Messi a PSG-ben: még akkor is a pénz az úr, amikor azt hisszük, nem
Egy klubtól elvették a zsenit, hogy katari milliárdosok kirakatcsapatában villoghasson tovább.
Már korábban is rebesgették, de csak ma tisztázódott: Lionel Messi aláírta két évre szóló szerződését a Paris Saint Germain csapatával. Az utolsó pillanatig lehetett arról pletykákat hallani, hogy a pénzügyi válságba került Barcelona – még egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva – képes lesz a spanyol liga számára is befogadható szerződést kínálni az argentinnek, de csak a papírforma érvényesült: a francia fővárosban eddig sosem látott szupercsapat alakul.
Messin kívül olyan klasszisok érkeztek Párizsba, mint Gianluigi Donnarumma, Sergio Ramos, Georginio Wijnaldum, Danilo Pereira és Asraf Hakimi. Ezen hat játékosért összesen 76 millió euró vételárat fizetett a klub, vagyis a katari vezetők tesznek egy utolsó elkeseredett lépést, hogy begyűjtsék a hőn áhított BL-trófeát. Joggal merül fel a kérdés, hogy a világ pénzével rendelkező és azt el is költő klub a Financial Fair Play szabályai mellett megúszhatja-e ezt a mostani őrült költekezést, vagy az történik, mint a múltban: okos könyveléssel, apró büntetések elszenvedésével oszt' jónapotot kívánnak és minden marad a régiben?
A sejthető válasz megadásához íme néhány adalék:
- kevéssel a Szuperliga-botrány után a PSG elnökét, Nasser al-Kelaifit választották az európai labdarúgóklubok szervezetének (ECA) elnökévé
- az Európai Labdarúgó Szövetség vezetőtestületébe is bekerült
- ő az UEFA sportjogainak legnagyobb vásárlójaként jelentkező beIN Media Group elnöke
- jövőre Katar bepiszkolt, vagyis korrupcióval és emberi jogi balhékkal nyakon öntött vb-t rendezhet, az olajban gazdag állam európai kirakatcsapata pedig épp most szerzi meg a földkerekség egyik legeladhatóbb (legnépszerűbb) brandjét, Messit
Nem nehéz összerakni: a pénzügyi szabályozás amit az egyik oldaltól elvesz, azt egy még gazdagabb és pazarlóbb másik fél karjaiba löki. Messi két évre ír alá, amely egy évvel megtoldható lesz, szezononként bónuszokkal 35 millió eurót kereshet. Ezzel tehát eldőlt, hogy valóban nincs visszaút, a Barcelonát megbüntették, a klub elvesztette ikonját. Érdemes visszatekinteni a múltra, hogy honnan indult ez a nagy utazás, és mi vezetett a fájdalmas szakításhoz?
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
2005-ben járunk, amikor Patrick Vieira a modern futball talán legdominánsabb középpályása volt. Magas, erőszakos, kiválóan szerelt és passzolt. Ekkoriban robbant be egy bizonyos Samuel Eto’o a köztudatba: hasonló felépítésű, mint a Juventus francia középpályása, csak épp fényesre csiszolt támadó szkillekkel jelentkezett. A kameruni a Barcelona sztárja lett, miután első szezonjában 24 gólt szerzett, így a katalánok hat év után La Ligát nyertek. A két futballista erős barátságot ápolt egymással.
Az előbb említett Juventus és a Barcelona egy felkészülési torna, a Gamper Trophy keretében csapott össze, melyet a gránátvörös-kékek alapítójának, Joan Gampernek a tiszteletére rendeztek. Mikor Vieira odalépett haverjához, az üdvözlés helyett egy 18 éves, furcsa kinézetű, borzasztó frizurával bíró tinire mutatott és annyit mondott: „Egy nap majd kiderül, hogy a Messit megelőző korszak futballistái egy egészen más sportot űztek.” Az alacsony termetű, gyengécske fiatalt látva Vieira hitetlenkedett, majd a meccsen megtapasztalta, hogy Eto'o nem a levegőbe beszélt.
16 év telt el azóta, Eto’o szavai beigazolódtak. Most csütörtökön a Barcelona mégis bejelentette, hogy Lionel Messi nem maradhat a klubnál. Nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy a gazdag befektetők térhódítását korlátozni szándékozó Financial Fair Play bukása (lassú kivezetése?) után megjelent Spanyolországban egy olyan üzleti modell, amely úgy tűnik, végre kordában tudja tartani az esztelen költéseket.
Tovább nyújtóztak, mint ameddig a takaró ért
A korábbi FFP szabályszegőivel kapcsolatban élt egy mítosz, mely szerint a too big to fail-alapelv szerint egy nagy klub nem követhet el akkora gazdasági stiklit, hogy büntetése a nemzetközi szövetségeknek is fájjon. Az UEFA és FIFA is a nagy érdeklődésre számot tartó csapatokból és sztárokból él. Rossz nyelvek szerint így fordulhatott elő, hogy tavaly a Manchester City a nemzetközi Sportdöntőbíróságnak köszönhetően nem zúgott ki évekre a Bajnokok Ligájából.
Ezen változtatott most a spanyol bajnokság, amely nem a múltba, vagyis az elmúlt szezonok pénzügyi mérlegére tekint, hanem a jövőbe. Mindent a financiális helyzet határoz meg. Az értékelés alapját bevételek, veszteségek, nyereségek, költségek, megtakarítások, adósságtörlesztések, játékos és egyéb stábtagok szerződései képezik. Ezek alapján belövik a klubok bérköltségének felső határát, amelyet a büntések elkerüléséért be kell tartani.
Itt jön a probléma: koronavírus előtt a Barcelona 671 millió eurót költhetett, most ez a következő szezonra 160 millióra csökkent, ez félmilliárdos mínusz. A katalánok 2020-ban 389 millió eurót szórtak el bérekre, csak ezen a kiadáson 200 milliót kellene összespórolniuk. Így Messi hiába vállalta volna, hogy lemond évi bruttó 130 millió eurós fizetése feléről, klubja azzal sem lett volna kint a szószból, sőt, a közhiedelemmel ellentétben, ha ingyen vállalja a játékot, az sem segítene az egymilliárd eurós adósságot maga előtt görgető blaugranán.
Ahogy a klubelnök, Joan Laporta fogalmazott, a felezéssel a bérköltség a klub jövedelmében 110 százaléka lett volna, anélkül is 95 százalék, pedig ennek 65-70-re kellene lemennie. A Ligánál gondoltak a lehetséges könyvelési trükkökre is, így kikötötték, hogy az új bér nem lehet kevesebb az előzőleg lekötött összeg felénél, így már világos, a Barcelona miért mondott le legendájáról, aki 778 mérkőzésen 672 gólt szerzett, összehozott hat Aranylabdát, hatszor volt a kontinens legeredményesebb gólszerzője, nyert négy BL-t, 10 bajnoki címet és hét spanyol kupát.
Az álmokat a koronavírus és a Barca pazarló életmódja törte össze. Ez a pénzügyi rendszer 2013 óta él, csak épp a sztárklubok a jegybevételekkel és bemutató túrákkal képesek voltak annyira feltornázni a bevételeket, hogy nem roskadtak össze a magas fizetések súlya alatt. A Pep Guardiola-korszak sikerei után a katalánok is beszálltak a gazdag klubok játékába, vagyis elkezdtek kész sztárokért brutális összeget kifizetni. Így kerülhetett 2017 óta a klubhoz három 100 millió euró feletti játékos is (Ousmane Dembélé, Antoine Griezmann, Philippe Coutinho), de 12 évvel ezelőtt Zlatan Ibrahimovic is közel 70 millióért került a csapathoz.
A folyamatos előremenekülés eredménye, hogy amint beüt a krach, azonnal kipukkad a lufi. Így hiába akasztott tengelyt tavaly Messi és a Barcelona, mostanra újra összemelegedtek, az argentinnek esze ágában nem volt távozni, a búcsú sajtótájékoztatón percekig tartó álló tapsot kapott, ő pedig a könnyeivel küszködött. Pedig sok minden elmondható róla, csak az érzelgősség nem, többnyire erős fókuszban, kissé talán rezignáltnak láthattuk a pályán. Pedig kulcsmozzanatokban, éles meccsekben, látványos megoldásokban nem volt hiány.
Legenda
Hogy hol kezdődött a történet? Ott, ahol akarjuk. Amikor Messit kérdezték erről, ő az első tétmeccset emelte ki, amellyel elkezdődött az utazás. De legendák szólnak arról, hogy születésnapján, 1987. június 24-én 15 bombát robbantottak Argentína szerte. Jel, legalább is sokak számára az. Egy pletyka szerint az egyik ifjúsági edző nem akarta kipróbálni őt a River Plate toborzóján, majd végül pályára küldte az utolsó percekben, Messi pedig annyi védőnek adott kötényt, hogy a következő meccsen már kezdett, lőtt is vagy 12 gólt, de így sem szerződtették. Ha megteszik, sokan hiszik, minden másképp alakul. De az is jól hangzó sztori, hogy a Barcelonánál azt követően döntöttek a leigazolásáról, hogy az egyik stábtag látta őt naranccsal és pingpong labdával dekázni.
És akkor, íme, az igazság: Messi soha nem festett úgy, mint egy profi sportoló. 7 évesen 120 cm magas volt, mire 10 lett, alig nőtt további 7-8 cm-t. Orvosok megállapították, hogy a kis Leo szervezete nem produkál elég növekedési hormont, így édesapja, Jorge úgy döntött, speciális kezelésnek vetik alá. A hormonkúra olyan drágának bizonyult, hogy szponzor bevonása nélkül nem lehetett folytatni. Miután a Barcelona komoly érdeklődést mutatott, az apuka ultimátumot adott a klubnak: megkapják a fiát, ha fizetik a kezelési cechet, illetve Jorgénak szereznek munkát. Állítólag a Barcelonánál annyira sürgették a megegyezést, hogy az első szerződést egy szalvétára szövegezték.
A többi már tényleg sporttörténelem. Messi és a Barcelona neve összeforrott, számtalan rekord, elképesztő mennyiségű gól és trófea övezte útját a csúcsra. A Barca vezéregyéniséggé válása után újradefiniálta a futballt: a modern játék megjelenése óta tartott a vita, hogy egy csapat inkább birtokolja a labdát, vagy adja oda az ellenfélnek, aztán majd védekezésből lesz valami. A labdajáratásnak komoly kockázatai voltak, és a legtöbb csapat ezt nem vállalta, hiszen a hátsó teret megszállni mindig biztonságosabb, ráadásul egy váratlan labdaszerzés szervezetlen védelmet találhat, kontrával pedig a jobb csapatokat is le lehet győzni.
A Barcelona erre azt válaszolta: legjobb védekezés a támadás, tartjuk a labdát, leginkább örökké. Pep Guardiola által tökélyre fejlesztett rendszer az apró passzos építkezésével az őrületbe kergette az ellenfeleket, a Barca-stílusra évekig nem volt válasza az európai klubfutballnak, 2009-ben, 2011-ben és 2015-ben is BL-t nyert a csapat, 2009 és 2019 között pedig nyolcszor húzta be a bajnokságot. Ami miatt tökéletesen működhetett ez a játék, az az összeszokottság és Messi kreatív klasszisa. Bármelyik védelmet képes volt megbontani egy gyors tempóváltással, váratlan csellel, és ahogy korábbi csapattársa, Xavi Hernandez fogalmazott: jobbal, ballal és fejjel is jobb volt bárkinél.
17 szezon, 519 La Liga meccsen 474 találat és 193 gólpassz. Ha ezekből kivesszük a büntetőket, máris csak 413 gólnál tart, de így is 1.3-es gól és gólpassz átlagot produkál. Csak hogy kontextusba helyezzük ezt a számot: Messi fő riválisa, Cristiano Ronaldo csak egy szezonban tudta megközelíteni Messi ezen rekordjait. A nagysága nem csak ebben áll, ő korszaka legjobban passzoló, cselező és szabadrúgáslövő játékosa. Ahogy Eto’o fogalmazott: volt Messi előtt valami, amit futball néven hívtak, és egy új dimenzió nyílt impresszív játékával, dominanciájával, amellyel ellenfelei fölé nőtt.
Nehéz elképzelni, hogy Messi a PSG-nél leépíti legendáriumát, de azt is, hogy ha nem lesz hamar gazdasági változás az európai klubfutballban, akkor még sokáig milliárdosok és uralkodócsaládok fogják fújni a passzát szelet az európai fociban. Ez a jövőkép pedig egy fokkal sem lesz szimpatikusabb, mint a Szuperliga-terv.
(Kiemelt kép: A Paris Saint-Germain katari elnöke, Nasser Al-Khelaifi (b) és a Paris Saint-Germain sportigazgatója, Leonardo Nascimento de Araujo (j) az argentin futballista, Lionel Messi (k) pózol, miközben a sajtónak megmutatja 30-as számú mezét, a Paris Saint-Germain (PSG) Parc des Princes stadionjában, Párizsban, 2021. augusztus 11-én. A 34 éves szupersztár 2021. augusztus 10-én kétéves szerződést írt alá a PSG-vel. Fotó: STEPHANE DE SAKUTIN / AFP)
