Halász Judit megrázó történetet mesél a '40-es évekből – a családja zsidó rokont mentett a holokauszt idején
Halász Judit a holokauszt 80. évfordulója kapcsán elevenített fel egy elgondolkodtató és a mai napig aktuális történetet.
Január 27. volt a holokauszt nemzetközi emléknapja, és Halász Judit friss interjúja a Mindannyian mások vagyunk című dal kapcsán erre az emléknapra, illetve a második világháború idejére való visszaemlékezéssel kezdődik. A Vígszínház népszerű színésznője 1942-ben született, most 82 éves, így a legelső gyermekkori emlékei éppen a háborút közvetlenül követő időszakból valók.
Halász Judit: az elfogadásra nevelte a családja
Kun Zsuzsa riporternő hozza szóba rögtön az interjú elején, hogy Halász Judit családja a holokauszt idején megmentett egy zsidó rokont, ezzel mindenki életét kockáztatva. Ehhez kapcsolódva a színésznő a következőket meséli, elárulva, hogyan nevelték őt egészen kicsi korától kezdve az elfogadásra:
„Nálunk az volt a minimum. Valahogy nálunk nemcsak a segítség, hanem az elfogadás is természetes volt. Nem volt szabad valakit kivetni vagy elvetni azért, mert mert más nyelven beszélt, más vallása volt, más színe volt... [...] Amikor én első osztályos voltam, akkor rengeteg gyerek volt az osztályban, akinek nem volt apukája, mert ott maradtak a háborúban – a legtöbben a második magyar hadsereggel. És jöttek a gyerekek és volt, akinek öt testvére is volt. Rosszul voltak felöltözve. Nem voltak olyan jól ápoltak, mint a többi gyerek. De volt egy osztályban öt ilyen gyerek is. És akkor egyszer, amikor elsős voltam és először ültettek, megmondták, hogy én ki mellé üljek, és az pont egy ilyen kislány volt. Ráadásul szegény nem is volt nagyon szép kislány és olyan kevés hajacskája volt, és az én hatéves ízlésemnek nem nagyon felelt meg. És ránéztem, és kiültem a pad szélére, ami minél távolabb volt tőle. És ezt a tanítónő megmondta az anyukámnak – hű, hogy akkor otthon «nevelést» kaptam! Úgyhogy én hat éves koromban megkaptam ezt a tanítást, amit nekem akkor meséltek, és elmondtak, és hogy miért nem [szabad ilyet], és hogy én is járhattam volna így, és hogy milyen szerencse volt, hogy én nem így jártam! És hogy inkább segíteni kell, mint megkülönböztetni és eltolódni vagy eltávolodni tőle. Ezt egész életemre megjegyeztem, mint ahogy az ember gyerekkorának az első élményeiből nagyon sok mindent megjegyez.”
Alább találja a teljes interjút, amiben Halász Judit mesél azokról a színészlegendákról is, akikkel a Vígszínháznál töltött 60 éve során volt alkalma együtt dolgozni, illetve szóba kerül az is, hogy a fiatal tehetségek ma gyakran külföldön próbálnak szerencsét – a színésznő sajnálja, hogy így ezek a fiatalok más országokat gazdagítanak a tehetségükkel.
(Kiemelt kép: YouTube/Klubrádió)