy «Istenem ha én ezt megérhetném!» És én megértem ezt, hogy most bemegyek és tapsolnak! Pont azt a darabot, amit most játszunk a Turay Ida színházban, a Forgószínpadot – ez volt az utolsó bemutatónk –, azt én játszottam a Madách Színházban, csak nem azt a szerepet játszom most. Mert abban én már sikeres voltam, már nem akartam még egyszer, én most egy másikat játszom, nagyon jót. Én már bent voltam a színen, amikor az Irén bejött. És ugye imádták őt, egy nagy színésznő volt, és hatalmas tapssal fogadták. Na de ki az Atyaúristen tudja, hogy mik történhetnek, amikor a nem tudom hány száz személyes nézőtéren egyszer csak: néma csönd. És egy tenyér nem verődik össze. Olyankor az Irén előrejött, én elől álltam, de lehajtottam már a fejem, mert tudtam, hogy jön egy olyan duma, hogy nem bírom ki röhögés nélkül, és odaszólt nekem, hogy «Kik ezek? Honnan jöttek?!» Mindenki, aki távolabb állt, mindenki elfordult, röhögtünk!”

Pásztor Erzsi hozzáteszi, hogy vele is előfordul manapság, hogy belép a színpadra, és nem tapsol a közönség – ilyenkor mindig ez a sztori jut eszébe Psota Irénnel. Itt a teljes interjú, kattintson a play gombra!